_Humor nélkül nem lehet élni. De véges-végig "elhumorizálni" az időt: úgy meg nem érdemes.
Jókai Anna
V
A legkomolyabb helyzetekben is helye lehet a nevetésnek.
Alan Rickman
Tolnai Imre:
Humoros Hunor és a humor
Az alábbi történetem kitaláció,bár lehet valóságalapja is!
A mostani főszereplőm neve Humoros Hunor.Fantázianév.
Ő egy harminc esztendős,életvidám ember.
Gyerekkorában az iskolában és otthon folyton nevetett és vicceket mesélt,egyik pillanatban a családjának, a másikban pedig az osztálytársainak. Mindenki nagyon szerette,ám az egyik tanárt nagyon zavarta a furcsa nevető hangja. Meg is jegyezte:
-Ide figyelj Hunor,ha nem hagyod abba a röhögést,kidoblak a teremből,és beírok az órai munkádra egy elégtelent.
Erre még jobban nevetett.
A tanár ismét fölszólította,hagyta abba. Ő azonban nem tett eleget az oktató kérésének,sőt magához vonzotta a többi társát is a teremben. Mindenki kacagni kezdett. A pedagógus erre annyira kiakadt,hogy bement az Igazgató Úrhoz,és azt mondta :
-Ne haragudjon,de fölmondok. Elegem van Humoros Hunorból és a röhögéséből.Már a többiek is nevetgélnek vele. Borzalmas. Elmegyek.Ez nem nekem való.Nem akarok meghülyülni.
A direktor meglepődött. Azt gondolta,megbolondult a nevelő.
Ám végül rájött,komolyan gondolja .
-Maga tudja ,de ez hatalmas baromság,hogy ilyenért hagy itt minket-mondta Neki.
-Viszontlátásra!-köszönt el a felmondó tanár.
-Viszlát!-reagált rá a diri.
Ezután bement Hunorékhoz,és megkérdezte Őket,min nevetnek annyira.
-Mert nagyon vicces-felelte nevetve Humoros.
-És mi?-kérdezte az iskolavezető.
-Hogy ilyen furán tekint Ránk.
Erre otthagyta a gyerekeket.
Hunor az órák után hazament,és otthon is magával rántotta a nevetésbe a családját. Mindenki nevetett. Elhatározta a főhösöm, humorista lesz .Meg is mondta a szüleinek:
-Anya,Apa humorista leszek.
-Egyértelmű fiam,hiszen mindig jó kedved van,és remek viccmesélő is vagy-mondták egyszerre a szülei.
-Köszönöm-hálálkodott.
A középiskolában is minduntalan nevetett,jól szórakozott ott is a többiekkel . Ott azonban az osztályfőnökét kergette az őrületbe a folyvást tartó remek kedve miatt.
-Mert nem kell ennyit nevetni,fölösleges és idegesítő-felelte az osztályát irányító férfi.
Még jobban nevetett,ahogy a többi tanuló is,akikkel együtt járt.
Egyik osztályfőnöki órán Hunor Anyukáját behívták.
-Kérem,foglaljon helyet-kérte a tanár a szülőt.
-Köszönöm.
-Hunor nagyon idegesítő a sok nevetgélésével,mindenkit magával visz ,azt sem tudom,min nevetnek-mesélte .
-Kedves asszonyom tudja,mitől nevetnek ilyen sokat?
-Igen.
-Beavatna?
-Persze. Azért ,mert a fiam humorista szeretne lenni,és nagyon jó élete van. Mindig kuncog. Csodálatos hatással van az emberekre.
Erre az oktató is nevetni kezdett.
-Ha erről tudomásom lett volna,én is nevetésben törtem volna ki Velük együtt-mondta,majd szüntelen röhögésbe kezdett. Csatlakozott hozzá a főszereplőm, illetve annak Anyja és pár diák.
Az Emberem a középiskola elvégzése után talált egy humorista állást. Remekül beilleszkedett ,és ott is állandóan ontja a poénokat ,s jó hangulatot is ad a kollégáinak is. Rendkívül boldog Emberek lettek a munkatársai és Mindenki ,akit ismer.
Andy Jazz - november 16 2011 01:33:34
Tisztelt Olvasóm! Ez most valahogy kimaradt?
Ezt a hozzászólást, mely lehet képzeletbeli, vagy igazi F.S. küldi Neked, még a gazember életéből!
[i]A legkomolyabb helyzetekben is helye lehet a nevetésnek.
Alan Rickman[/i]?
