|
 Vendég: 28
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
_ V
Tanfolyamon történt, ahová Karcsikát is beiskolázták.
Hajnali két óra van, rohadtul csörög a mobilom, valahol a lakás akármelyik részén, meg kell, hogy keressem. Közben gondolkodom ki a fene lehet ilyenkor aki engem keres. Kibotorkálok a konyhába, hallgatózom, honnan jön az a kis hülye dallam.
Tovább megyek, mintha a fürdőszobából hallanám a hangokat. Igen, meg van! Felkapom gyorsan, hogy ne ébresszem fel a családomat.
- Szia kedvesem, Tündi vagyok, felébresztettelek? (Á, dehogy Tündikém, hová gondolsz, éppen a hívásodra vártam) Hát persze, hogy fel, nagyon nehezen válaszolsz, már tudom, hogy felébresztettelek. No jó, nem baj, kibírod! (Hát hogyne bírnám, nélküled is kibírom még egy hétig is, amíg a nászutad tart)
Nem fogod elhinni, hogy milyen boldog vagyok. Most éppen szaunázni, majd pezsgő fürdőzni indulunk a hajnalfiúval Barnabással, csodálatos ez a fiú, szeretkeztünk egész éjjel, no de nem untatlak, csak azért hívtalak, hogy jól vagyok, boldog vagyok és a többi... No szia, pá-pá!- mondja egy szuszra Tündike, és már le is tette a telefont.
No jó, én is örültem Neked, és köszönöm szépen jól vagyok.
Megpróbálnék még aludni egy kicsit, de egy óra múlva újra csörög a mobilom.
- Halló, szia kedvenc régi kolléganőm, én Hajnalka vagyok, emlékszel rám, ugye? Tudod, engem is beiskoláztak arra a gyorstalpaló tanfolyamra, amelyre Karcsikát. Ő költő akar lenni én pedig író. Felugrok hozzád, mert nagyon ki vagyok akadva, el kell, hogy mondjam Neked a tanfolyamon szerzett tapasztalatokat. Megyek!- és válaszra nem vár, lecsapja a kagylót.
De már csenget is az ajtón (gondolom innen hívott a lépcsőházból, különben hogyan érkezett ide ilyen hamar)
Beengedem, leül a kedvenc fotelomba és mesélni kezd.
- Képzeld el, elegem van ebből a tanfolyamból, otthagytam, mert csak felidegesítenek! - mondja a bárszekrényemben matatva konyak után. (És megtalálja, pedig jól eldugtam a múltkor, amikor Tündike maga alatt volt és ivott, hogy ne igyon többet, de Hajnalka megtalálja).
- Tele van a hócipőm az igeidőkkel. Azt mondta a tanárom, hogy nem tudom alkalmazni. Hát képzeld el, felír nekem a táblára egy mondatot, azt mondja, hogy ez a mondat jelenidőben van kifejezve.
Feladatom, hogy írjam le ezt a mondatot múlt időben és jövő időben. Azt sem tudtam, hogy miről beszél. Néztem a táblát mereven, - úgy egyébként ne tudd meg, hogy mennyi ideig tartott ezt a három szót bemagolnom - nem értem. Mi a francot akar mindig az idővel? Nem mindegy? Kinézek az ablakon, hát jó idő van, süt a nap, meleg van, mit akarunk még? Nem tudom megoldani a feladatot. Azt mondta a tanár, kapok még egy esélyt, ez az utolsó, de én azt nem vártam meg, eljöttem és itt vagyok.
Hagyjon engem békén az idővel, tudok én anélkül is írni, egyáltalán minek az ige egy írásban, főleg így cicomázva, hogy igeidő. Ugyan már, majd én megmutatom! - mondja Hajnalka.
- Ja, egyébként Karcsika sikeres vizsgát tett, no jó, nem annyira sikereset, mert ő már a harmadik esélyt kapta, de megszánták és nagy nehezen kapott egy halvány rózsaszín kettest.
Üdvözöl Téged, azt mondta, hogy az első verseskötetét ajándékba kapod tőle dedikálva.
(No ettől tartottam, akkor hamarosan várhatom, hogy tiszteletét teszi nálam, no de még biztos, hogy nem a verseskötetével)
- No és képzeld el, még azt is mondta a tanár, hogy az alapvető helyesírási szabályokat sem ismerem. Engem vissza kellene küldeni az általános iskola 4. osztályába, no de még ilyet, hallottál már? 3o évesen,hogy néznék már ki a kisgyermekek között. No ezért haragudtam meg rá a legjobban. Nehogy megszabja már ő nekem, hogy hova menjek, amikor én ha fene fenét eszik, akkor is író leszek.
