|
 Vendég: 9
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_Tegnap levelet hozott a postás
Ami ugye nem olyan nagy szám a mai világban, fõleg a hosszúkás, sokat sejtetõ, rcsak nem csekk, már megintr1; alakú, vagy a rgyere termékbemutatóra, kapsz esernyõt meg bõröndöt, ebéddel együtt 1.390.-ért Kiskunbüdösbütykösrer1; formájú szórólapok között, találtam egy valódi levelet.
Nagy izgalommal álltam neki a levélbontásnak.
Izgalmam aztán csak fokozódott, mikor olvasom a levél elsõ mondatát:
r1; Szoktál arra gondolni, hogy milyen gyorsan múlnak az évek?
Már húsz éve, hogy érettségiztünk, akkor azt ígértük: Találkozunk 2007.-ben. r
Uram Isten, osztálytalálkozó lesz másfél hónap múlva, és ez már a huszadik!
Aztán szépen olvasom tovább, mikor, hol, mennyi pénzt kell utalni, meddig kell jelentkezni, kinél, meg feltétlen gyere el.
Hát egyben az elsõ pillanatban biztos voltam, hogy én megyek.
Aztán az agyam valahogy átkattant a második pillanatban és megint 18 évesnek éreztem magam, azokkal a 17-18 éves gondolatokkal, érzésekkel, hatásokkal.
Találkozom az akkori kebelbarátnõmmel, akivel elválaszthatatlanok voltunk akkor, aztán valahogy elsodort bennünket az élet. Az elején még pár évig tartottuk a kapcsolatot, elmentünk egymás esküvõjére, megnéztük fényképen az újszülött utódokat, aztán már csak hallottuk, hogy az egyikünk lakást vesz, a másik belevág egy építkezésbe.
Az évek aztán meg csak teltek és el voltunk foglalva a magunk bajával, a gyerekek adtak elfoglaltságot rendesen, kerestük helyünket a világban magunk is.
Aztán 1-2 éve én megint megpróbáltam felkapni az elejtett szálakat, kisebb, nagyobb sikerrel.
De most megint találkozunk.
Férj és gyerekek nélkül.
Tavaly már voltunk így együtt egy kollégiumi találkozón, az is frenetikus volt.
Amint az ember odaér, leparkol az autójával, meglátja a volt suliját (ami persze köszönõ viszonyba sincs azzal az épülettel, mint amikor te jártál oda, de mégisr30;) valahogy az agya leáll, kitörlõdik 10-20 év és újra az a hebrencs csitri vagy, mint voltál.
Elõjönnek azok az emlékképek, ami az életed volt egykor.
Izzadt lesz a tenyered, a szíved hevesebben ver, mikor meglátod azt a fiút, akibe halálosan szerelmes voltál, vagy ha az a fiú nem volt az osztálytársad és ott sincs, mert két osztállyal feletted járt, de meglátod azt a padot, ami még mindig ott van, ahol együtt szoktatok ülnir30;
Mert ugye az elsõ szerelem!
Mennyi dal és költemény szól róla, de az érzi igazán, hogy milyen fontos volt, aki már visszatekint rá. Mert akkor, ott nem biztos, hogy még tudod, hogy Õt soha nem fogod elfelejteni, akivel elõször csókolóztál, aki elõször vallott szerelmet és örök hûséget neked, akivel elõször osztottad meg a testi szerelmet, akivel elõször átélted a legnagyobb kínt, a szakítást. Ez beleégeti magát a húsodba, az elmédbe és majd csak a magad elmúlásával szûnik meg véglegesen.
Aztán amikor ott áll elõtted az a fiú, aki már férfi, láthatólag Õ is zavartan pislantva feléd,(persze ha azon szerencsések közé tartozol, akit felismernek, mert nem változtatott úgy meg az életr30;)csak hebegni tudsz.
Hiába mögötted család, gyerekek, szép házasélet, szeretõ, odaadó férj (akinek egykoron szintén volt egy elsõ nagy szerelmer30;) feltörnek az emlékek.
Még arra is emlékszel, hogy érettségi szünetben, amikor Õ már végzett, felosont a kollégiumi szobádba és akkor egy sárga mellény volt rajta, ing nélkül - mert igen csinos fiú volt - és láttad a diszkoszvetés iskolai bajnokát, amint szerelmes szemekkel biztat, hogy biztos minden rendben lesz az érettségin, mert Te okos lány vagyr30;
Aztán vagy váltotok néhány szót, például arról az igen húsbavágó kérdésrõl, hogy mikor idefele jöttél, ott is úgy esett r11; e az esõ mint náluk, vagy némán elsuhantok egymás mellettr30;
De hamar feloldódsz, mert rögtön utána, miután összeszedted magad (abban a 3 másodpercben) meglátod a barátosnõd.
Na, itt aztán nincs semmi gátlás, vagy gyomorgörcs, két perc elteltével- mialatt hosszasan taglaljátok, hogy a gyerekek jól vannak és a férjet meg ugye te se hoztad az osztálytalálkozóra, jól el lesznek õk otthon a srácokkal - máris ugrunk vissza és ott folytatjuk az egész történetet, ahol érettségi elõtt, alatt, után abbahagytuk.
