|
 Vendég: 37
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
_Időpont a hivatali ügyintézéshez, orvoshoz....
_vera.jpg)
Mint már említettem, Tündikém (ihletem) visszaköltözött hozzám, gondoltam egy nagyot, felkerekedtem korán, hogy elmenjek a hivatalba, hogy bejelentsem legalább ideiglenesen.
Beállok a sorba (mondanom sem kell kilométer, vagy három? hosszú, én az utolsó vagyok.
Gondolkodom. MI a francnak állok én ide a sor végére, amikor még egyelőre csak egy nyomtatványt akarok, (nem akarok) szeretnék.
Megpróbálok előre somfordálni, de egy hang (a pasast még meg kellene találnom a tömegben, de nem látom, csak a hangját hallom) rám üvölt:
- Oda hátra, oda-oda, tűzzön csak vissza kisasszony (kisasszony, hát nem látja, hogy túl vagyok az ötvenen, még hogy kisasszony, de lehet, hogy rosszul lát) oszt hát mi a fenét gondúl. Mi miért állunk sorba? Talán kenyírért?
- mondja valahonnan a messzi távolból, (mit mondja, üvölti) minden tekintet rám szegeződik, enyhe gyűlölködéssel és undorral pásztáznak végig. (No ennyit a somfordálásról)
Visszakullogok megszégyenülten a sor végére.
Az előttem álló bácsika megsajnál és szóba elegyedik velem.
- Miért akart előre menni kedves?- kérdezi aranyosan.
- Kedves bácsika, én csak egy nyomtatványt szerettem volna kérni, melyet kitöltve beadok, hogy ihletemet be tudjam jelenteni ideiglenesen a lakásomba.- mondtam kissé félve.
- Kedvesem, egyszerűbb ha haza megy, telefont vesz a kezébe és időpontot kér. Akkor simán elintézhet (cirka plusz 1-2 órát rászámítva) azon nyomban mindent.
Így cselekszem. Úgyis ma ilyen időpontkérős napom van, mert időpontot kell kérnem a reumatológiára, az ideggyógyászhoz, meg az ortopédiára is. (Mert ezek a rendelések időpontkötelesek)
Tündike látja rajtam, hogy kissé ideges vagyok, hoz nekem egy korty konyakot.
- Zúdítsd le, szükséged lesz rá! - rám parancsol. Hallgatok rá, mert ő én vagyok, és egyek vagyunk. (Mindenki egyért, egy mindenkiért, vagy ez nem illik ide, no mindegy, akkor is itt marad ez a mondat)
Tárcsázok. Először az idegosztályra kérek időpontot, mert úgy ítélem meg, hogy az a legsürgősebb pszichikai állapotomat figyelembe véve.
Kezemben a csicsás kis mobilom, szeretem, mert olyan pici, hogy mindig lecsúszik a körmöm a gombokról és összevissza ütöm a számokat (Jó, vágjam le a körmöm, no persze nekem is eszembe jutott már, de akkor meg már hogy néz ki, egy nőnek még ha túl van az ötvenen, akkor is legyen szép a körme, no ugye, mondtam én) mert ugye az enyém( mármint a telefonom) még nem olyan mint az unokámé, hogy csak megérintem és már ott a kívánt szám előttem. No szóval az enyém még egy régebbi kiadás, no hogy melyik mobil szolgáltató, a fene tudja, az egyik a sok közül.
Na végre Tündike segítségével sikerül beütnöm az idegosztály számát. Kellemes női hang mondja( ez még élő emberi hang, úgy ítélem meg)
- Tessék várni egy kicsit, mindjárt kapcsolom.- mondja kedvesen és a másik pillanatban megszólal egy irtózatos gépzene (mint később megtudtam Tünditől, ez a várakozás zenéje, mert nem úgy van ám mint régen, hogy rögtön, abban a minutumban már a dokival beszélsz, á nem, rend a lelke mindennek.
