Barnabás (Tündikém régi párja, Zöldszemű az Új Stílus és Karcsika)
Éjfélt üt az összes óra a lakásunkban, mert van minden helyiségben, hogy tisztán lássuk az időt.
De most zokogás hallatszik a konyhából, erre ébredek. Kikandikálok gyorsan, látom Tündikém zokog, milliónyi papír zsebkendő körülötte. Megijedtem.
- Mi a baj, drága? Mi történt?- simogatom szép hosszú szőke haját és aggódva nézek rá.
- Kezembe nyomja a mobilját, és látom a szöveges üzenetet és mellé a dalt is hallom, Szécsi Pál Távollét c. dalát, olvasom az üzenetet.
"Drága szerelmem, Tündikém! Nem tudok nélküled élni, bocsáss meg nekem nagyon szépen kérlek,megbántam mindent, és térden állva könyörgöm Neked, hogy bocsáss meg, elhagyott a hajnallány, itt kullogok Balatonfüreden egyedül és csak Rád gondolok."
- Most mondd meg kedvesem, mit tegyek?- rám néz gyönyörű kék szemeivel, melyből mint zuhatag ömlik a könny.
- Jaj, szívem én azt nem tudom eldönteni, ebben az egyben (szívügyekben, lelkiekben, sajnos) nem segíthetek. Ezt neked kell egyedül eldöntened. Te tudod, te érzed, hogy meg tudsz-e neki bocsátani, mennyire szereted még, és mennyire mély sebet ejtett a szíveden.- mondom neki kedvesen.
Mindenesetre azt látom, hogy nagyon maga alatt van. Most mit tegyek? Én is magam alatt vagyok, mert engem meg a zöldszemű környékez újból, hogy mégis csak váltsak stílust, vegyem fel Őt. Mondjam el Tündinek?
Hiszen van neki most éppen elég baja, nem igazán kellene tetőznöm. Rögtön észreveszi hangulatváltozásomat, mert azért figyel rám.
Megtörölgeti szemeit, kissé megnyugodva kérdezi.
- No és Veled mi baj? Látom, hogy Te sem vagy most a topon, ki vele!- mondja izgatottan.
- Képzeld el Tündikém, levittem a szemetet délután, és a lépcsőház ajtajában megláttam a zöldszeműt. Olyan csábosan nézett rám, hogy oda kellett mennem hozzá, és megpróbált megfűzni, hogy mégis csak jobb lenne ő nekem.
Engedjem be a szívembe, lelkembe, tudatomba Őt, és nem fogom megbánni.- mondta nekem.
- De ugye nem tetted meg, nem engedtél a kísértésnek? - kérdezte Tündi okos kis tekintetével most már tényleg csak rám koncentrálva.
- Dehogyis, tudtam, hogy ezt meg kell veled beszélni. De egy kicsit elbizonytalanodtam.- mondtam bevallva gyengeségemet.
- Meg ne tedd, az egy nagyon szemét fiú, behízelgi magát és utána azt tesz veled, amit csak ő akar, csak is kizárólag arról írhatsz, amit ő diktál.Soha eszedbe ne jusson, hogy megkívánd Őt.- mondta Tündike határozottan.
No jó, akkor zöldszeműt megtárgyaltuk, térjünk vissza Barnabásra.
- Az az igazság kedvesem, hogy felidézett bennem ez a szép dal egy-két kellemes emléket vele kapcsolatban, de azzal, hogy rövid időn belül elhagyott, pedig ő nem is tudta, hogy a terhességem álterhesség, mégis el tudott hagyni nem csak engem, hanem születendő gyermekünket, nem kell, nem fogadom vissza.
Mély sebet hagyott a szívemben és a lelkemben.- mondta most már egyáltalán nem szomorúan.
Mivel még alig múlt éjfél, és mindketten kiöntöttük bánatunkat, úgy döntöttünk, ma nem írunk semmit, inkább alszunk, és majd másnap újult erővel kezdjük a napot.
Le is feküdtünk Tündike a vendégszobába, én a helyemre, s ekkor irtózatos erővel nyomják a kaputelefont. Nem vesszük fel, ki a fene lehet éjfél után, hívjon telefonon. Ahogy kimondom ezt a szót, dalol a telefonom.
No igen, hát a Karcsika! Nem veszem fel, döntöttem, ma nem, ma nincs hozzá hangulatom, majd holnap, vagy holnapután, vagy akármikor.
Tündikém kiballag a nappaliba - ő már elaludt -, kérdezi, hogy ki volt az.
- Hát a Karcsika, kinéztem az ablakon (nem vett észre) két nagy rohadt bőrönd a kezében, gondolom segítséget akart kérni, de most nem vettem fel a telefont.- mondtam Tündikének.
- Jól tetted, majd holnap, most még helyre kell rázódnunk lelkileg, mert ő egy külön szám, hozzá acél idegrendszer szükségeltetik, az pedig nekünk most a legnagyobb jóindulattal is csak pókháló minőségű.- mondja Tündike.
- Majd... és elnyomta az álom.
pircsi47 - november 15 2011 10:33:55
Barátnőm!
Nagyon-nagyon jó a történeted, mint az életben!
Gratulálok: Pircsi
gyongyszem555 - november 16 2011 07:57:19
Kedves Barátnőm!
Köszönöm szépen, hogy olvastál és véleményeztél.
Szeretettel: Évi.
gyongyszem555 - november 16 2011 07:58:26
Kedves Sanyi!
Köszönöm, hogy olvastál és véleményeztél.
Szeretettel: Évi.
gyongyszem555 - november 16 2011 10:52:49
Kedves Viktória!
Képzeld el, hogy ott van melletted - no nem Tündike, mer ő már az enyém, de ha gondolod, szét tudok nézni az ihlet-piacon, itt van mellettünk az áruházban. Sőt konkrétan tudok olyat, aki a fogyókúrában is tud segíteni több-kevesebb sikerrel. Én közel 4o éve fogyókúrázom, de inkább kevesebb sikerrel. Mert a jojó-effektus működik rendesen.
Láttam egy riportot Csala Zsuzsát kérdezte a riporter, hogy "milyen viszonyban van a fogyókúrával"?
Zsuzsa azt felelte, hogy "Jaj, kedves én mindig fogyókúrázok, csak senki nem veszi észre a változást", és nagyot kacagott.
Hogy fiktív barát? A zöldszeműt nem javaslom - nem mondom, hogy nem jól néz ki, no persze ha kedvenced a zöld szín - velem szemét volt, de lehet, hogy nálad "bejön".
A fogyókúrára visszatérve, nekem egyszer azt mondta egy belgyógyász professzor, hogy "fiam, attól nem hízik, amit nem eszik meg, ha ehhez tartja magát, biztos, hogy lefogy." Na, igen.
Viktória kedves, nagyon szépen köszönöm, hogy véleményeddel itt jártál.
Szeretettel: Évi.
Tara Scott - november 17 2011 16:03:38
Kedves Évi!
Remek történeteddel ismét hoztad a formád, és a minőséged. Szeretettel gratulálok: Tara
gyongyszem555 - november 17 2011 16:50:26
Kedves Tara!
Nagyon szépen köszönöm, hogy meglátogattál és véleményeztél.
Szeretettel: Évi.