Rögtön látjuk, hogy Ibi külsõleg semmit nem változott r11; a mázlista r11; de megkomolyodott, bár rögtön rávágjuk, szinte egyszerre, hogy Õ mindig is komoly volt.
De ott van Kati, aki bizony igen megasszonyosodott de, ugyan olyan kelekótya, mint volt.
Aztán emlékszel még mit mûveltünk harmadikban, töri óránr30;?
Innentõl nincs megállás.
Vihogunk, mint akkor, húsz évvel ezelõtt.
Pár óra elteltével már annyira fáj az álkapcsom, hogy csak a gyomromban érzett fájdalom tudja feledtetni egy kicsit. Jó lenne szusszanni.
Ekkor elõkerülnek a mobilok és mindenki felhívja az otthonmaradottakat, hogy akkor túl vagytok a fürdésen? Megette a gyerek a vacsorát ? Igen picim mire, felébredsz az anyu otthon lesz és én viszem a reggeli kakaót az ágyba. Pá szívem, még maradok egy picit, jó ?
Lassan aztán éjfélre jár.
Bár a fáradság apró nyomai sem mutatkoznak, mert még kimegyünk a mólóra, ugyanis ilyenkor legszebb a Balcsi, de valahogy picit elkomorodik az ember.
Jaj mindjárt vége lesz !
De én még 17 éves akarok lenni egy picit, én még a matek miatt akarok izgulni, vagy várni, hogy a szerelmem ma is írt-e levelet és elküldte-e a húgával a suliba, vagy anyuval vitázni, hogy nekem feltétlenül kell az a farmernacir30;
De már 38 vagyok.
17-18 évesen úgy gondoltuk, hogy a 38 évesek már félig a sírba vannakr30;
Sok volt ez a húsz év, de valahol mélyen belül még mindig 17 vagyok, csak a szememnél a szarkalábak, a hasamon a plusz kilók, fejemen a megjelenõ õsz hajszálak biztosítanak a tükörbe minden nap, hogy csak belül érzem magam 17-nek, kívül viszont annyi amennyi.
Aztán vége.
Kocsiajtók csapódnak a kora hajnalon, még egy- egy bárgyú poén elhangzik, a mobilom tele új számokkal, hogy aztán persze, okvetlen keressük egymást, valaki sírdogál, és van, aki vigasztalja. Még a kocsikból integetünk, aztán elindulsz hazafelé. 38 évesen.
Biztos így lesz.
De addig még van másfél hónapom.
Másfél hónap nagyon kevés idõ.
Le kell fogyni legalább 20 kilót, új, fiatalos frizurát kell vágatni, a gyors szolizásokat kell beiktatni, kozmetikus, manikûr, új ruhar30;
Mert legalább az illúzió legyen meg, hogy még 18 évesek vagyunkr30;.
|
|
|
- március 05 2008 11:02:27
Kedves Madi!
Nagyon szépen visszaemlékeztél - ha csak gondolatban is - a régi szép élményekre, régi osztálytársaiddal együtt töltött idõkre!
Remélem, hogy minden a legjobban alakul majd a valóságban is, amikor újra találkoztok egymással.
És igen, - ahogy mondod - "legalább az illúzió legyen meg"!
De 38 évesen még Tiéd lehet a világ, ha akarod - legalábbis gondolatban!
Szép emlékeket ébresztettél bennem is!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- március 05 2008 11:07:43
[b]Drága-drága madi!! ...vártam- nagyon vártam már mikor érkezik egy újabb lelket melengetõ írás...de lám megint és újra itt vannak azok a színek...az a ragyogás ami minden írásodat átszövi...körbeöleli!!!
színes forgatag...pergõ ritmus...magával sodor...szinte ott vagyok köztetek...látlak mint " kis-csitrit"...aki önfeledten éli az életét...amire most oly jó emlékezni...
van eleje és van vége...és ami közte van...az a jutalom szavak-jutalom sorok...telis tele tarka képekkel...elejtett érzésekkel....gondolatokkal...csak fel kell csipegetni és érezni...
a mondanivaló 38 évnek megfelelõ....de a tartalom...ott belül...legbelül....még mindíg 18!!!
újra izzanak-égnek azok a régi-régi érzések...visszavágyod a múlt gyönyörûségeit...melengetnek-simogatnak téged....mert életed olyan fontos gyökerei....amibõl a ma a jelen kinõtt...!
...eszméletlen pillanatképek...hol megállít...gondolkodom...hol továbbrepít...érzékenységed most is átsüt...a vidám alaphangulat nem takarja ezeket...
az egész novella egy végtelen jó érzést kavart bennem....egy belsõ ragyogásról árulkodik...megszépítettek kívül - belül...s nem csak téged....engem is.......Gratula!!!!! ölelés neked száz!! szeretettel....szíííí.
...majd jövök még újra...és csemegézem...keresek ...[/b] |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