- Haló, tessék idegosztály (szakrendelő), parancsoljon.- mondja kedvesen a női hang.
- Jó napot kívánok (szépen bemutatkozom, illedelmesen, bár hallon a türelmetlenséget a nő hangjából, mintha azt mondaná, ne pofázz már annyit, mondjad mit akarsz, nem érek én rá veled foglalkozni egész nap, annyira nem tetszik a hangod!) időpontot szeretnék kérni...
- folytatnám, de a nő megálljt parancsol!
- Ja, időpontot, azt nem itt kell, adok egy másik telefonszámot, ezt tessék tárcsázni - mondja és már meg is szakad a vonal.
- Tündikém, hozzál nekem még egy konyakot légy szíves, hosszú menet lesz, és már kezdem elveszíteni a türelmemet. Tudod mit, hozd ide az egész üveggel, ne vacakolj a pohárral, minek, kevesebbet kell mosogatni, hát persze ez is egy szempont.- kérem Tündit.
Újra kezembe veszem a kis hülye telefonomat, megkérem Tündikét üsse be a számot. Megtörtént.
Viszonylag hamar felveszik a kagylót, nincs gépzene, nincs tortúra, egyből (no nem, azért mégis csak kettőből) a célszeméllyel beszélek.
- Jó napot kívánok, (bemutatkozást már hagyom a fenébe, pedig rühellem, ha nem tartom be az illemszabályokat, no de már félek, hogy ő is berág és elhajt a semmibe) időpontot szeretnék kérni az ideggyógyászat szakrendelésére.- mondom gyorsan.
- Melyik orvoshoz, - és felsorol vagy 6 nevet - nem tudom megmondani, hogyan tudnám, nem járok én oda hetente, és mindig máshoz megyek (egy évben egyszer) direkt, hogy nehogy megszokjak egy orvost, nem mindegyiket! Kiválasztom a legszimpatikusabb névvel rendelkezőt, a hatból.
- A kelemen doktornőhöz kérek időpontot (ez a név tetszett a legjobban)- mondom határozottan.
- Ja, most nézem a nyilvántartásomat, a Kelemen doktornő most egy fél évig nem rendel, tessék máshoz kérni.- mondja még mindig kedvesen.
- Akkor a Vörös doktor úrhoz kérek - mondom kortyolva egyet az üvegből.
- Ja a Vörös doktor úr szabadságon van, utána külföldre megy dolgozni, úgy hogy mást tessék kérni.- mondja most már türelmetlenül.
- Akkor legyen szíves a Forgács doktornőhöz - mondom óvatosan.
- Ő sincs itt, no ne variáljon már olyan sokat, mondjon egy nevet, más is várakozik a vonalra, persze már látom magam előtt az undok képét, magának egyik orvos sem jó? No akkor majd én ajánlok Önnek, mert látom, hogy nem tudja eldönteni, hogy kihez akar menni! (Dehogyisnem, a fene egyen meg, hát te mondod, hogy mindegyik távol van valamilyen okból, no nem idegesítem magam, higgadtnak kell maradnom, mert az időpont az nagyon fontos. Enélkül elvszett ember vagyok, Tündike is megmondta) a Kalács doktor és punktum.
Nézem a gépben, hogy mikorra van időpont.- mondja most már nem kedvesen.
Várakozom, elég sokáig tart neki, mire megkeresi a számítógépben a Kalács doktort, de hiába a technika ilyen, mennyivel jobb volt, amikor nem kellett időpont, csak bement az ember, elővették a nagy barna kartonját amit tollat kézbe véve tintával írva vezettek, és oké volt minden. No a gondolataim már elkalandoztak, el is felejtettem várakozás közben, hogy miért is tartom a kezemben, illetve a fülemen a mobilt. (De Tündike figyelmeztet, milyen jó, hogy újra itt van velem ez a csajszi, mindenre figyel)
- 2o12. május 25.-e délután tizenöt óra 32 perc, 4o másodperc- mondja kedvesen a női hang.
