Ha mindhalálig hű társra vágynék, akkor szereznék egy kutyát.
Laurell Kaye Hamilton
Tolnai Imre:
Sziszikénk emlékére,tiszteletére
Tisztelettel köszöntök Minden Kutyabarát Olvasót!
Erről a történetről korábban képtelen voltam írni itt,mert nagyon megvisel ,illetve nem volt annyi lelki erőm sem,hogy itt ide szánva megírjam. Viszont Sziszike emlékére és tiszteletére meg kellett írnom.
Nyolc éve volt idén nyáron,hogy a szívünkbe és a lelkünkbe beköltözött egy nagyon okos ,aranyos, ragaszkodó, Drága, illetve szép palotapincsi -keverék kutyus. Az egyik idős Hölgy szomszédunk kutyája volt . Hogyan került hozzánk? Bizonyára fölmerült a Kedves Kutyabarát Olvasóimban.
Amikor elhunyt ez előbb említett Hölgy,akkor a férje gondozta. Sajnos a férfi is élettét vesztette. Úgy tudjuk, szegény Sziszike végig nézte a halálát . Ezután nemsokára ,pár nap múlva az eredeti gazdájának a lánya nekünk adta Sziszikét,akit Sziszinyó Szilviának neveztem el. Hogy miért pont ezt a nevet adtam Neki? Azért,mert Sziszi volt a beceneve, a „ nyó-t” meg hozzátettem ,mivel egyik ismerősöm eszembe jutott,aki olykor úgy hívott engem,hogy „Iminyó”.Szilvia pedig a neme ,illetve a Sziszi becenév miatt lett.Ezért lett ez a „ polgári neve”. Eleinte Anyukámat szerette a legjobban,utána mindenkit nagyon
megszeretett .
Mindig nagyon édes volt velünk. Érezte,hogy nagyon szeretjük és tiszteljük. Ezt érzelmileg viszonozta is. Rendkívül jó volt vele, a közelében lenni. Élvezte a társaságunkat. Mi is az Ő közelségét.
2007-ben volt egy olyan történet vele kapcsolatosan,hogy amikor eljött az újabb kutyaoltás napja,elszökött az oltó helyre és pár ismerősünk elmondása szerint: „ megint sorba állt”.Mindenki ,aki ott volt,nevette,hogy milyen aranyos és okos kutya. Ez a történet a mai napig is módfelett bennük él. Sokat játszottunk vele,olyan volt nekünk,mint egy családtag.
Kutyás idézetek:
"A macska vendég a háznál.
A kutya családtag."
„A kutya az egyetlen a világon, aki jobban szeret téged saját magánál.” Charles Darvin
”Ne szégyelld te azt,
hogy szereted az állatokat.
Ne röstelled, ha egy kutya
közelebb van a lelkedhez,
mint a legtöbb embert,
akit személyesen ismersz." Márai Sándor
Nagyon igazak ezek az idézetek!Mély és kedves emóciós tartalmakkal.
Visszatérve Sziszikére:
Többször volt olyan,amikor hidegebb,télies idők voltak,a házunkban ,bent aludt ,és volt,hogy fölugrott az ágyamra ,illetve a lábamnál aludt. Néha fölkeltem rá,észrevettem. Fölszerettem volna a kezembe venni,hogy megszeretgessem,ám ezt nem kedvelte .
Sokszor morgott rám ezért.
Telt nagyon az idő.2009 májusában már nagyon beteg és már idős is volt szegény Sziszikénk.Hiába vittük el időben a doktorhoz, nem tudott sajnos rajta segíteni. Rengeteget szenvedett. Nagyon fájdalmas volt látni,hogy ennyire rosszul érezte magát. Utolsó perceiben tőlem fogadott el egy kis vizet. Nem hittem el,hogy itt hagyott minket. Teljesen kiborultam,illetve Anyukámékat is nagyon megviselte a hirtelen halála.2009 június 17-én testileg elment. El kellett oltatni. Az orvos tanácsolta,hogy tovább ne szenvedjen. Miután ezt megtette,Anyáék hazahozták,itthon eltemették. Tizennégy évet élt.
Rengeteget gondolunk Rá a mai napig is ! Nagyon hiányzik Nekünk! De tudjuk,hogy érzelmileg mindig velünk lesz! Imádunk Sziszike! Folyton Veled vagyunk! Nyugodj Békében!
pircsi47 - október 27 2011 20:39:54
Imi! Szépen leírtad a szegény sziszike történetét!
Vannak még állatbarátok, az egész családom ilyen volt és most is ilyen!
Gratulálok a Kutyás videó is aranyos Szia: Pircsi
Tara Scott - október 27 2011 21:19:29
Delfinke megkönnyeztem írásodat. Május végén temettük el kertünkben a Német juhászunkat. 11 éves volt, ők sajnos általában ennyit is élnek, de ő nagyon beteg volt. Van még 3 kutyánk mindegyik az utcáról, de őt nem lehet pótolni. Még mindig nem tudok túllépni rajta. De jó érzés, hogy itt nyugszik egy szép, árnyas helyen, így közöttünk maradt.
Együttérzéssel és szeretettel olvastalak: Tara
Tolnai Imre Krisztian - október 27 2011 22:27:06
Köszönöm a hozzászólásokat és az együttérzést is!Köszönöm Pircsi Neked is ! Szia: Imi
Sajnálom kedves Tara! Élhetett volna még a te kutyád is ! Szegény Átérzem én is !Igen ,a közeletekben marad,érzelmileg mindig! Nyugodjon Békében Ő is!
A Márai-idézetet én is ismerem. Én is hasonlóan élek és gondolkodom a kutya-családtagunkkal szemben. És én is kihangsúlyozom, nem csak szeretni, gondoskodni kell a négylábú "családtagról", hanem igenis tisztelni is kell.
Sok olyan ember van, aki csak azért tart kutyát, hogy védje a házat és környékét, megeteti ugyan, de nem költ rá különösebben azért, hogy a kutya valóban jól is érezze magát.
Ehhez az kell, hogy időben mindenfajta oltást megkapjon és ha beteg, orvoshoz vigyük. Sajnos, Buksi kutyusunkat mi sem vittük időben orvoshoz, de ő is már nagyon idős volt, Ő is éppen TIZENNÉGY ÉVESEN halt meg, az állatorvos segítségét kértük, de tudtuk, hogy már menthetetlen (Én is írtam Buksinkról, a "Buksi csak egy volt" c. írásomban.
Ahogy idősödök, és már az én felelősségem a kutya és a macskákkal való gondoskodás, már nem törődöm azzal, hogy ki mit mond, s mennyibe kerül, mindent elkövetek, hogy a kutya és a macskák egészségesek legyenek.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
Tolnai Imre Krisztian - október 28 2011 22:36:07
Sziasztok! Köszönöm szépen Nektek is !
MM
