Napkorong

V

Simon Roland

Az áthatolhatatlan torlasz átalakult hat különálló rendőrkocsivá, mely utat engedett az újonc egyenruhás által vezetett polgári autónak

Az éjszakai kirándulás III

Az áthatolhatatlan torlasz átalakult hat különálló rendőrkocsivá, mely utat engedett az újonc egyenruhás által vezetett polgári autónak. A vezető a gázra lépett, a kezét a kormányon pihentette, belenézett a visszapillantó tükörbe. Az utastérben fekvő férfi úgy tűnt nagyon rossz bőrben van – Hogy érzi magát? Hamarosan megérkezünk a motelbe. A várlakban foglaltam szállást. Már hívtam orvost, majd megvizsgálja. Minden rendben lesz - A fák a sötétben rohantak. Valami elől, vagy valami felé futottak. Némán és baljóslatúan. A rozsdás falevelek megriadva kavarogtak, amikor a jármű elhaladt mellettük. A férfi először tetette az ájulást, de már kezdett valóban rosszul lenni, a sérülés elhatalmasodott a testén – Munkanélküli vagyok, megsebesültem a csetepaté közben, egy rendőr vezeti a kocsimat, miközben egy hulla lapul a csomagtartóban, egy haramia, akivel én végeztem – A hátsó ablakon kibámult. Egy koszos szürke autó jött utánuk. Nem jött közel hozzájuk, de nem is maradt le túlságosan, tartotta a tempójukat. Fényárban úszó épület bukkant elő a semmiből. A rendőr csak most figyelt fel a műszerfalon villogó jelzésre. A piros sáv jelezte a benzin kevés mennyiségét. – Hamarosan kifogy az üzemanyag - A végtelen országúton száguldó utazónak ugyanazt jelentette a benzinkút, mint a sivatagban bóklászó kincsvadász kalandor számára a pálmaligetes, reményekben és édesvízben gazdag oázis. Egy kamion és egy luxusautó pihent az országúti oázisban. A milliós értékű benzinzabáló jármű hátsó ülésén egy fiatal nő várakozott. Egy kis tükör előtt, meglepő alapossággal a száját rúzsozta és a körmét csiszolgatta. Az üzletből egy ismerős alak lépett ki, elrakta a visszajárót a pénztárcájába, és a táskába a vásárolt dolgokat. Magas ősz hajú, fáradhatatlan figura – Legyőzhetetlen, a vereség szót még hírből sem ismeri -Craig már találkozott vele. A volt főnökének a legnagyobb riválisa. Az egyenruhás az óriás monstrum mögött parkolt le, elvette a Craig kezéből a ropogós papírpénzt, kiszállt, elkezdte tölteni a benzint a kocsiba, majd bement a boltba.
Craig feltápászkodott, próbált uralkodni a fájdalmon, az üzletember elé állt, előbb ért oda a kocsihoz - Jó napot uram! Megismer? – üdvözölte. James Collins elfogadta a kinyújtott kezet, de nem mutatott érzelmet - Nagyon sajnáltam, mikor visszautasította az üzleti ajánlatot, de megértem, a hűség nagyon dicső dolog, még ha roppant ostoba is, a legjobb emberem lehetett volna – az öt évvel ezelőtt történt visszautasítás még most is fájt neki - fintorgott és kerülte a tekintetét, elfoglalta helyét a vezetőülésben. Indított. A sztrádára vezető úton hirtelen megállt. Letekerte az ablakon - A feleségemmel a várlakban töltünk három napot, ha van kedve holnap meghívnám egy üzleti vacsorára, este nyolckor legyen az étteremben. Ne okozzon több csalódást, ez lesz az utolsó ajánlatom- a jármű úgy fordult rá az útra, ahogy a divatbemutatón a tökéletes alkatú modellek lépkednek a kifutón. Egy mocskos kopott járgány gördült, szakadt ruhás figura bújt elő az alapos mosásra váró járműből. Órák teltek el. A hajnalsugár bearanyozta a környezetet, de a rendőr nem mutatkozott. Craig elunta a tétlen várakozást, bement a boltba. Valaki kiabált és fenyegetőzött a pult közelében. A pénztárgéphez ment. A tv be volt kapcsolva, a végtelen rohanás című gengszterfilmet adták a legjobb filmek nevű csatornán. A rablópáros éppen egy országúti üzletet rámolt ki, a boltos reszketve bújt a vackába. Elfordította a tekintetét a tv-től. A polcról le volt verve egy csipszes zacskó, visszarakta a többi közé. A hátsó ajtó félig nyitva volt. A raktárban szuroksötétség uralkodott. Kitárta az ajtót. Felkapcsolta a villanyt – Sehol senki – Üdítős dobozok és sörös rekeszek voltak feltornyozva. Kilépett az udvarra. Itt megtalálta a mosdót – Azt mondtam pakolja bele a pénzt – innen is hallatszott a film. A WC mocskos volt, egy alak feküdt kiterítve a csempére, a fiatal rendőrt meggyilkolták. Nem volt ideje megdöbbenni, még reagálni sem, Erős kéz ragadta meg és szorította a falhoz.
Az ellenfele szeme vadul forgott, a kesztyűs kezével fojtogatta – hosszú utazás után éppen pihentem, kinyújtóztattam a végtagjaimat, amikor dulakodást, kiáltozást hallottam, láttam mindent, megöltél egy embert, azt hitted megúszhatod ezt a bűncselekményt – Craig erővel leszedte a szorító kezet, kicsavarta a támadója kezét, ekkor a ravasz gazember a sérülését vette célba. Ütötte a gyenge pontját. Craig összeesett, a hasából ömlött a vér – Önvédelem volt – motyogott, szédült és forgott vele a világ – Nem érdekel, gazdag vagy, van pénzed, fizetned kell– ezt további fenyegetőző mondat követte, de már nem hallhatta meg a zsaroló fölényes helyzetéből intézett szónoklatát. Az ájultság magával ragadta.