Elhatároztam - látva Tündikémet (ihletem), hogy mennyire szenved még mindig, de én úgy gondolom, hogy most már nem a hajnalfiú Barnabás miatt, aki csúful becsapta, hanem a Gábor miatt, aki ugyanúgy ihlet mint ő.
Elhatározásomat tett követte.
- Tündikém, egy kis meglepetést tartogatok a számodra. Csak annyit kérek most Tőled, hogy
szedd össze magad, menjél el a fodrászhoz, kozmetikába, kértem időpontot, úgy hogy indulnod kell, mire haza érsz vár a meglepetésem.- mondtam Tündinek kedvesen.
- Nem megyek sehova, különben is mi az a meglepi, amivel most engem jobb kedvre deríthetnél, hülyeségeket beszélsz, hagyjál! - mondja kedvetlenül és már nyúlni akart a bárszekrénybe a konyakért.
Gyorsan kivettem a kezéből és azt mondtam kedvesen:
- Nincs több pia, ezzel nem oldasz meg semmit. Legfeljebb még rosszabb hangulatba kerülsz másnap, és mivel én szeretlek, nem hagyhatom, hogy nélküled írjam a prózáimat.-mondtam neki, és már felsegítettem a kabátját.
Nagy nehezen összeszedte magát és elindult.
(No végre, gondoltam magamban, most a cselekvés mezejére lépek) Megkerestem a csámborgó mobilomat és hívtam Gábort, aki már türelmetlenül tűkön ülve kapta fel a kagylót.
- Gyere Gabi légy szíves, el tudtam küldeni Tündit, 2 óra múlva ér haza, legalább tudunk egy kicsit beszélgetni négyszemközt.- mondtam Gabinak.
Nem telt bele körülbelül 25 perc - nem lakik messze tőlünk - és már itt is volt. Helyes fickó, meg kell, hogy mondjam, csodálatosan szép égszínkék szemei csak úgy ragyogtak (Csak úgy halkan megállapítom magamban, hogy ha én is ihlet lennék és fiatal, no még így idősen is, én is őt választanám társamnak. Értelmes, szellemes, intelligens, mert azért ez a legfontosabb egy fiúnál, és ha még szép is az kész nyeremény. Végül is Gábor ilyen)
- Tudod kedves (ő is így szólít) én már nagyon régóta szerelmes vagyok Tündibe, a szívem szakadt meg, amikor hozzáment Barnabáshoz a hajnalfiúhoz. Neked bevallom, hogy titokban elkísértem őket Balatonfüredre is, tettem ezt azért, hogy ha Tündikém véletlenül bajba kerül, ott legyek mellette.- mondta kedvesen Gábor.
- Igen, azt én régen felfedeztem, hogy szereted Tündit, csak Tündi érzelmeiben nem voltam 1oo %-is biztos. De most a napokban rádöbbentem, hogy ő is nagyon szeret téged. Elég volt kiejteni a nevedet, máris felcsillant gyönyörű szeme, és oly' nagyon szerette hallgatni, amikor rólad beszéltem. No s ekkor döntöttem el, hogy segítek nektek abban, hogy végre mindörökre egymásra találjatok.- mondtam Gábornak.
Beszélgettünk még semleges dolgokról, hamar elszaladt az idő, Tündikének nem sokára itthon kell lennie. Gábort beküldtem a vendégszobába a gyönyörű virágcsokorral együtt - amit Tündikének hozott, megszámlálhatatlan vörös rózsacsokor.
Hallom a zárban a kulccsal vacakol - egy kicsit nehezen nyílik, ott egye meg a fene, majd egyszer megjavítom, "ej, ráérünk arra még" alapon, majd ha nem tudunk rajta bejönni, majd akkor, az lesz a tuti - és belibben csodálatosan fénylő hosszú szőke haját loknikba rendeztette.
Mit ne mondjak, csodálatosan néz ki, ha fiú lennék, biztos, hogy beleszeretnék.
- Gyönyörű vagy Tündikém,- mondtam neki mosolyogva.
- Nos, hol a meglepetés? Lássam! Most már nagyon kíváncsi vagyok rá.- és szemlélődik körbe-körbe a lakásban.
