|
 Vendég: 26
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
_ MM
Hasznosan a bajban
Ahol ugyanis ketten, vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük. / Máté 18-20 /
Mint már más helyen leírtam nektek, epekövem közbenjárására látogatást tehettem fővárosunk egyik legnagyobb kórházának sebészetén. Megszokott optimizmusommal léptem be a kórterembe, azzal a hátsó gondolattal, hogy mint máskor, most is megpróbálom fölvidítani a betegtársaimat, evvel is elterelve gondolataikat bajukról.
Aztán körülnézve a üvegfalakkal négyesével elválasztott 24 ágyas kórteremben, látva a 40C fokos hőségben ruhátlanul szenvedő betegeket, akikből csövek vezették ki a műtét során keletkezett salakanyagot, és állványokról lógó infúziók pótolták a folyadékveszteséget, (mintegy ágyukhoz bilincselve őket), és akik az orrukon keresztül a gyomrukba bevezetett szonda mellett partravetett halként kapkodtak a levegő után. Fájdalmukat csak elfojtott jajgatásuk árulta el, mert sebük minden mozdulatukra szúró fájdalommal reagált.
Hát itt bizony nincs helye semmiféle humornak! Akkor a saját bajunkon erőt véve, hogyan szolgálhatnánk mégis, hogyan enyhíthetnénk betegtársaink fájdalmát? Erről szeretnék beszámolni nektek.
Ottó bácsi
Ottó bácsi 76 éves nyugdíjas építész, velem egy napon került az osztályra, de perforált vékonybele miatt, már délután megműtötték őt. Este került vissza , az éjszakás nővér szépen ellátta, rákapcsolta az infúziót. A következő ellenőriző körútja során észlelte, hogy Ottó bácsi neveletlen, rossz gyerek módjára elkezdte a „kötelékeit” kihuzigálni. Megszidta, majd megint ellátta. Most már elővigyázatosabb volt, -nem hiába,- mert a következő gyors vizsgálat ugyan azt a rosszalkodást regisztrálta. Miután újra rendbe szedte őt, leukoplaszttal az ágy széléhez rögzítette a rosszalkodó kezeket. Ottó bácsi erre elkezdett kiáltozni: Adjatok inni! Csak a szájamat nedvesítsétek meg! (Műtét után ez szigorúan tilos!) Istenem! Vágjátok el a kötést!
Hangos kiabálásával bizony zavarta a többi beteg nyugalmát. Megkapott, hogy az Úrhoz fordult segítségért. Odamentem hozzá, és megkérdeztem tőle: Vallásos vagy? Igen -mondta.
Akkor képzeld el, hogy mint Jézus Krisztus úgy szenvedsz te is. És Ő az életét adta érted is, meg mindenkiért, hogy bűneink bocsánatot nyerjenek. Neked csak ezt az egy éjszakát kell kibírnod, és nem fogsz meghalni, élni fogsz! Elcsendesedett erre, és még alig hallhatóan csak ennyit mondott: -de Jézus Krisztus ajkaihoz ecetes spongyát nyomtak. És ezután reggelig aludt nyugodtan.
Pár nappal később a kórterembe még mindig a 40C fokos hőség volt. Semmi légmozgás nem enyhítette a fullasztó meleget, amit a vastag falak is magukba szívtak. Ottó bácsi, -már nem voltak a kezei lekötve- nem bírta ki. Elkezdett kiabálni: Megőrülök, jaj Istenem, megőrültem, nem bírom ki! Erőt véve magamon feltápászkodtam, -ekkor már engem is megoperáltak- és odamentem hozzá. Megsimogattam az arcát, hogy megnyugodjon, és elmeséltem neki a lábnyomok a homokban –általatok már bizonyára ismert- történetét. Most látod –mondtam neki- mind a ketten Jézusra gondolunk, tehát itt van velünk, és a vállán cipel téged. Erre gondolj, és próbálj meg elaludni! Azt hiszem fölösleges mondanom, kérésem teljesült!
|
|
|
- október 26 2011 10:44:43
Kedves Andy Jazz!
csodálattal olvastam írásodat.
Kimeríthetetlen empatikus képességed, segítőkészséged maximumát adtad, és mindig tudod, hogyan kell az elesetteknek vigaszt nyújtani, megnyugtató kedves szavaiddal, melyek mindig célba találnak.
Tudod, hogy hogyan közelíts az emberi lélekhez, akár betegségben, vagy bármilyen körülmények között.
Szeretettel olvastalak (mint mindig) és még egyszer gratulálok nagyon szép írásodhoz.
Szeretettel: Évi. |
- október 26 2011 15:09:34
Kedves Andy!
Elég sokszor voltam kórházban, (1 hónapig is) hogy tudjam, nem mindenkinek adatik meg az a nem tudom minek nevezzem, ami Neked, és nekem. Neked a vallás, nekem a humor. Ez mindkettőnknél nagyon sok mindenen átsegít, és a legtöbbször ezzel a "fegyverrel" magam mellé állítottam a betegeket. Mindegy milyen eszközzel, a lényeg, hogy enyhítsük a fájdalmat. Nélküled az Ottó bácsi sokkal többet szenvedett volna.
Szeretettel olvastalak: Tara |
- október 26 2011 16:34:33
Gratulálok írásodhoz, a kórház kemény dolog, ha mindenki ilyen empatikus lenne, sokkal könnyebb volna. Persze a fájdalmat, szenvedést meg kell érteni, de azt, hogy valaki pl. reggeltől estig mobilozik, rádiózik tv, beszél, nyög, stb. az más kérdés.
Milyen érdekes, és szörnyű, hogy az egyszerű kínzásokat a legborzasztóbb elviselni, pl. nem engednek leülni, inni, stb. valakit... Ezek csak úgy eszembe jutottak... |
- október 26 2011 20:24:38
Kedves Andy!
Nagyon megható az egész történet a végén említett "Jézusos történettel" együtt, hiszen én is olvastam már többször is.
Nagyon örülök, hogy saját gondjaid, és saját műtéted okozta fájdalmad mellet volt annyi lelkierőd, hogy vígaszt nyújts Ottó bácsinak. De ezen nem is csodálkozom, hiszen rengeteg megpróbáltatáson mentél Te is keresztül, ameleken a humorod, az optimizmusod mindig könnyebben átsegített.
Üdvözlettel: Torma Zsuzsanna
|
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. április 24. csütörtök,
György napja van.
Holnap Márk napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
