Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek,
Hiába szállnak árnyak, álmok, évek.
Juhász Gyula
Tisztelt Olvasók!
Megemlékezés a Mindenszentek és a Halottak napja alkalmából
Ma van a Mindenszentek és a Halottak napja. Ezen a napon kiemelt hangsúlyt kap,hogy a már fizikailag nem élő szeretteinket felkeressük ,és megemlékezünk Róluk.
Nagyon borzasztóan rossz érzés,hogy a számunkra fontos személyeket és állatokat testi értelemben elveszítünk. Nagyon fájdalmas érzelem .Elszomorító.Könnyen okozhat sírást is .
Gyakran gondolok a fizikailag elvesztett szeretteimre. Bár nagyon kellemetlen,hogy teljesen Ők már nincsenek velem,viszont a szép, Velük átélt eseményekre is gondolni szoktam. Így a rossz érzések mellé kellemesek is párosulnak. Az emlékek által egyfajta vegyes érzés alakul ki bennem.
Amennyire csak lehetséges,figyeljünk oda magunkra és a szeretteinkre! Hiszen az élet rövid ,veszélyeket is tartalmaz.
Jól látod ezeket a dolgokat, hogy élő hozzátartozóinkra is oda kell figyelnünk.
Ha esetleg nem olvasnád Aranyosi Ervin versét (de lehet, hogy olvasod), akkor ide bemásolom Neked, mert nekem is nagyon tetszett! Ő is figyelmeztet arra minket, a halottainkról való megemlékezés mellett figyeljünk oda az élő szeretteinkre is.
"Aranyosi Ervin: Halottaknak napján
október 31st, 2011 Aranyosi Ervin Szólj hozzá! Tovább a hozzászólásokhoz
Halottaknak napján,
gondolkozz el, kérlek!
Mennyire fontosak
azok, akik élnek?
Milyen gyakran gondolsz
rájuk szeretettel?
Jelenthet-e annyit,
mint ki régen ment el?
Ilyenkor az ember
temetőbe jár ki,
Elmúlt szeretteit
véli megtalálni.
Közben annyin élnek
magányosan, távol,
kire nem jut idő,
kit a szív nem ápol.
Pedig a halottak
a szívünkben élnek.
A hétköznapokba
bőven beleférnek.
M’ért nincs az élőkért
ugyanilyen ünnep,
ami lángra gyújtja
apró mécsesünket.
Aki elment, jól van,
csak egy más világon,
s nem tud örvendezni
levágott virágon.
Földdé porladt testet
látogatsz a sírnál.
Élőkért tehetnél,
ahelyett, hogy sírnál!
Oly sok a magányos,
kinek nem jut semmi.
Ki örülni tudna,
ha tudnák szeretni.
Ám ezt meg se látod
- tudod – attól félek.
Megbékélni kéne,
s nem visz rá a lélek.
Vársz, amíg késő lesz,
mikor már nem bánthat,
akkor száll szívedre,
majd a gyász, a bánat.
S jön halottak napja,
s mész a temetőbe,
bocsánatot kérni,
s elbúcsúzni tőle…"
V