De pontos legyen ám, mert a Kalács doktornál ez csak így működik!- mondja és már le is tenné a kagylót, de gyorsan megszólalok:
- Hogy mi van? (Ilyen szépen, intelligensen, hogyan másképp, már hatott a konyak és olyan ideges vagyok, hogy szét tudnék robbanni) Hiszen 2o11. november 14.-e van, és nekem két hét múlva elfogy a gyógyszerem, csak egy javaslat kellene az idegorvostól, amit elviszek a körzetihez, hogy ki tudja írni a gyógyszeremet.- mondom kissé (mit kissé, nagyon) ingerülten.
- Ja, kérem, akkor ha ilyen sürgős, akkor nem kellett volna eddig várni, akkor már másfél évvel ezelőtt kellett volna kérni az időpontot.- mondja nekem kioktatva, bicskanyitogatós stílusban. Ez az időpont van, vagy még későbbi. Választhat! Vagy jön ekkor, vagy marad! Nem nehéz tizenkét pontos hangszórós kérdés, el tudja talán dönteni? No de gyorsan mondja, mert különben oda adom másnak ezt az időpontot!- szól rám mérgesen.
- Jól van, megyek, írjon be legyen szíves.- és leteszem a kagylót, mit leteszem a szoba másik végébe hajítom a kis rusnyát, tapossak rá, de hát ő nem hibás, Tündike a vállamra ugrik és nyugalomra int. Kortyolok még egyet a konyakból, hajam égnek áll, őrület jelei már tornyosulnak a szememben. Kisöpröm őket.!
- No most mondd meg Tündikém! Mitévő leszek én addig gyógyszer nélkül (hiszen hol van még 2o12. május hatvan harmadika vagy mit tudom én, hogy hányadika, oda felírtam valahova, de mindjárt széttépem a cetlit mérgemben- mondom Tündikémnek.
És még következik az időpont kérés a reumatológiára és az ortopédiára, no nem, arra ma már nem vagyok képes.
De ez nagyon idegesít, hogy a legfontosabbra nem kaptam időpontot korábbra.
Magamba döntöm az összes konyakot, most már jól érzem magam, teszek az időpontra, nem érdekel, még a nótámat is eldalolom Tündikének, olyan jó kedvem van. És elalszom.
Két óra múlva felébredek, fáj a fejem, Tündikém csak figyel, de jó, hogy itt van, kikászálódok a fürdőszobába belenézek a tükörbe (baromira rosszul nézek ki, az anyám úristenit jól leittam magam, jól van nekem, dögöljek meg, úgy sem lesz gyógyszerem soha, mert az idegosztályra nem kaptam időpontot, vagy kaptam, a franc sem tudja már, nem emlékszem)Tündike biztos emlékszik.
- Kedvesem! Én gondoltam Rád - és elővesz a farzsebéből (mind a kettőből) meg a mellényzsebéből is 4 doboz gyógyszert. Ugyanaz, amit nekem szednem kell.Elcsentem az Elvonóról tegnap, mert tudtam, hogy ilyen tortúra lesz az időponttal kapcsolatban és azért gyógyszer nélkül még sem maradhatsz több mint fél évig, mert akkor ki fog írni? Én nem írok helyetted, megmondtam! Segítek, de helyetted nem is gondolkodom, és nem is írom meg a történeteidet.- mondja Tündike határozottan.
- Tessék (és oda dobja felém, hogy kapjam el) vedd be a mai adagot és írj! Már be van kapcsolva a számítógép.- mondja kedvesen, felröppen a bal vállamra és sasol, figyeli az ujjaimat, amint végigpásztázzák a klaviatúrát. |
|
|
- november 14 2011 11:06:41
Barátnőm!
Sajnos ez van! És akkor csoda, hogy potyog a nép!