Észre veszi a vendégszoba bezárt ajtaját - egyébként soha nem szoktuk bezárni napközben, sandán rám pillant, és már tudja, hogy ott várja meglepetés.
Kinyitja az ajtót és szeme elé tárul a gyönyörű rózsacsokor, melyet a szeretett fiú tart a kezében. Én csak szótlanul szemlélem őket, ilyen csodát még nem láttam. Ahogy egymásra néztek, lágyan megsimogatták egymás arcát, Tündikémnek könny szökött a szemébe. Hosszú pillanatig, mit pillanatig percekig néztek egymás szemébe, mintha soha többé nem akarnak senkit látni, csak egymást.
Halkan behúztam rájuk az ajtót, úgy ítéltem meg, hogy már itt rám nincs tovább szükség, és jóleső érzéssel a szívemben és lelkemben öntöttem magamnak egy pohár konyakot.
Leültem kedvenc fotelomba és már másnapi prózámhoz kezdtem csoportosítani a gondolataimat.
gyongyszem555 - november 19 2011 17:07:49
Kedves Viki!
Igaz, hogy Tündi rátalált a boldogságra és azt hiszem, hogy családot is alapít most már, no de ezek után már ketten - hiszen mind a ketten ihletek - igaz, hogy nem itt fognak lakni velem, de ha szükségem lesz rájuk, beugranak hajnalonként az ablakon keresztül úgy mint régen.
Ha pedig már gyermekük is lesz, úgyis én leszek a pótnagyi, úgy hogy minden körülmények között vállalom gyermekeik felügyeletét, hiszen az én unokáim egy kivételével már tizenévesek. És akkor találkozunk minden nap kétszer.
Ja, hogy naiv szerelmi történet - mert ilyen csak a mesében létezik? Nem törvényszerű -, de én nagyon szeretem az érzelgős, érzékeny lelkivilágú embereket, mert azok empatikus képességekkel rendelkeznek, és ez a mai rohanó világban rettenetesen nagy erény.
Nagyon szépen köszönöm, hogy olvastál és véleményeddel itt jártál. Egy párszor még fátyolossá teszem a szemeidet, ha megengeded, ha erre jársz.
Szeretettel: Évi.
Csodálom az energiádat, hogy annyi gond és baj mellett (hiszen idős édesanyád ellátása biztos jól leköti az idődet), van lelkierőd ennyi sok szép történetet írni! Bár az "ihleteid" mindig készenlétben állnak, hogy segítsenek Neked!
Akkor most már vegyem úgy, hogy a "hajnalfiú" lelépett és a hajnali felébredéseid elmaradoznak?
Üdv.: Torma Zsuzsanna
gyongyszem555 - november 19 2011 17:45:51
Kedves Zsuzsika!
Igaz, hogy a hajnalfiú lelépett - ott egye meg a fene -, de engem a Tündi ébresztett hajnalonként. Ne nem lesz ez másként ezután sem, sőt, mivel most már ketten vannak (Tündi-Gábor) ketten kopogtatnak az agyamban, illetve az ablakon.
Az tény, hogy anyukám ápolása leköti az időmet és energiámat fizikailag, de szellemileg "szabad vagyok", én ezeket a történeteket hajnalban írom 3-tól 5-ig, meg még a napi egy versemet is.Úgy hogy gyakorlatilag 5-től estig el tudom végezni az anyuval kapcsolatos feladataimat.
Az írás engem kikapcsol, szerintem a legjobb gyógyszer a pszichikai állapotom megőrzésére.
Úgy hogy Zsuzsikám, nem szabadulsz tőlem olyan könnyen, és nagyon örülök figyelmednek és véleményednek.
Szeretettel: Évi.
gyongyszem555 - november 20 2011 18:09:52
Kedves Sanyi!
Köszönöm szépen, hogy véleményeddel itt jártál.
Szeretettel: Évi.
gyongyszem555 - november 22 2011 13:46:14
Kedves "külső" Olvasóim!
Nagyon szépen köszönöm, hogy olvastok, már megint nem volt hiábavaló "melcsi" megírnom e kis szösszenetet.
Szeretettel: Évi.
