|
 Vendég: 3
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
_ V
Meghiúsult találkozás
A látszólag semmitmondó eset nyomot hagyott bennem, fájó emlékű, megható nyomot.
A rákoskeresztúri piaccal szemben lévő Kaszáló utcán át vitt az utam. Az utca elején két kocsma van, jobbról is, balról is egy. Lehet, hogy nem ez a hivatalos nevük, talán Falatozó, Italbolt, esetleg Vendéglátó-ipari egység, de bennem az első megnevezés rögzült.
Már messziről láttam, hogy a jobboldali kocsma előtt álldogál egy fehér, nagyobb testű kutya. Ott állt, mintha várna valakit, aki benn iddogál. Ő talán szívesebben menne máshová, egy neki jobban tetsző jövő felé, de hát a kötelességtudat… Érdekes módon, gondolataim menetével együttesen a kutya is észrevette jöttemet. Mellé érve, tekintetünk találkozott, s szemünk egymásba mélyedt. Elhaladtam mellette, és az előbb megkezdett gondolatsor egyre élénkebben gyűrűzött bennem. Megállapítottam, hogy mindenképpen jobb sorsra érdemes és szebb környezetbe való lenne ez a szép, értelmes szemű kutya. Amint így eltársalogtam magammal, feltűnt, hogy a velem szemben jövők nagy ívben kikerülnek. Akkor vettem észre, hogy a kutya szorosan mellettem halad. Meglepődtem. Lehet, hogy érzi a gondolataimat? Vagy egy időben találkozott össze a lelkünk? Na, de miért csodálkozom? Hiszen mindannyian összetartozunk mindenkivel és mindennel, s felelősök is vagyunk mindenkiért és mindenért. Csak hogy ezt sokan még nem ismerik el.
Öröm, sajnálat és fájdalom érzése kerített hatalmába. A kutya, mintha védelmet keresett volna nálam, pontosan úgy, ahogy nekem is ez hiányzik az életemből: tartozni valakihez, valamihez…
Gondolataim megállíthatatlanul sokasodtak. Testem itt gyalogol az utca közepén, s a kutya meg már a bal oldalamon jön velem, egyre közelebb, még ragaszkodóbban hozzám, lelkünkben összekapcsolódva.
Ahová igyekeztem, oda mégsem mehettem egy nagy kutyával együtt. Aggódó gondolataimat be kellett zárnom a belső énembe, s határozottságot erőltettem magamra.
Megálltam, szembe a kutyával, de szomorúságomat nem tudtam eltitkolni alkalmi útitársam előtt.
Néztük egymást és beszélni kezdtem hozzá: Te szegény Kutya, mit akarsz tőlem? Nem jöhetsz velem!
Menj vissza szépen! Hangom elakadt, szemem elhomályosodott és könnyek peregtek le arcomon. A kutya mindent megértett, gondolatai az enyémmel megegyeztek…
Megfordult és megindult visszafelé! Egy szobor merevségével néztem utána, majd tétován és is megfordultam és elindultam a bizonytalanságba, miként Ő is.
Sokszor eszembe jut ez a találkozás és szívbemarkoló elválás.
Farkas Viola írta |
|
|
- november 12 2011 11:09:54
Viola!
Nekem is könnybelábadt a szemem a történetedtől. sajnos sok olyet lehetne napirenden írni. Én is nagy kutyabarát vagyok, van két öreg kutyánk, de a család tagjai!
Sokan nem törődnek vele, ha elcsavarog a kutya, vagy kirakják autókból, Iszonyú történeteket lehet hallani!
Gratulálok: Pircsi |
- november 12 2011 12:30:12
Kedves Viola!
Örülök, hogy novellát is küldtél be, és még milyen meghatót!
Sajnos, egyre több lesz a magányossá vált ember és az elhagyott állat, többek között a kutya.
Nagyon sajnálom, hogy bár összetalálkoztatok, de nem "meghiúsult" az igazi találkozás, mármint az, hogy magaddal vihesd.
Nagyon sokszor kerültem én is hasonló helyzetbe, hogy sajnáltam ugyan a gazdája által elhagyott (esetleg kidobott) kutyákat, de én sem vihettem volna magammal.
Szerencsére, volt olyan eset, amikor a buszmegállóban látott kutyust az egyik jó ismerősünk befogadta, a saját kutyájuk mellé. Beagle szuka volt. Azóta már kicsinyeik is születtek, amelyeket én magam is megnéztem. Gyönyörűséges kölykök lettek. Örült a szívem, hogy ez a kutyus jó gazdára és otthonra talált, és "családot" is alapíthatott.
Bár csak minden kóbor állatnak lehetne új, szerető gazdája!
Örülök, hogy olvashattam!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- november 12 2011 12:31:23
helyesen: "...de "meghiúsult" az igazi találkozás...."
|
- november 15 2011 16:30:06
Kedves Viola!
Teljesen megértelek. 3 kutyánk van az utcáról, ebből egy beköltözött. A történetét örökítettem meg a Kutyakomédia c. írásomban. Előtte hetekig a környéken kóborolt. A várostól 10 km-re családi házas övezetben lakunk, nem messze tőlünk van a buszforduló. Gyakran tesznek ki itt kutyákat sorsukra hagyva. Úgy 3 hétre rá, hogy Rocco beköltözött hozzánk, egy csodaszép Golden Retriver jött a kapunkhoz. Akkor már pár napja a környéken kóborolt. Tettem ki neki inni és száraz eledelt a kapu mellé, de nem engedhettem be. 3 kutyánk volt már. Majd megszakadt a szívem. Állítólag befogadták. Hihetetlen, hogy értékes, fajtiszta kutyákat tesznek ki. Pedig az ebadó miatt rengeteg kutya kerül utcára. És egyre kevesebbet fogadnak be.
Szeretettel ölellek: Tara |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 23. szombat,
Kelemen napja van.
Holnap Emma napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
