|
 Vendég: 11
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_Hófehérke és a hét (sok) törpe modern változata.
Ma hajnalban csak egy SMS-t kaptam Tündikémtől.
"Jól vagyunk, élvezzük szerelmünk minden percét. Vigyázz magadra. Tündi és Barnabás".
Ennyi az üzenet, - csak tájékoztatásul, aki még nem tudná, Tündi az ihletem.
Az osztályra új lány érkezett. Fiatal volt, csinos, szertelen és nagyon kedves. Egyformán kedves volt a kolleginákhoz és a kollégákhoz is. Volt hét kolléga (vagy ettől jóval több) aki Krisztina
(így hívták a lányt) kegyeit lesve (no és mást is) megpróbált azon nyomban a bizalmába férkőzni. Szerették volna megkóstolni, szeretgetni a lányt.
Ajánlatokat tettek neki a férfiak (törpék) de Krisztina nem fogadta őket kitörő örömmel.
Annál inkább a főnökasszony (gonosz mostoha)
aki negyvenes éveiben járt, nem mondom, hogy csúnya volt, sőt!
Eléggé kihívóan viselkedett, nála "tutira bejöttek" - így szokás mai modern világunkban mondani, ugye? - a férfiak, de egyelőre csak Krisztina körül forgott a világ (meg a férfiak)
Egyik este túlóráztak elég sokáig a férfiak és Krisztina is benn maradt az iratait rendezgette, meg a főnökasszony rábízott egy határidő munkát, amit másnapra el kellett készítenie.
A férfiak egyenként próbálkoztak nála.
Gábor, Károly és Zakariás (Tudor, Vidor, Kuka)
bementek a lány irodájába.
- Krisztike, mit szólnál egy kis esti kávézáshoz itt a mellettünk lévő presszóban. Meghívhatunk?
- mondták szinte egyszerre, közben vágyakozó tekintettel nézték a lány feszes melleit, szoknyájából kivillanó formás combjait, fenekére simuló szoknyát. A szemébe egyik sem nézett, pedig gyönyörű kék szemei voltak, hosszú szempillája, gyönyörű ajkai, melyek mindig mosolyogtak.
- Köszönöm, fiúk, nem szoktam kávézni, meg egyébként is rengeteg dolgom van.- mondta Krisztike halkan, és megpróbálta lejjebb húzni a szoknyáját, hogy kevesebb látszódjon formás combjaiból.
A fiúk próbálkoztak még egy ideig, de amikor látták, hogy nincs értelme, tovább álltak.
Majd újra érkezett a másik három fiú - vagyis csak kettő, Balázs és Ernő (Hapci és Morgó)
akik szintén megcsodálták - szinte levetkőztették szemtelen tekintetükkel a lányt.
Nagyon kellemetlenül érezte magát Krisztina.
(Ejnye az anyátok mindenit, hát mit képzeltek Ti rólam? Azért mert kedves vagyok hozzátok, azt hiszitek, hogy mindent szabad?) Nagyon dühös volt a lány.
Egyszer csak nyílt az ajtó és belépett rajta a középkorú pénzügyi osztály vezető Ákos (Vadász) aki rögtön átlátta a helyzetet.
- Mondjátok, fiúk, nem a tervrajzon kellene dolgoznotok? Hiszen azért vagytok itt, azért fizetem a túlóra költségeit, hogy megdolgozzatok érte.- mondta a fiúknak szigorúan.
Krisztike hálásan tekintett az ősz halántékú férfira, aki nagyon tetszett Krisztinek. No igen, gondolta Krisztike magában - de közben el is szégyellte magát, hogy ilyenekre gondol - vele el tudná képzelni a képzeletbeli kávét, az sem baj, ha nem kávézik, legfeljebb teázna. De ez csak gondolati szinten maradt Krisztikének, vagy inkább csak tudat alatt.
- Semmi baj, Krisztike? Vigyázni kell ezekkel a lókötőkkel - fiatalok még, nem értik az életet, nem értik a nőket, nem tudnak bánni a nőkkel, tárgynak tekintik őket,- nem szeretem az ilyen
fiatalembereket.- mondta kedvesen Ákos, és mélyen nézett Krisztike gyönyörű szemeibe.
A lányom érdekes, - eddig még soha nem érzett bizsergés futott át - elmélyedt a férfi zöld szemeiben. Hosszú pillanat műve volt az egész és el is múlt a varázs, mert belépett az irodába
Viktor (Szende) a hetedik férfi (törpe).
Ákos eltávozott, maradt Viktor. A lány már félt előre, hogy megint kéjvágyó tekintet pásztázza végig a testét. Gyorsan összegombolta kissé átlátszó selyem blúzán a pulóvert, szoknyáját is húzogatta még lejjebb, megpróbált úgy ülni az íróasztala mellett, hogy lábaiból a legkevesebb látszódjon. De Viktortól nem kellett tartania, ő a szemébe nézett - igaz, hogy vágyakozva - de ez más volt mint a többi férfi tekintete.
