|
 Vendég: 20
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_ V
Egy másként gondolkodó lényről szól a fáma, olyanról, aki előtte nyuszi volt.
Vasárnap történt, valahol színre lépett egy nyuszi. Nos, a nyuszi éppen olyan volt eleinte, mint bármelyik másik. Nem volt azon eltérés még egy szőrszál sem, na de akkor, azon szép vasárnapon, bizony elkezdett, másként gondolkodni. De, hogy miért kezdett efféle másként gondolkodós lenni, azt még én sem tudom, csak annyit, tán valami megzavarhatta szegényke fejecskéjét, mert attól a perctől kezdve, hogy nekifogott másként gondolkodni, bizony meg is látszott ám rajta, és mi tagadás azt az erdő is kezdte észrevenni, méghozzá eléggé nyilvánvalóan.
Hogy is volt? Őszi nap sütött le az erdőre, ő meg ott ugrándozott egy nagy bükkfa alatt. Rágcsálta a füvet, s akkor egyszercsak a fény rávillant. A nyuszi megállt, és hopp, mintha elkapcsoltak volna benne valamit, máris másként gondolkodott. Onnan kezdve már nem is tudott volna úgy, mint előtte, de hogy mi okozta ezt, senki nem tudta. Való igaz, hogy a fény rávillant, de nem biztos, hogy a napfény miatt, csak annyit tudunk, hogy másként kezdett el gondolkodni. Hej de meg is látszott máris rajta, mert, minden ami eddig megszokott volt, innen kezdve szokatlanná vált. Mondok egy példát: addig a percig mig a nap rá nem sütött, csakis füvet evett, de miután másként kezdett töprengeni, már nem füvet rágcsált, hanem bükkfát. No, nagyot nézett ám a medve, aki éppen arrafelé bandukolt, s ni, mit látott a bükkfa alatt? Egy kis szürke bundás nyuszi a bükkfát rágcsálja. Amúgy ez sem lett volna annyira feltűnő, hisz télen valóban szoktak a nyulak fakérget rágcsálni, de olyant még nem láttot ő sem, hogy a bükkfát, magát enné valamelyik. Mindjárt meg is mondta neki: - Hé? Te, veled meg mi történt? Csak nem elkezdtél faevő lenni? - De bizony elkezdtem, mért ne enném, hisz ez a kedvenc fám, eszem én, ha hagynak. - Hát én hagylak, te csak azt nem értem eddig a fű is jó volt, most meg csak a bükkfa? - Csak a bükkfa, így van, én már másként gondolom, mert mgváltoztam. - Na akkor te máskéntgondolkodó lettél, ugye? - Az, az, - bólógatott a nyuszi - persze, hogy másként gondolkodó, mert én ezután csak bükkfát eszem. Kár volt ezt ilyen hamar, máris az elején ennyire konkrétan kimondania, mert pechére, éppen arra járt az erdő tulajdonosa. Meghallotta, hogy miket mondott a medvének a máskéntgondolkodó nyuszi. Jól tudta, hogy éppen akkor a nyuszit vadászni tilos volt, tehátbosszankodott, hogy nem puffanthatja le. Mit tegyen, hogyan állítsa meg? Nem tudta, de elszaladt egy kocsmába. Ott mindjárt előadta, hogy egy erdei nyullal találkozott és az másként gondolkodó. Tovább nem mondhatta, mert leintették, kikacagták. - Még hogy másként gondolkodó! Adnék én neki másként gondolkodást, hi hi hi! - Á, részegek vagytok - felelte sértődötten és felállt, hogy ő megy ki. - Viszlát, megbeszéljük máskor. Ám de ott ült a kocsma közepében egy jó vicces székely, na az mindjárt felugrált, s ment az erdőtuladonos után. Hamar utolérte és megszólította: - Jó estét gazduram, miféle nyúlról mesélt a kocsmában? - Én? - fordult hátra az erdőgazdája. - Maga hát! Miféle nyulat mesélt az imént? - Ja, a nyúl? Holnap jöjjön ki velem a rengetegbe, majd meglátja. Na, úgy is lett, másnap mennek ketten, és nézték amint a nyúl rágcsált derekasan. Rágja a bükkfát, mintha hód lenne. A bükkfa bizony eldőlt, úgy szét rágta a törzsét. A nyuszi nem szaladt el sem a medve elől, sem az embertől nem félt. Csak hümmögött a székely, hogy ez olyan, mint egy hold, lehet, hogy nem is nyuszi? - De ez