Több,mint nyolc éve került az életünkbe Pötyike. Egy nyári napon történt.
Ő egy foxi keverék kutyus. Nagyon aranyos,okos,ragaszkodó és szép állat.
Anya és az egyik ismerőse találta meg a városomban, az egyik utcán.
Nagyon kicsi volt még. Talán egy hónapos lehetett. Megsajnáltuk,befogadtuk. Az említett ismerős adta Neki a Pötyike nevet.
Pötyikéről megtudtuk azt is, sajnos nem kedveli a macskákat. A mai napig is mindig megugatja Őket.
Hatalmas ugrásokra képes.Mikor odamegyek hozzá,folyton rám ugrik, és puszilgat.Érzi,nagyon szeretem és tisztelem. Módfelett szeret és becsül minket,illetve érzi,mi is így érzünk iránta.
Sajnos nemrégen volt egy olyan eset,hogy amikor enni és inni adtam Neki,beleütötte egy kicsit a fejét a vizeskannába. Sajnáltam szegényt. Rendkívül örült nekem. Kértem ,
hogy:
„Vigyázz Pötyike! Várj egy kicsit!”. Megértette,távolabb ment.
Teli van érzelmekkel! Imádom és becsülöm! Anyáék is így éreznek iránta! Nagyon fontos Nekünk!
Ajánlanék ismét szócserét, ha lehetne az első mondaton belül.
Vagy azt írod, hogy "...került hozzánk..." vagy azt írod, hogy "...lépett be az életünkbe..." Ahogy írod, úgy furcsán hangzik!
A "hogy" szót most is több helyen is mellőzted, ne sajnáld odaírni!
Pötyike szép kis kutyus!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
Tolnai Imre Krisztian - november 15 2011 23:26:58
Köszönöm ,olvastatok! Nem kell szócsere!
V