Ezt az írásodat elolvasva a helyzet annyira fokozódott, hogy a sehol nem talált humor helyett a sírásommal küzdködtem - amit ez a "műved" (és szinte valamennyi, amit eddig szorgalmasan elolvastam) okozott. Én vállalom azt a hálátlan feladatot, - biztos kapok majd a fejemre érte,- hogy felvilágosítsalak, ez nem az általános iskola VIII. osztálya, ahol házi feladatként minden nap kell egy fogalmazást írni, aminek meglétét kipipálja a magyar tanár, nem törődve a tartalommal és ha csak egyszer is hiányzik, rosszallóan megrázza a fejét, és egy ejnye-bejnyét oszt ki Neked. Szó se róla, vannak szép gondolataid! Ezeket kéne körüljárnod, fölolvasni magadnak, és csak azután leírni, amit még egyszer- kétszer elolvasva, szükség szerint átfogalmazhatsz. Így elkerülhető az olyan nyevtanilag nem egyeztetett szavak tömegéből összelapátolt, értelemszegény írás, mint ez a mai. Igaz, az ilyen gyerekes írások, kiváltják a "megnevelem a gyereket" hozzászólásokat a segíteni szándékozókból. Megkérdezném, látni ennek valami eredményét? Mert én nem! Ezért hagytam abba a tanítást.
Egy jó hír Delfinke! Amíg ilyen futószalagon írsz, nem olvasom többet - eddig mazohista módon elolvastam mind - a termést, így nem leszek följogosítva, ilyen karcos hozzászólásokat írni, amivel valahol elrejtve még is csak segíteni szerettem volna neked, reménykedve, hogy egyszer majd híres novellista leszel, aki sokak által keresett verseket is ír, hisz a remény hal meg utoljára, - nem igaz?
Most búcsúzom, el kell mennem, anyám vár rám, elmegyünk a templomba és megjavulok! Hogy ez az ötlet mért csak most született meg benne. Ha korábban teszi, talán elkerültem volna a rossz társaságot és a börtönt! Ha elolvastál, köszönöm! F.S.
Jack51 - november 16 2011 06:48:54
Kedves Delfinke!
Én még eddig soha nem véleményeztem sem a prózáidat sem a verseidet -de nyomon követtem-, viszont teljes mértékben egyetértek
Andy Jazz barátom véleményével.
Én igazán szeretem a humort, de ettől az írásodtól engem is inkább a sírás kerülgetett.
Írásaidból tudom, neked ez " így jön le" általában ennyi a reakciód ha valaki segítőszándékkal megkritizál.
Helyedben elgondolkodnék azon,hogyan írsz tovább, ha maximálisan próbára teszed azoknak az embereknek a türelmét - akik már egyre kevesebben vannak -és eddig segíteni próbáltak, bár "úgy jön le", hogy ez téged nem is igazán érdekel.
Privit nem kérek!
Üdvözlettel: Jack51.
Írásodról nekem most eszembe jutott egy angol nyelvet oktató munkatársnőm, aki egykoron Fáby humoristával járt együtt egyetemre. Ez a munkatársnőm mesélte nekem, hogy Fábry már az egyetemen is állandóan humorizált.
Szerintem aki humorista akar lenni, az nem nevet, röhög folyamatosan, hanem a poénjait nagyon is komolyan adja elő, hogy aztán a hallgatóság annál nagyobb nevetésben törjön ki.
Ha a humorista állandóan nevetne, röhögne, akkor nem tudná elmodnani, amit akar. Nevetni általában a hallgatóság szokott.
Ha megfigyeled a TV-ben a humoristákat, legfeljebb mosolyognak, de nem hahotáznak, szinte "fapofával" mondják el mondanivalójukat.
Lehet, hogy az előttem szólóknak mégis csak lehet valami igazsága abban, amit írtak hozzászólásukban.
Így tehát, Humoros Hunor legyen inkább egy kitalált személy, mint valós.
Üdvözlettel: Torma Zsuzsanna
Tolnai Imre Krisztian - november 16 2011 10:07:09
A nevetés ellentéte a sírás Ha nem tetszik egy írás,nem szükséges hozzászólni!Ahogy jólesik. A többi írásom is ilyen siralmas lenne? Hmm.
Tisztelt Jack51 és "F.S." várom a Ti verziótokat a fenti prózámra,hogy miként írtátok volna meg! A privitől meg nem kell félni! Tessék jobban elolvasni a korábbi hozzászólásaimat Jack!Olvasok majd Tőletek is! A segítőszándékot szeretem,ha rendesen van megfogalmazva.Amennyiben kell,változtatok,ahol szükséges.
Tisztelettel:
Delfinke
Szia Zsuzsanna!
A komolyság is kell ,persze!
Röhögni is szoktak!Ez is nézőpont kérdése.
A mostani főszereplőm neve Humoros Hunor.Fantázianév.
V
Ha nem tetszik egy írás,nem szükséges hozzászólni!Ahogy jólesik. A többi írásom is ilyen siralmas lenne? Hmm.
