Napkorong

_Októberi naplemente

Majdnem egész nap esett, s csak délutánra bújt elõ a nap. Szememmel követem lassan vonuló, foszladozó felhõket, melyeket még alulról rózsaszínûre festenek a lenyugvó nap sugarai. A kopaszodó fák levelei közül elõcsillan a piros képû nap egy-egy darabja. Ahogy a szél hajlítgatja a fák ágait, s ahogy mozognak a levelek, úgy bújik elõ mindig csak rövid idõre egy kevéske az áldott égi fénybõl. Aztán elhalványulnak az imént még ragyogó kis fények, s lassan tovább úsznak az égen a felhõk, egyre ritkábban követve egymást, és már nem rózsaszínûek, hanem csak hamuszürkék. A szél is megáll.
Az almafa tövében nõtt bársonyvirágok egybefüggõ, sárga szõnyegre emlékeztetnek, aztán beleolvad színûk a szürkületbe. Az oleanderbokrok sem hoznak már virágot, csak keskeny leveleik ágaskodnak az ég felé. Az élénkzöld színû fû a több órás napsütés után gyakran napokig ázik az esõben. Októberben ez már nem újság. A leveleit hullató diófa ágain madarak ringatóznak, majd tovarebbennek éjjeli szálláshelyeik felé. Dió már nem koppan a földön. A konyhakertre nem emlékeztet más, csak néhány paprika. Bokrai nem virágoznak már, s az apró sarjtermés oldalát megcsípte a dér.
Vékony, szürkésrózsaszínû sáv jelenik meg a látóhatár felett, s ezt felülrõl sötét felhõréteg kíséri. Lassan elsötétedik az ég is, mintha leplet borítana a földre. Csendesen, egyenletesen hullik az esõ, de érzem, holnap mégis szép idõ lesz. Símogató, októberi napsütéssel.

Torma Zsuzsanna r11; megjelent a Somogyi Hírlap 1989. október 18-ai számában.

Hozzászólások

PiaNista - május 02 2008 00:58:41
Kedves Zsuzsanna, tudom, hogy ez az írásod mindössze helyzetjelentés, de kimondottan kellemes volt olvasni. Remélem és valószínünek tartom, hogy mások is úgy olvasták, mint én: októberies hangulatban, nyugodtan. Láttam, amit írtál. Nem véletlenül választottam ezt a címet, mert ez Rólad is sokat elmond.
Örülök, hogy elolvastam. Gratulálok.
Maróti (PiaNista) László