|
 Vendég: 41
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
_ V
Gondolataim a modern számítógépes világunkról.
Két napja megdöbbentő hír a televízióban.
"Késelés a tiszaújvárosi középiskolában".
Egyik tizenéves gyermek megkéseli a másikat - vagy egymást - a mellékhelyiségben-. Megdöbbentő.
Elgondolkodom, hogy milyen lelkivilága lehet annak a gyermeknek - hiszen még most alakul, fejlődik,bontakozik az egyénisége - akinek a brutális, erőszakos videojáték a "kedvence".
Milyen felnőtt válik az ilyen gyermekből?
Megmondom őszintén nem szeretnék a mai világban fiatal szülő lenni, hiszen annyi rossz behatás éri a gyermekeket a számítógépes világ "fogságában", hogy a szülőnek roppant észnél kell lennie és maximális odafigyelés szükségeltetik gyermekeire.
Igen, hibáztatom elsősorban ezt a végtelen nagy szabadosságot, ami jellemző a mai viszonyainkra.
Hiszen mit lát a gyermek a televízióban?
Erőszakot, brutalitást, könnyű életre biztatást, nem kell dolgozni, minek, elég ha van egy kis indíttatás, torzult énkép, és bármi megszerezhető erőszakkal. Gondolok itt a rablásokra, gyilkosságokra.
Mit látnak a lányok? Bekerülni a médiába, mindegy milyen áron, az sem baj, ha a siker kedvéért milliónyi "díványon" fetrengve-kiszolgáltatottan- mímelt kéjmámorban úszva mindenen keresztül visz az út.(Topmodellek, szépségkirálynők, valóság-show-k szereplői. Haza érkezik a gyermek délután a középiskolából és ha nem szeret tanulni, vagy nem tud, mert a képességei nem annyira jók,-mert nem lehet mindenki kitűnő tanuló, mert aki az, annak kitölti az idejét, azt a keveset amit otthon tölt a tanulás. Nincs ideje obszcén számítógépes játékokkal játszani. No meg ha olyan a szülői háttér, eszébe sem jut. Ha még ráadásul a lelkivilága sem sérült, normális családban él, ott nincs, nem lehet gond.
De mi van azokkal a gyerekekkel, akikre nem figyelnek kellőképpen, mert esetleg a szülőknek nincs annyi idejük, mert este 7-8 óra mire haza keverednek a munkából - mert dolgozni kell, valamiből el kell tartani a családot - a gyerek kevésbé jó képességű, gyorsan összedobja (ha összedobja egyáltalán) a leckéjét és már meg is célozza a számítógépet, és úgy ítéli, hogy az erőszakos, brutális számítógépes játékok a nyerő nála, ez jelenti számára a kihívást. Hiszen ezt látja, ez a jó, ha a virtuális gépfegyverével megsemmisíti az ellenséget, minél többet, minél brutálisabban örömét lelve benne. És ez az érzés annyira el tud uralkodni - személyiségzavarokat okozva -, hogy nem tud különbséget tenni játék és valóság között.
És megtörténik a baj, összevissza szurkálja társát - mint példa mutatja a középiskolában -, vagy akár az utcán is, és mivel ez függőség (mint ahogy a pszichológus is utalt rá a híradóban) amiből gondolom nagyon nehéz újra visszaterelni a gyermeket.
Összességében az a véleményem, hogy nagyon észnél kell lenni a szülőknek, és nagyon oda kell figyelni gyermekeikre a mai világban.
Amíg "hiányoltuk" - bár nem éreztük hiányát - a számítógépes csodát, a serdülő fiúknak kedvenc szórakozása volt a foci, különböző sportszakkörök - energiájukat levezetendő - egyéb sportesemények. Ha egy kis plusz szellemi termékre vágytak, ott voltak a könyvtárak, művelődési házak különböző programokkal.
