Cogito, ergo sum.
Gondolkodom, tehát vagyok.
Descartes
Tolnai Imre:
Tisztelettel köszöntök Minden Kedves Olvasót!
Vajon miért pont ezt a címet adtam az írásomnak,hogy sokféleség? Bizonyára fölmerült ez Minden Kedves Olvasóban. Nos ,azért ,mert iszonyatosan sok gondolat és érzelem van bennem.
Ezeket azonban nem mindig tudom a lehető legjobban kifejezni,amennyire szeretném.Ám van bennem egy nagyon erős és igyekvő akarat annak érdekében,minél jobban teljesítsek, ezáltal minél többet és hatásosabbat adjak az írásaim által Önöknek,illetve Nektek!
Szeretnék fejlődni, a lehető legjobbat adni,nyújtani a Kedves Olvasóknak. A következőkben szeretnék elmesélni Önöknek, illetőleg Nektek egy mai érzelem és gondolatgazdag történetet,illetve három kis történetet is.
A minap elmentem ismét Rozika nénihez. Kopogtattam az egyik ablakán. Nem reagált. Megijesztett. Felmerült bennem ,vajon mi lehet Vele? Pár percig folytattam a kopogtatást,valamint szóltam is be az ablakon :
-Rozika néni,itt vagyok.
De semmi válasz nem jött. Egyszer csak megjelent az egyik fiatal szomszédasszonya ,aki azt mondta:
- Szia!Tizenöt perce Juliska néni volt nála. Biztosan nem ment el.
-Szia! Köszi szépen,remélem,nem lett semmi baja- mondtam erre .
Ez egy kicsit jólesően hatott rám,de gondolkozni is elkezdtem ,s ezt mondtam magamban:
-Remélem,jól van,nem esett baja.
Odamentem Rozika néni utcai ajtajához.. Megláttam Rozikát. Ennek nagyon megörültem,hogy megvan. Sajnos azonban ezután azt is láttam,alig bír menni. Sajnáltam szegényt. Nagyon elszomorított,megint így látom .Egyszer csak megszólalt,továbbá mondta Nekem:
-Hiába kopogsz,megyek az ablakhoz.
-Oké ,Rozika néni-feleltem Neki vissza.
Beballagott nagy nehezen a házba,és odament ahhoz az ablakhoz,melyhez szokott menni,mikor megyek hozzá.
Beszélgetem vele,pontosabban többnyire Ő „szövegelt” . Mondtam Neki azt is:
-Megyek a boltba vagy boltokba Rozika néni,kell ennie. Kell a macskáknak most ropogtató ?
-Igen,persze-mondta.
Nagy nehezen elengedett a boltokba. Hoztam Neki kenyeret az egyik boltból,a másikból pedig a „macskáinak” macskaételt. Ismételten csak ezeket kérte. Sokszor említettem már a számára, ahogyan ma is,hogy :
-Rozika néni a kenyér egymagában nagyon kevés. Kell mást is ennie!
Láttam rajta,megértette,valamint mondta is ,hogy jól beszélek.Ám a gyomrát is fájlalni szokta. Meg a pénzt is fölszokta hozni,hogy miért nem eszik többet.
A boltokat megjárva, onnan visszaérkezve odaadtam Rozika néninek a kért termékeket.
Ezután újfent beszélgettünk,vagyis jobbára csak Ő. Újból a régi emlékeit mesélte Nekem,én figyelmesen és szeretettel ,valamint tisztelettel hallgattam .Azonban eljött az az idő,amikor mennem kellett az ebédjéért. Mondtam is Neki:
-Rozika néni megyek az ebédért.
-Né siess annyira!-kérte.
-Rendben,de el kell hozni-reagáltam erre.
-Hagyd már,mindig örülök ,ha nem jössz az ebéddel,nagyon rosszul főznek,rengeteg a hasznuk-folytatta.
Végül azonban ott hagytam Őt,és elhoztam az ebédjét. Ott az egyik ebédhordással foglalkozó nénivel megbeszéltem, délután kettő és három között vissza visszem Rozika néninek az ételhordóját.. Mikor azzal visszamentem Rozikához, megkértem szépen,hogy délután két óráig mossa ki azt.
-Rozika néni kérem szépen,tizennégy óráig mossa ki az ételhordóját.
Elmentem megint a megbeszélt időben hozzá,ám az ételhordó nem volt teljesen kész,azaz most nem takarította ki addigra. Mondta,menjek be a házába,így is tettem. Megvártam,míg száraz ruhával kitörölgette az ételhordóját. Végül összeraktam Neki azt,és elköszöntem Tőle,illetve eljöttem. Visszavittem a néninek az ételhordót .Utána hazamentem…
A következő három személy neve vagy kitalált vagy pedig valós. Önökre, továbbá Rátok bízom ennek megítélését!