nyuszi. - erősködött a tulaj. Jól van, nézték és hát látták amint jött arra egy farkas. A tulaj máris biztatta a farkast, hogy rohanjon rá a nyuszira, tépje szét, mert mi lesz így vele, meg az erdejével? Be volt ijedve, hogy az egész erőben kárt tesz. Érthető, hogy miért szerette volna a farkassal széttépetni, de a farkas csak odaszagolt és már el is ment orrát csavargatva. Annyira nem kellett neki a nyuszi, hogy még a könnye is kicsordult az erdőtulajdonosnak. No, a székely sem volt rest, odaszaladt és elkapta kézzel. Nem kellett hozzá neki a farkas, aztán hazavitte a tulaj engedelmével. Mindjárt odalökte az asszonynak, hogy meg kell sütni, meg kell sütni. Na, hamar elkészült, az asszony kitette az asztalra, de az ember nem engedte senkinek sem, hogy egyék abból, mert várták a tulajdonost, de bizony csak nem akart jönni. Elmúlt délután hat óra, még mindig sehol semmi. Az asszony már szidta, hogy miért nem esznek. A gyermekek is zajongtak, de ő csak várt. Aztán úgy fél nyolc felé elkapta a lábast. Hamar fogott egy cubókot, bele a tányérába, és a többit odalökte, hogy egyyék meg. Nem kellett kétszer mondani, negyed óra alatt eltüntették, és abban a minutumban, ahogyan az utolsó csontocska is a Bodri kutyus fogai közé került, kopogott az erdő gazdája a székely házának ajtaján. - Halló, hé - góbé uram! Hát itthon van, vagy mi ez a nagy csönd? Hú, erre fel is pattant a góbé máris, hogy ez is most jött? Vakarta a feje búbját, és azon töprengett, hogy mit lehet most kitalálni, de nem mondta, hogy ne jöjjön bé, hanem béinvitálta a házba , az asszonyt és a gyermekkel kiküldte., majd azt mondta: - Hej, de rég várjuk már gazduram! Hol a csudába várakoztatott minket, mert mi közben itt birkóztunk a bükkfanyúllal. - Na, akkor hozzad, mert arról volt szó, hogy megesszük közösen, no, mire vársz? Hozzad már, no. Jól van, a székely bément és volt neki egy élő nagyságú nyula bükkfából kifaragva. Hát azt a hóna alá kapta, mellé fogta a nyúlbőrt és kiballagott nagy bánatosan és lecsapta az asztalra: - Itt van gazduram, látja mi lett ebből? Úgy jártam vele, hogy amíg hazahoztam, nem vettem észre semmi különöset, de amikor lerántottam róla az irháját, akkor láttam, hogy ez bükkfából van. Sajnos hiába próbáltam volna megsütni, mert elégett volna a kemencében. Az erdőgazda összecsapta a kezét. - De igazi bükkfa, ó nem is baj, higgye el ennek én jobban örülök, mint ezer nyúlpecsenyének. A hóna alá kapta, hazavitte, lelakkozta és mindenkinek elmondta róla a nyúlmesét, persze senki nem hitt neki, dehát ez őt egy csöppet sem zavarta. |
|
|
- november 14 2011 14:09:11
Kedves Colozo!
Addid-addig csűrted, csavartad a mondanivalót, hogy milyen szép mese kerekedett belőle!
Örülök, hogy elolvastam. Igaz, hogy egy helyen a hód helyett "hold"-at írtál, és az egyik mondatod így szól: "Be volt ijedve, hogy az egész erőben kárt tesz." Gondolom azt akartad írni, hogy "erdőben". Ez csak egy kis elütés, nem nagy hiba, mindenkivel megesett már.
Szerintem nagyon jó, ötletes a novellád, és tetszett, ahogy a székely "kivágta" magát az erdőtulajdonos előtt. Találékony emberek a székelyek, úg hallottam én is.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- november 14 2011 21:24:38
Kedves Torma Zsuzsanna, köszönöm észrevételed, nagyon hálás vagyok, hogy felhívtad figyelmem hibákra, hisz mégis tetszett a történetem, akkor mégis csak megérte megírni. Üdv. C.
 |
- november 15 2011 17:07:54
Azt a mindenit de nagyszerű kis történetet hoztál nekünk! Nagyon ötletes megoldás!
Szeretettel gratulálok: Tara |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