Lányoknak kézi-kosárlabda, úszás, szellemi termékként ugyanaz mint a fiúknak. No de ez a hatvanas, hetvenes, nyolcvanas években volt.
És kilencvenes években kezdődtek a bajok.
Most pedig már napjainkban mindent szabad.
Én szívem szerint az összes ilyen brutalitásra "nevelő játékot" összedarálnék és bedobnám a Dunába. Nem kellenek! Minek? Ezekből a sérült lelkivilágú gyermekekből milyen felnőttek lesznek? Egyetlen szempillantás alatt kegyetlenül lemészárol akárkit még a szüleit is akár!
Jó, biztos, hogy kényelmesebb a munkánk a számítógépekkel, de mi van a gyerekekkel, akikre nem fordítanak kellő figyelmet.
No és mi változna, ha összedarálnám az összes brutális számítógépes játékot és a Dunába dobnám? Nem számítana, mert a következő órában lehet, hogy a többszöröse kerülne forgalomba, mert a pénz nagy úr.Ebből van egyeseknek (sokaknak) a PROFIT. |
|
|
- november 18 2011 10:14:41
 Barátnőm!
ezek a hírek engem is szörnyen megdöbbentenek. Nagyon jól összegezted!
Gratulálok: Pircsi |
- november 18 2011 13:13:32
Kedves Barátnőm!
Köszönöm, hogy olvastál és véleményeztél.
Lehet, hogy én vagyok a hülye - sőt valószínű - de egyszerűen nem értem meg, hogy hogyan lehet az erőszakot "élvezni".
De ugyanez van (sajnos) a televízióban a filmekben, ha nem bugyuta szappanopera, vagy még bugyutább reklám, akkor a filmek 98 %-a az erőszakról, brutalitásról, kegyetlenkedésekről szól. No igen, egy felnőtt azért már különbséget tud tenni (no már amelyik) a film (mely lehet valóság is) és a valós helyzet között.
De ha egy gyermek figyelmét csak ez a "játék" köti le, ott nagy bajok vannak. Nem elsősorban a gyermeknél, hanem a szülőknél.
Aki gyermeket vállal - és azt felelősségteljesen teszi - igen is kutya kötelessége oda figyelni gyermekére még akkor is, ha későn ér haza. Bár ezt nagyon nehéz összeegyeztetni, ezért írtam, hogy nem lennék szívesen a mai fiatal szülők helyében.
Embert próbáló nehéz feladat ma jó szülőnek lenni. Minden elismerésem azoké az embereké, akik ezt jól tudják csinálni.
No és nem beszélve a pedagógusokról. Hiszen ők már középiskolában egy lassacskán felnőtté érő emberkét kapnak nevelésre. No az ő helyükben sem lennék szívesen. És ezekben az esetekben (is) kellenek a jó, türelmes pedagógusok, akiket még nem tört meg az élet.
Úgy gondolom, hogy senkinek nem könnyű ebben a "vad kapitalizmusban".
Köszönöm szépen, hogy itt jártál.
Szeretettel: Évi. |
- november 18 2011 14:03:17
Kedves Évike!
Minden szavad és véleményed az írtakkal kapcsolatban igaz.
A végén írtakkal is egyetértek, hiszen valóban, ha a jelenlegi készlet megsemmisítésre kerülne, újabbakat gyártanának, hiszen valóban a pénz az úr. És így van ez az dohánnyal, a kábítószer-alapanyagokkal. Ebből élnek és gazdagodnak meg sokan.
És ezért van a nagy szegénység is, mert a dohányzás, a kábítószerezés, no meg a játékok megvétele mind szegényítik a családokat, ezen keresztül a gyermekeket.
S amikor már megtörténik a tragédia, nem lehet visszacsinálni!
Én sem szeretnék a jelenben kisgyermekes édesanya lenni, de még fiatal leány sem!
De mi lesz az unokákkal és a születendő unokákkal?
A téma nagyon is aktuális!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- november 18 2011 15:27:27
Kedves Zsuzsika!