Úgy ahogy a Sanyi írja, három hónap a leghamarabbi időpont!
Nekem a kardiológiára három hónapra adtak először, de az orvos azt mondta:"Pocsék a szive!" azután 1 év mulva jöjjek a pocsék szivem vagy kibírja, vagy nem! Közben elmentem máshoz!
Ennyire törődnek az emberekkel!
Jót írtál már megint, gratulálok, puszillak: Pircsi |
- november 14 2011 13:17:57
Kedves Sanyi!
Köszönöm szépen, hogy ma is "meglátogattál", szomorú téma ez bizony, de azért "öltöztettem" egy kissé szakadt pongyolába, némi túlzásokkal, hogy humorosabb oldaláról is meg lehet közelíteni a problémákat. Én legalábbis így teszem, és mindig bejön, mert nem lesz olyan "világvége" hangulatom.
Szeretettel: Évi. |
- november 14 2011 13:33:59
Kedves Barátnőm!
Sajnos ez nonszensz, figyelem a híradóban az eseményeket, éveket kell várni egy-egy műtétre, csípőprotézisre, egyebekre... No lehetne ezt fokozni, de nem érdemes, mert megüti a guta az embert, és akkor tényleg nem kell többé időpontot kérnie, bár nem biztos, mert annak is vannak fokozatai...
Bár én úgy gondolom, hogy tök mindegy, hogy egészségügy, hivatali ügyintézés, várakozni mindenhol kell.
Én megpróbálom a humorosabb oldalát megkeresni - bár nagyon meg kell küzdenünk Tündikémmel együtt -minden szomorú történetemnek, nem bánom ha lesüllyedek újból a "pongyola-szintre". Mit lesüllyedek - már megint nagyképűsködök, a fene egyen meg már csakugyan- hát ott is maradtam! 
Köszönöm Barátnőm, hogy olvastál. Vigyázz a szívedre, olvastam a mai versedet a galagonyáról, azt írtad, hogy jó "gyógyszer" a szívre,nos, hátha segít addig amíg megkapod az időpontot.
No jó, tudom, ez fanyar humor - és egy kissé morbid - de mi barátok vagyunk és nem tudjuk egymást megsérteni.
Puszi. Évi.
Szeretettel. |
- november 14 2011 13:58:32
Kedves Évike!
Nagyon jól látod, sőt tapasztalod is, hogy milyen nehéz még időpontot is kérni. Én bizony jártam úgy, hogy időpont-kérés miatt is személyesen kellett elmenni, mert annyi dolga volt a a hölgynek, hogy nem tudta a telefont felvenni. Erről személyesen is meggyőződtem, amikor elmentem.
Ha valakinek nem fáj a lába, ízülete, akkor jobb a személyes találkozást választani, mert végül is a sok telefonálás is sokba kerül, és az is időt vesz el tőlünk.
Nagy szerencséd van, hogy a Jóisten ilyen jó humorral áldott meg, hogy a legkilátástalanabb helyzetekben is feltalálod Magad. Legfeljebb egy orvosi vizsgálat elhagyásával időd marad egy-egy jó történet megírásához.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- november 14 2011 15:15:12
Kedves Zsuzsika!
Valószinű, hogy végtelen türelmemnek és a humoromnak köszönhetem, hogy én soha nem vagyok ideges olyan helyzetekben sem, ha sokat kell várni. Tudod, hogy mit csinálok? Figyelem az embereket, a tekinteteket - sok mindent ki lehet olvasni a tekintetekből -és elképzelem, megpróbálom kitalálni, hogy kinek mi a foglalkozása, érdeklődési köre, bizonyos szituációkban hogyan viselkedik. No és természetesen mindenkire mosolygok. Lehet, hogy azt hiszik - például a citromemberek,- hogy nem vagyok komplett, de nem érdekel, én mosolygok fiatalra idősre nemtől függetlenül. Egyetlenegyszer volt egy olyan eset, hogy az egyik pasira tovább mosolyogtam a kelleténél és azt hitte, hogy ki akarok vele kezdeni - no ez egy kicsit ciki volt -, de rájött, hogy nem az áll a háttérbe, amire gondolt. És engem boldoggá tesz, ha visszamosolyognak rám az emberek. Amikor még dolgoztam a X. kerületből jártam tömegközlekedési eszközökkel a XI. kerületbe, ami cirka egyórás út volt. De hamar eltelt, mert "megfejtettem" a tekintetekből az emberek lelkivilágát. Engem ez elszórakoztatott. S nem beszélve arról, hogy minden helyzetben a humort kerestem - mert van, csak jól oda kell figyelni - és meg is találtam.
