Delfinke: Tufi és a figyelmetlenség, illetve a feledékenység
_Nem szabadul meg a múlttól, aki elfelejti.
Bertolt Brecht
V
Tufi és a figyelmetlenség,illetve a feledékenység
Tisztelt Olvasók!
Tufi egy közkedvelt fiatalember.Egy kis házban lakik. A szomszédaival is nagyon jó a kapcsolata.Minden alkalommal,amikor látja őket, illedelmes velük .
Két éve dolgozik már egy bankban.Az ügyfelekkel szinte mindig kedvesen,segítőkészen,figyelmesen bánt.
Ezért nagyon szerették.
Három napja viszont elvesztette a figyelmét,feledékennyé vált. Hogy ez miért történt meg? Azért ,mert elhagyta az édesanyjától ajándékba kapott mobiltelefonját. Sehol sem találta azt. Ettől kezdve furán viselkedett a munkahelyén is. Az egyik ügyfele meg is jegyezte neki, a felé intézett mondandójába egy kérdést is beleszőve :
-Az ügyintéző Úr nem adta vissza a papíromat.Berakta a lapjai közé.Miért ilyen figyelmetlen?
-Ne haragudjon!-kérte.Választ azonban nem adott a kérdésre.
-Tessék-nyújtotta át az említett tárgyat a kuncsaftjának.
-Köszönöm! Viszontlátásra!-köszönt el Tufitól .
-Szívesen-felelte Ő.
Vajon elköszönni is elfelejtett,vagy nem is akart? Gondolhatja ilyenkor ezt is az ember.
Úgy vélem,nagyon maga alá került ,hiszen nem emlékszik arra,hol hagyta a mobilját.
Másnap egy középkorú Hölgytől is kellemetlen megjegyzést kapott.
-Maga nem beszélt a főnökével,pedig azt ígérte,hogy szól neki az ügyem mihamarabbi rendezése érdekében. Elfelejtette?-kérdezte.
-Elnézést,de mit is mondott?-kérdezett vissza a főszereplőm.Választ azonban nem kapott.A döhös kliens azt mondta Tufira,hogy:
-Ez nem normális,felháborító.
Ezt követően odament hozzá az egyik kollégája.Látta,mennyire rosszul érintette Őt az előbbi kijelentés.
-Miért vagy ilyen feledékeny és figyelmetlen Tufi? Mi a bajod?-kérdezte.
-Elhagytam az anyukámtól kapott mobilomat.Nem tudom,hol van.Fogalmam sincs-reagált.
-Hogy néz ki a telefonod?-érdeklődött .
-Szürke színű és érintőképernyős.Alig használtam még-felelte.
-Most ugrott be,találtam egy ilyen készüléket .Az asztalodon volt. Elfelejtettem viszont szólni-mondta neki a munkatársa.
-Csak most mondod?-kérdezte nevetve Tufi.
-Mindkettőnk feledékeny-tette hozzá ezer wattos mosollyal. Örült nagyon,hogy meglett a keresett tárgya.
-Pontosan így van-nevetett a kollégája Tufival karöltve ,de olyan hangosan,hogy először mindenki megijedt,aki a bankban volt,utána viszont csatlakoztak a derűs hangulathoz.
Ez is szép történet! A "főhősödnek" attól függetlenül, hogy elvesztette a mobiltelefonját, az ügyfelekre ugyanúgy oda kellett volna figyelnie. Szerencséjére a főnöke is látta, hogy mennyire nyugtalan, és rákérdezett, hogy miért?
Talán, ha nem törődik a beosztottjával, nem derül ki, hogy mi a baj. Főnök és beosztott jót nevettek a feledékenységükön. Ez nekem nagyon tetszett!
V
