|
 Vendég: 18
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
_ MM
Sírkõ borult a nyolcéves kislányra
Tragikus őszi séta a temetőben
Svédországban, Göteborg közelében egy anyuka kislányaival sétára ment a temetőbe. Az őszi színekbe borult fák, bokrok gynyörű látványt nyujtottak a ragyogó napsütésben. A tragédia a mama és lányai szeme előtt történt: a nyolc éves kislányra ráborult egy sirkő. Felső teste és feje került a kő alá. Egy idő után sikerült őt kimenteni, de röviddel a kórházba szállítás után meghalt.
A helyszíni szemle után a rendőrség megállapította, hogy a temetőben a felelősök nem tudtak veszélyesen megdőlt, megsérült sírkövekről. A szóvivő szerint pillanatnyilag nem világos, milyen jogi meghatározás alatt folytassák a nyomozást.
- Úgy gondolom, hogy a további nyomozásnak nincs értelme.
A rendőrök próbálták megfejteni, hogyan történhetett a baleset. A kislány valószínüleg játszhatott, vagy fel próbált mászni a sírkőre. Ez utóbbi okozhatta a balesetet.
A göteborgi METRO 2011.okt.24-i számában a cikk mellett fényképen látható a felborult sírkő és környéke. A kép alatt ez áll:
„Itt sérült meg a nyolcéves kislány olyan szerencsétlenül, hogy meghalt. A mama és a testvérek szemtanúi voltak a balesetnek”.
Maga a cikk egy árva kérdést nem tesz fel arra vonatkozólag, hogy a család szeme láttára hogyan történhetett meg egy ilyen szörnyűség? Mit csinált, mire gondolhatott a mama akkor, amikor kislányát a sírkőre látta mászni, ami miatt persze magára a sírra is rá kellett lépnie?
- Az nem úgy van, hogy minden veszélyes körülményért felelősségre lehet vonni valakit – mondja a METRO jogi szakértője.
A családot is bevitték a kórházba, ahol gondjukat viselte a személyzet és egy pap...
M.L.
|
|
|
- október 27 2011 20:44:09
Borzalmas történet!
Szépen leírtad, gratulálok ircsi |
- október 27 2011 20:53:41
Köszönöm, [b]Pircsi47[/b] , hogy elolvastad!
Kb. három órája árúházban láttam egy anyukát üres babakocsival. A kicsi már ügyesen totyogott. Kiáltott egy hosszút, mamája - mintha csak õk lennének a környéken - visszakiabált kicsijének valami "édeset". Másodpercekkel késõbb ez a mama újra felkiáltott. Rá is néztem: a kicsi két hatalmas üveg-tolóajtón át kint volt az árúház elõtti parkoló szélén és egy piros szívószállal hadonászott. A bejárat elõtt kb. 4 méter széles úton jönnek jobbról a parkolót keres kocsik. Most nem jött egy sem. Talán véletlen...
Minden jót Neked!
PiaNista |
- október 27 2011 20:56:58
Kedves Viktoria, a mama két másik lányával megigézve nézte a síron önfeledten hancúrozó kislányát. Azt is látta, amikor történik a szörnyûség. Ezért furcsa, hogy "nincs felelõs"...
Köszönöm, hogy olvastad.
Öleléssel:
PiaNista |
- október 27 2011 21:11:09
Istenem de megrázó történet! Hogy lehet ezt túlélni, miközben mindennap újra,-és újra szembe kell néznie vele? Adjon az Ég erőt a családnak elviselni! A testvérét még fel kell nevelni.
Szeretettel olvastalak: Tara |
- október 27 2011 21:41:48
Kedves [i][b]Tara[/b][/i], örülök, hogy végre újra itt vagyok, s hogy Te is jelentkezel. Becsüllek!
A nyolcévesen kívül még két kislány volt jelen...
Ölellek és gratulálok írásaidhoz!
PiaNista |
- október 27 2011 23:25:56
Kedves jazzben partner Barátom!