Temfi egy falusi diák. Amikor tél van ,mindig azt mondja az Édesanyjának:
-Anya nagyon szeretem a telet.
-Miért szereted azt fiam?-kérdezte az Édesanyja.
-Azért ,mert nagyon ott van.
-Hol van fiam?-kérdezett vissza.
-Hát ott-felelte a diák.
-Ebből fiam nem értek semmit-csodálkozott az Anya.
-Jobban nem tudom kifejezni magamat-reagált erre Temfi mérgesen.
-Hagyjuk anya,megyek aludni. Jó éjt!-zárta a beszélgetést .
-Neked is jó éjt fiam-nézett furcsán a fiúra.
Maute egy középkorú férfi. Favágó volt a foglalkozása. Egyszer megunta azonban a munkáját,és elment egy közeli étterembe. Ám inni ment,rengeteg sört,bort és pálinkát elfogyasztott. Csatlakozott hozzá,mármint az iváshoz egy fiatal lány.
-Hé,te mit szeretnél itt?-kérdezte Tőle meglehetősen érdekesen kifejezvén magát a lány.
-Én ide csak jöttem,mert így kívántam-felelte.
-Rendben,te tudod Maute- így a lány,aki úgy nézett a férfira ,mint egy elmebajosra.
-Igen ,így van,én tudom-válaszolt a férfi,majd elájult , és meghalt.
Hogy miben vesztette életét? Nem tudni pontosan,ám szinte mindenki rendkívül sajnálta. Kivéve azt a fiatal lányt. A temetésére rengeteg ember eljött,és gyászba borult minden jelenlévő.
Emlékét a szívükben és a lelkükben őrzik a jelen pillanatban is.
Játi egy szenvedélyes, játékos ember hírében állt..Nem véletlenül az volt a beceneve,hogy Játi. Mindig ,szinte megállás nélkül a kocsmában pénzben játszott,pontosabban kártyázott. Ám sosem nyert,sőt mindig veszített. Viszont nem adta föl. Próbálkozott. Kérdéses,honnan volt ennyi pénze.
Képes volt napi tíz doboznyi dohányt elszívni. Egyik nap három millió forintot veszített. Aznap az utcán megverték,több napig kórházban feküdt. Ott erőteljesen magába nézett,és jelentősen megváltozott. Külföldre költözött .Megismerkedett egy bájos Hölggyel .Két szép és egészséges gyerekük született. Játi elhatározta,írni fog verseket,prózai műveket. Minél többet és hatásosabbat,tetszetősebbet szeretne alkotni. Nagyon igyekvő.
Reméljük,igyekvése meghozza a kívánt hatást!
Köszönöm szépen Minden Kedves Olvasónak,hogy elolvasta az írásomat!
Az olvasóid látják, hogy "iszonyatosan sok gondolat és érzelem van" benned. De jó lenne azért rendszerezni egy kicsit. Egy írásodnak lehetőleg csak egy témára szorítkozz, és egy másik témát egy másik írásodban boncolgass és részletezz!
Bármilyen sok gondolat is forog az agyunkban egyszerre, ki kell szűrni mindig azt az egyet, amelyik a legjobban foglalkoztat bennünket, és arról írni jól kibontva a témát.
Nem jó belekeverni egy párbeszédesbe vicces dolgokat és "adomákat". Ezeket egy külön írásban kellene megjelentetni.
A párbeszédes rész már kezd jól alakulni, de az "illetve", a "továbbá" szavakat lehetőleg mellőzni kellene. Az "ám" szó még elmegy, de vigyáznod kell, hogy ha bármelyiket is használod egy mondatban, a másik mondatban már valami más szóval kell ezt helyettesítened, hogy (mint mondtam már), választékosabb legyen a kifejezésed!
Sajnálom Rozika nénit, hogy nem sok pénze van egészséges élelmekre. Aki egyedül él és nincs mellette senki, annak nagyon "meg kell számolnia minden forintot".
De egy idős asszonynak az is nagy segítség, ha gondját-baját kibeszélheti valakinek. A történetből kiderül, hogy legtöbbször Ő beszél, s Te csak hallgatod. Ez is megnyugtatja Őt!
Jobbulást a kislányodnak! Nem rossz ,amit írtál,viszont nekem egy kicsit " rizsás".Ennek ellenére azonban köszönöm a biztatásodat és a segítő szándékodat is !
MM