Nem ismerem a magyar nyelvtant, a helyesírást, az igét, igeidőket, kit érdekel, különben is ige nélkül még lehet élni, sőt, írni is, mi a francnak az ige, soha nem fogom megérteni, de nem is akarom. Írni tudjak és kész, kihagyom az igét, na és, anélkül én nagyon jó kis történeteket fogok rittyenteni, majd figyeld csak meg! - közben nagyot kortyol a konyakomból.
Én csöndben üldögélek, aludhatnék is akár, de már kiverte a szememből az álmot, úgy hogy csak nézek kifelé a buta fejemből, nem érdekli Hajnalkát, fel sem tűnik neki, hogy meg sem szólalok, biztosan azért, mert nem is vár választ.
- Tudod, hogy mit találtam ki?- kérdezi tőlem, de nem strapálom magam, hogy szóljak hozzá, mert látom, hogy úgysem érdekli a véleményem. Azt találtam ki, hogy ott egye meg a fene a magyar nyelvet, nem érdekel, be vagyok rágva, beiratkozok egy intenzív angol nyelvtanfolyamra és megírom a "műveimet" angol nyelven. A magyarokat meg üsse meg a guta! Aki tud angolul, élvezheti az írásaimat, aki nem tud, tanuljon meg, ha olvasni akar engem. |
|
|
- november 05 2011 13:21:14
Kedves Viki!
Tudtam, hogy rá fogsz jönni, hogy kamuzok, persze, hogy vártam már Tündike híreit, kifejezetten beállítottam az órát éjfélre, csak addig fetrengtem, míg lenyomtam a gombot és nem csörgött.
Természetesen ezért ébredtem a mobilom dallamára, amikor hívott Tündike.
Én bízom benne, hogy sokan olvassák, és ha már egyetlen Karcsika/Hajnalkához eljut (bár többszöri olvasást igényel, olyan kemény mondanivaló,) már megérte megírnom. Bocsáss meg, csörög a mobilom, lehet, hogy Karcsika hív, holnap találkozunk, ha Te is itt leszel.
Viki nagyon köszönöm, hogy itt voltál és véleményeztél.
Szeretettel: Évi. |
- november 05 2011 17:19:34
Kedves Évi !
Nagyon jót írtál megint, de én már aggódom, hogy az ihlet mostanában éjjel 2-kor csenget Nálad. Remélem azért tudsz aludni?
Igen érdekes téma, a "mindenáron író" figurája.Vannak ilyenek személyes ismeretségi körömben is. Általában az urakra jellemző ez a megfelelni akarás.
Te csak írjad ilyen szépen, érthetően, mindenki számára világosan, magyarul..:-) a történeteidet.
Örülök, hogy olvashattam!
Szeretettel:esprit |
- november 05 2011 17:39:10
Kedves esprit!
Nagyon szépen köszönöm véleményedet és biztató szavaidat. És köszönöm az aggodalmaidat is, tudod, eddig mindig fél ötkor (hajnalban) kopogtatott, de most megzavarta az óraátállítás a biológiai folyamatait (az enyémet is) de lassan - mire újra órát kell állítani majd valamikor márciusban - addigra regenerálódik a szervezet, és akkor kezdhetem elölről. Igen abban egyetértünk, hogy az urakra jellemző inkább a megfelelni akarás, de az én ismeretségi körömben viszont akadnak csajszik is akik mindenáron írni akarnak (akarnának).
Természetesen magyarul, érthetően, mindenki számára világosan fogom írni továbbra is, hiszen én is úgy gondolom, hogy a magyar nyelvnél nincs csodálatosabb a világon. Az, hogy Hajnalka nem ért velem egyet, roppant nem érdekel küzdjön az angol nyelvvel.
Köszönöm szépen, hogy "meglátogattál"!
Szeretettel: Évi. |
- november 06 2011 18:03:18
Kedves Évi!
Ihleted akár hajnali 2-kor, akár hajnali 5-kor jelentkezik, mindig tud valami újat "diktálni" Neked, és mindig van valami tanulságos abban, amit írsz, keverve sok humorral.
Hajnikát meg csak szánni tudom, nem sajnálni!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- november 07 2011 12:20:22
Kedves Zsuzsika!
Köszönöm szépen, hogy figyelmeddel és véleményeddel megtiszteltél.
Szeretettel: Évi. |
- november 09 2011 16:07:47
Kedves Évi!
Nekem már az is óriási, ahogy az ihletedhez viszonyulsz. Amit pedig sugallt Neked, az egyenesen remek! Mondhatnám, nagyszerű páros Vagytok. Szívből kívánom, sose hagyjon el! 
Szeretettel gratulálok: Tara |
- november 09 2011 17:40:50
Kedves Tara!
Igen, nagyon örülök az ihletemnek, jó viszonyban vagyunk egymással, azt hiszem, hogy nem is tudnék már élni nélküle.
Remélem, hogy sokáig velem marad.
Nagyon szépen köszönöm véleményedet.
Szeretettel: Évi. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 24. vasárnap,
Emma napja van.
Holnap Katalin napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