Megáll az eszem a kábítószerek terjesztésével kapcsolatosan is, komolyan mondom. Bérelt lakásokban, házakban találnak Cannabis (marihuána) ültetvényeket, kész labort, ahol előállítják a drogot.
És sajnos a drogról nehezebb leszokni - olvastam -, mint az alkoholról, de ez már keményebb műfaj, és drágább is mint annak idején a technocol ragasztó volt.
Az emberi butaság és hülyeség határtalan. És, hogy mi a motiváció, arról hosszú oldalakat lehetne írni.
Nagyon szépen köszönöm, hogy véleményeztél.
Szeretettel: Évi. |
- november 18 2011 15:28:55
Kedves Sanyi!
Köszönöm, hogy véleményeztél.
Szeretettel: Évi. |
- november 19 2011 06:08:08
Én is teljesen ledöbbentem!!! De kérdezem én....milyen gyerek az aki késsel jár iskolába? Hány hete, hónapja hordhatta magánál? Ennek semmi köze a számítógépes játékokhoz!!!! Csak idő kérdése volt, hogy "támadjon!" Holnap, majd a felnőtteken próbálgatja az "erejét." Nem találok, és nem keresek mentséget a "gyerek" viselkedésére!!! Ő egy ilyen ember. Orvosra van-volt szüksége.
A munkáid, mindig örömmel olvasom...a tartalmat véleményezem....
Szeretettel:Glica |
- november 19 2011 15:37:06
Kedves Katika!
Köszönöm szépen, hogy olvastál és véleményeztél.
Úgy gondolom, hogy lehetne erről a témáról is napokig "beszélgetni", de meddő dolog lenne, mert ez a világ már csak ilyen, amilyen, ebben kell élnünk.
Pszichopaták meg igenis mindig voltak és lesznek is.
Szeretettel: Évi.
Ui.: Köszönöm szépen, hogy nyomon követed "munkáimat". |
- november 19 2011 16:47:09
Kedves Viki!
Maximálisan egyetértek Veled abban, hogy a gyermekre elsősorban az otthoni környezete (szülei, nagyszülei) vannak legnagyobb hatással. És ha ezt a kezdetektől fogva jól csinálja a szülő és ahogy Te is írod, hogy "mosogatás közben is lehet beszélgetni", igen, és kell is, akkor könnyebb kivédeni az oviban vagy az iskolában a társai által történő befolyásolást.
Én még a bölcsődés gyermekeimnek is végig beszéltem az úton a bölcsődéig. (Miskolcon az Avas-Dél-i lakótelepről a Katowice úti bölcsődébe, kb. 3o-4o perces út, aki miskolci, vagy környékén lakik, biztos, hogy ismeri ezt az útszakaszt) Ugyanez haza felé, fantáziám által ontottam a meséket számukra. Természetesen minden korban a megfelelő értelmi képességeiknek megfelelően.
Ugyanígy az unokáknak. Ha egyszer szülővé válik valaki, azt soha többé nem szabad elfelejteni - ha jól akarja csinálni -, hogy kötelezettségei vannak gyermekeivel szemben.
Mindenre van idő, minden korban, csak akarni kell. Az nagyon fontos, hogy a gyermektől meg kell kérdezni minden nap, hogy mi történt vele az oviban, vagy az isiben, és figyelmesen végig hallgatni, mert a gyerek figyel, észreveszi, hogy ha nem figyelünk rá. És ha nem figyelünk, akkor csak annyi a válasza, hogy "nem történt semmi". Pedig ilyen nincs, minden gyermekkel történik mindennap valami. És ezt elsősorban a szüleivel kell megbeszélnie, ha a szülő partner.Már pedig az kell, hogy legyen!
Köszönöm szépen, hogy olvastál és véleményeztél.
Szeretettel: Évi. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 23. szombat,
Kelemen napja van.
Holnap Emma napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