- Csak benéztem hozzád Krisztike, hogy nincs-e szükséged valamire, lemegyek a büfébe egy szendvicsért.- mondta kedvesen Viktor.
- Köszönöm szépen, nem kérek semmit, úgy is mindjárt indulok haza.
Ákos vissza jött, és felajánlotta Krisztinek, hogy haza viszi, ne csámborogjon késő este a tömegközlekedési eszközökkel. A lány örült neki, már csak azért is, mert Ákosban megbízott, vagy talán azért mert tetszett neki a férfi, még nem tudta eldönteni. Elfogadta az ajánlatot.
Ákosnak Mercédesz gépkocsija volt, kényelmesen helyet foglalt az első ülésen. A férfi nem közeledett felé, a vezetésre koncentrált.
Amikor bekanyarodtak az Üllői úton Krisztike mutatta az utat lakásukhoz.
- Megérkeztünk, kisasszony, jó éjszakát kívánok Neked- mondta Ákos kedvesen és mélyen bele nézett Krisztike szemébe. (Itt ájulok el, érezte Kriszti, te jó ég, mi lesz velem, ez a csodálatos zöld szempár, megőrülök tőle, és mennyi értelem sugárzik belőle, most végem lesz)
Közelebb került egymáshoz az ajkuk, szinte már majd hogy nem összeért (nagyon vágyott Krisztike a férfi csókjára) de Ákos fegyelmezte magát, tudta, hogy nem szabad, mert lehet, hogy mindent elront, pedig ő is kívánta a lányt egész testében, de csak egy leheletnyi finom csókot ejtett Krisztike tűzpiros ajkára, és elköszönt. Krisztike bement a lakásba és vágytól dobbanó kis szívében gyökeret vert a szerelem. Igen, szerelem, érezte, hogy szerelmes a férfiba.
Másnap a főnökasszony kérte a határidős munkákat, először a hét fiútól, egyenként.
Bájolgott, szinte felkínálta magát ezüst tárcáján.
Nem sokat tétováztak a fiúk (törpék) mind a hatan, egyedül szende szeméből tükröződött a szomorúság.
Krisztike észre is vette és megkérdezte kedvesen:
Mi a baj, kedves Viktor?- kérdezte Krisztike.
- Semmi baj nincs, csak most már bevallom Neked, hogy én az első perctől mióta beléptél ehhez a vállalathoz szerelmes vagyok beléd, de látom, hogy soha nem fogom elnyerni a szívedet. Ne is törődj velem, majd túl leszek rajta.-válaszolta Viktor és halkan kisétált az irodából. Sajnálta a fiút, de a szíve azt dobogta, hogy Ákos az igazi, Őt szereti. Egyre közelebb kerültek egymáshoz, Ákos végtelen nagy tisztelettel és szeretettel közeledett a lány felé, tudta, hogy hogyan kell bánni egy fiatal lánnyal lelkileg is és testileg is. Szikrázó, mindent elsöprő szerelem alakult ki közöttük.
A főnökasszony pedig elővette határidő naplóját és húzta a strigulákat, hogy melyik nap melyik fiúval(törpével) szeretkezik, mert neki is mindegy volt, ugyanúgy, mint a 6 törpének.
Azért csak 6, mert Szende visszavonultan élt, ő nem tartozott közéjük ilyen szempontból, neki egy nőnek a lelke is kellett (volna), de bánatára, és örömére is - mert egyébként annyira szerette a lányt, hogy örült a lány boldogságának - szívében nem volt gyűlölet.
Évek múltán Viktor (Szende) is megtalálta élete párját és mindenki boldogan élt, míg meg nem halt, mint a mesében... |
|
|
- november 08 2011 03:35:39
Kedves Viktória!
Köszönöm, hogy olvastál.
Azért vannak egy páran - még ha nem is mondanak véleményt a koronglakók, de gondolom "kívülről" is olvasnak, melynek végtelenül örülök és köszönöm.
Kedves Viki!
Nagyon szépen köszönöm, hogy "Újra itt vagy", már hiányoltalak!
Szeretettel: Évi. |
- november 09 2011 17:03:06
Évikém nekem ütősen nagyot írtál, mert korban mindenképpen a fiatal a fiatalhoz tartozna, mégis valamiféle tendenciává vált, hogy a fiatal nők szívesebben alakítanak ki kapcsolatot egy tisztes, őszes halántékkal. Talán a már meglévő egzisztencia? Biztonság? És a főnökasszonyod sem egyedi történet. El lehet gondolkodni írásoddal kapcsolatban több mindenen.
Szeretettel gratulálok: Tara |
- november 09 2011 17:37:52
Kedves Tara!
Nagyon szépen köszönöm véleményedet, én úgy gondolom, hogy az anyagiak (mivel nagyon sokat számítanak a mai világban, sőt az a domináns) hiánya (is) szüli az ilyen kapcsolatokat. Persze kinek mit diktál az erkölcsi érzéke.
Köszönöm, hogy "meglátogattál" és véleményeddel megtiszteltél.
Szeretettel: Évi. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
