Napkorong

V

Simon Roland

Az éjszakai kirándulás IV

A hotel vendége

A csöpögő csap egyre távolabbról dobolt. Hallotta a vízcseppeket, ahogy kibújtak a csőből, lezuhantak, majd eltűntek a mosdókagyló lefolyójában. A csempe ideg-hideg érintése megbénította a végtagjait. A barátságtalan szürke fal riasztotta és a tágasra nyílt ajtó menekülésre késztette, mégsem bírt megmozdulni. A mocskos összefirkált falak egyre csak közeledtek, hogy összenyomják. A középkori várbörtön lehetett ilyen nyomasztó. Nem lehettek irigylésre méltó helyzetben az akkori elítéltek. Az elméje szabadon kóborolhatott a képzelet őrült labirintusában. A jéghideg csempe süppedős láppá alakult, amely elnyelte a testét. A mennyezetre felszerelt imbolygó lámpa pedig lassan holddá, majd napkoronggá változott, a felerősödött fénysugár arra késztette, hogy elfordítsa a fejét. Magához tért. Hunyorgott. A napfény nagyon bántotta a szemét. Ágyban feküdt. Ledobta magáról a takarót. Nem tudta, hogy hol van. Zavarodottan nézelődött. Idegen volt a környezet. A helyiség fényárban úszott. Az ablakpárkányra helyezett szobanövény kivirágzott a hullámként áramló fényben. A növények elfeledkeztek arról, hogy valójában az őszi évszakot mutatta a képekkel illusztrált kalendárium. Az ezüst hajú köpcös hófehér köpenyeget viselő férfi figyelte az ébredezőt. Úgy állt ott, mint a gyerekéért aggódó szülő, a kezében orvosi táskát szorongatott, a nyakában sztetoszkóp himbálózott – Az előbb itt járta a rendőrök, látta a támadóját? – érdeklődött – Fáj a fejem. Valaki leütött a benzinkút WC-jében, de nem tudnám azonosítani, álarcot viselt a bűnöző - motyogta. A betegtársak hiánya és a pazarul berendezett szoba kinézetéből sejtette, hogy nem a kórházi kórterem vendégszeretetét élvezi – Hol vagyok most? – kérdezte. Az orvos az asztalon található kancsóból friss vizet öntött a pohárba, majd egy pezsgőtablettát ejtett bele – A boltos talált rád, két napig feküdtél eszméletlen állapotban, most egy hotelben vagy, biztonságban, a rendőr, aki veled érkezett kórházba került, az intenzív osztályon kezelik, próbálják stabilizálni a helyzetét – ezt már az ablak mellett álló James Collins mondta - Elvállalom a felajánlott munkát – a lábadozó határozottan ejtette ki a mondatot - Rendben, de megtiltom, hogy ilyen állapotban neki állj a felelősségteljes munkádnak, ha kipihented magad, felgyógyultál, akkor majd beszélhetünk az elvégzendő feladatról – a nagyhatalmú üzletember a kezével nyugalomra intette - A barátja is nagyon aggódott önért – a doktor mosolygott a bajsza alatt – Naponta egyet vegyen be, ez erős gyógyszer, ne többet, mert akkor nagyon álmos, bágyadt lesz, olyan lesz, mint egy zombi - A tabletta pezsgett a pohárban. Craig felült és kíváncsian körülnézett. Tartózkodott más is a lakosztályban, csak ő háttal ült neki, csak a karfára fonódott kezet látta – Egy kicsit keserű – az elmélkedését megzavarta a doktor kemény hangja, átnyújtotta a poharat – Beszéljen a barátjával, képzelje hozott magának ajándékot is - A gyógyító és az üzletember kiment a szobából. Az ajtó becsukódott. A csend olyan volt, mint egy súly. Kiürítette a csésze tartalmát. A fanyar íz kiült az arcára. Felállt, odabotorkált az üléshez, mielőtt a kezével elérhette volna a háttámlát, a fotel váratlanul megfordult. A meglepetés döbbenetétől sokáig megszólalni sem bírt. A támadója nézett vele farkasszemet. Vigyorgott – Gratulálok a kinevezésedhez – nem zavartatta magát, a pezsgős palackból öntött magának, félig megitta, elégedetten csettintett a nyelvével – még sosem ittam ilyen finomat, a főnöködnek van ízlése, könnyű megszokni a jót - az ablakhoz sétált – Jól fizető állás, tudom, hogy nem leszel irigy, a juttatásból én is részesülök, ez így igazságos – az udvaron sétáló két férfit követte a tekintetével – Nem teszed tönkre a karrieremet - suttogta gyűlölettel, Craig kihasználta az alkalmat, felkapott három pezsgőtablettát és a támadó italába dobta, sokáig pezsgett, de szerencsére az ellenfele a két ember beszélgetését hallgatta a résnyire nyitott ablaknál. Fontosnak gondolt információkat szerzett. Az elméjébe rögzítette a hallottakat. A gyengélkedő gyorsan lehuppant az ágyra, mikor a ’barátja’ megfordult – Megkapod, amit akarsz, de ne beszélj a dologról – úgy tett, mint aki belenyugodott a reménytelken helyzetébe – Kezdelek megkedvelni - A zsaroló felhörpintette a kehely tartalmát, az utolsó cseppeket is élvezettel forgatta a szájában, leült a fotelbe, az álmosságtól lecsukódott a szeme és oldalra dőlt a feje, kiejtette a kezéből a piros szalaggal átkötött ajándékot. A nap is álomra hajtotta a fejét a lankán. Az este átvette az uralmat. Craig elrakta a szőnyegre esett díszes dobozt.