Nagyon szépen köszönöm, hogy időt szakítottál rám, és mindig elolvasod történeteimet és véleményezed.
Szeretettel: Évi. |
- november 15 2011 03:03:59
Kedves Évike12!
Jó kis írás, nem egyedi, hanem majd mindenkit érintő témát tárgyal, ezért az olvasó azosulni tud a művel! Gratulálok! A fenébe is! Nekem is utána kellene néznem, nincs valahol itt a lakásban elbujva egy konyakot kínáló, - a Tündike már foglalt -valmi Harmatka nevű szaktanácsadóm, aki hajnalban rámpermetezné a témát! Szeretettel Andy |
- november 15 2011 07:55:45
Kedves Andy!
Ajaj, Évike12? Nem baj, félre ne értsd, mostanában a Tündi névre is szoktam hallgatni!
Figyelj drága! Harmatkát ismerem, Tündike elhívott egyszer (lehet, hogy többször, már nem emlékszem, hiába a cavintont a nyakamba kell már kötni, vagy ragasztani, mert mindig elhagyom) a Pataky Művelődési Központba amikor a X. kerületben laktunk író-olvasó találkozókra. Ott mutatta be nekem Harmatkát, ős is egy ihlet, csodálatos barna szemei vannak és lángvörös haja - nem tudom, hogy bejön-e neked ez a külcsín - nekem tetszik, megadhatom neki a telcsi számodat. De mivel Te fiú vagy, vannak fiú ihletek is ha ahhoz jobban ragaszkodsz, van egy nagyon helyes, értelmes,kiváló humorérzékkel megáldott fiú, Gábor, - ha én fiú lennék, biztos, hogy ő lenne az ihletem - szeret permetezni, és tökéletesen ki tudja választani a permetezendő embert. Mert nem lehet ám mindenkit permetezni - ezt Te tudod -
csak aki szereti és befogadja a rápermetezett témát. Mondjuk rögtön felismeri a Karcsika/Ödönke/Zakariás stb. emberkéket, oda nem megy, mert érzi és érti, hogy fölösleges.
No döntsd el, és várom a hívásodat, hogy melyiket választod. Intézkedem, megfogalmazom a behívó parancsot és másnap már a Tiéd lehet a kiválasztott célszemély! Egy szavadba kerül.!
Azt viszont nem tudom, hogy a konyakot szereti-e akár Harmatka, vagy Gábor, de az sem baj, ha a pálesz a kedvence, nem? Tök mindegy, mind a kettőtől lehet csúszni egy alacsonyabb szintre, ha már nagyon magasban érzi magát az ember és szédül.
Kedves András!
Köszönöm, hogy felkeltette figyelmedet okfejtésem és
véleményeztél.
Szeretettel: Varika/Évike/Tündike12
véleményeztél. |
- november 16 2011 11:00:55
Kedves Viki!
Köszönöm szépen, hogy "meglátogattál" és véleményeztél.
Hát igen, egy fáradt kisgyermekkel a karodon várakozni, biztos, hogy nem volt kellemes, és talán abban a helyzetben én sem csattantam volna ki az örömtől.
Szeretettel: Évi. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 23. szombat,
Kelemen napja van.
Holnap Emma napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