Nap mint nap kiváncsian kutattam a prózaírók listáját, vajon feltünik-e köztük svéd -de magyar barátom neve, valamilyen érdekes, göteborgi sztorival. Na, ma teljesült a kívánságom, végre föltüntél a mezőben, jól megírt eseményt is hoztál, - de nagyon szomorút! Nem hiába ősz van, jön mindenszentek napja, a hideg, a korai sötétség. Egy gyerek elvesztése nagy -nagy bánat, de legalább ilyen, és egész életet megrontó, egy sérült, korlátozott gyerek születése. Ha a kettő között kéne választani, nem tudnék dönteni! Remélem, van a tarsolyodban vidámabb írás is, - szeretette várom! Kitünő egészséget, alkotókedvet kívánok neked, Andy |
- október 28 2011 00:09:37
Köszönöm szépen, [i][b]Andy Jazz[/b][/i], jól estek soraid. Már elküldtem még egyet, ugyanis Zorán és teljes együttese volt itt, Zoránnal csináltam intervjut...gondolom, holnap feljut a Korongra, mivel egy nap nem lehet többet...
Szeretettel ölellek!
PiaNista |
- október 28 2011 12:56:13
Kedves Pia Nista!
Először is szeretettel gratulálok prózádhoz.
Ahogy olvasom soraidat, úgy gondolom, hogy mondanivalód ékköve a szülői felelősségtudat, - bár a temetőben történt balesetnél azért megoszlik a felelősség, a temető üzemeltetőjével-.
Borzasztó tragédia lehet egy gyermek elvesztése, amit én úgy gondolom, hogy soha nem tud feldolgozni a szülő. Például véleményem szerint azt az anyukát - ha felépül egyszer majd valamikor -, egész életében bűntudat fogja gyötörni és felteszi ezerszer magában a kérdést, hogy miért nem ügyelt jobban a gyermekére, miért hagyta, hogy elengedje a kezét, miért... és nagyon sok miértre nem fogja tudni a választ és gyötrődni fog.
És mindezeken túl nyitott kérdés marad előtte - amire a tények szerint soha nem fog választ kapni -, hogy miért nincs felelőssége ilyen eseteknél a temető üzemeltetőjének? Bár az anyukának meg a családnak ez már nem jelentene elégtételt, mert gyermeküket már úgysem hozhatnák vissza az élők sorába.
Biztos, hogy hosszadalmas kezelésre lesz szüksége az anyukának és vele együtt az egész családnak.
Szeretettel olvastalak és gratulálok!
Üdvözlettel: Évi. |
- október 28 2011 14:15:12
Kedves [i][b]Varika 12[/b][/i], valóban, én az anyuka felelõsségét emelem ki, mivel ismerem, mennyire "népszerû" itt, ebben az országban, hogy gyerekre (nyilvánosan) még rá sem szabad szólni, hagyni kell, hadd tegye, amit jónak lát s ettõl majd kialakul[i] saját akarata[/i].Ezzel a valamikor Amerikából Európába szédült nevelési felfogással rengeteg felnövekvõt juttattak kórházba, a bûnözés irányába és szüleik elfeledve öregotthonban végezték életüket.
Köszönöm szépen, hogy elolvastad, üdvözlettel:
PiaNista |
- október 28 2011 19:12:33
Kedves László!
Nagyon szomorú az eset, sajnos ez nem csak külhonban, idehaza is már nemegyszer megesett különböző temetőkben.
Egyrészt az elhunytak családtagjai is felelősek abban, hogy amikor kimennek a temetőbe (ki sürübben, ki ritkábban) ellenőrzik-e, hogy minden rendben van. A nyáron férjem és testvére is rendbetették a nagyszüleik és szüleik sírkövét, letisztították, felemelték, ahol lesüllyedt és ilyenkor ellenőrzni lehet azt is, hogy nem repedt-e meg valahol, nehogy ledőljön.
Ha van temetőgondnok, akkor az is körbenézhetne néha és felhívhatná az elhunytak családtagjainak a figyelmét arra, ha valahol sérülést talál.
Amikor már meg van a baj, akkor már nagyon késő.
Nehezen hiszem el, hogy mindig a gyermek a hibás, és azt is, hogy akarattal felmászik egy sírkőre, de a szülők felelőssége is felmerül, mert nem lehet szem elől téveszteni egy kisgyermeket sehol sem.
Nagyon sajnálom!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- október 28 2011 23:17:26
Kedves [i][b]Zsuzsanna[/b][/i], szerintem most feltétlenül a mama volt a hibás, akinek legalább annyir észre kellett volna vennie, hogy a gyermeke egy síron tipor, hogy feljuthasson a sírkõre. Tipikus amerikai eredetû svéd gyermeknevelés...
Köszönöm, hogy ezt is olvastad.
PiaNista |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 24. vasárnap,
Emma napja van.
Holnap Katalin napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
