|
 Vendég: 4
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
_
Gy
Elindult, nem nézett vissza. Csak az előtte álló hosszú, és rögös útra tudott gondolni. Nem vitt magával mást, csak az álmait. Besárgult fényérzékeny fotópapírra exponált képeket, melyek emlékek voltak hajdan, de újra álmok lettek. Sietve szedte lábait. Minél hamarabb célba akart érni, megtalálni azt az embert aki a legtöbbet jelentette neki. Nem állt meg, még akkor sem mikor már tüdeje szét akart robbanni a megterheléstől, még akkor sem, mikor lábai pokoli fájdalommal görcsbe rándultak. Ment, rendületlenül. Szinte már végkimerülésig. Túlhajszoltságának ájulás lett a vége.
Aléltságából felocsúdva egy öreg szakállas ember körvonalai rajzolódtak ki homályosan a szemében.
-Te ki vagy? - Kérdezte elcsukló hangon.
-Vándor vagyok, az utakat járom. Itt találtam rád az út szélén ájultan. Mi történt veled?
A bohóc elmesélte történetét. Mesélt a játékmesterről, a lányról, és a cirkuszról, melynek a napokban fordított hátat. Mesélt ábrándjairól, érzéseiről, míg álomba nem szenderült. Miután kipihente magát, együtt folytatták útjukat.
-Bohóc! - Szólt a vándor. -Miért sietsz ennyire? Hová rohansz? Lassíts!
-De, a lány....
-Ne a lányt keresd! Először önmagad! Hogyan akarsz megtalálni bárkit is, amíg te sem tudod ,hogy pontosan ki vagy?
Elindultál az úton, de légy türelmes. Ne az eszed vezéreljen, hanem a szíved!
A bohóc érezte öreg barátja prédikációjának súlyát. Mintha már hallott volna ehhez hasonló szavakat. A lány kérte mindig erre, de neki nem hallotta meg. A felismerés belemart lelkébe.
-Hogyan lehettem ennyire süket, és gyenge?
Ezer kérdése volt a bohócnak, de nagy részére csak ezt a választ kapta:
- A kérdésekre a válaszok benned vannak. Tárd ki a szíved, és meg fogod őket találni!
Utuk során hosszasan beszélgettek, míg egy keresztúthoz nem értek.
-Itt elválnak útjaink. Egyedül kell tovább menned. Eddig kísérhettelek...
Erős kézfogása volt a vándornak, szinte szétroppantotta a bohóc kezének összes ujját. Hatalmas energia áradt belőle.
Elbúcsúztak egymástól... Nem sietett már, csak ment. Ment az álmai után.
Lassan ráesteledett. A csillagok lágy paplant terítettek rá, és a hold, őrizte zavartalan álmát. Mert álmodott.
A lánnyal álmodott... |
|
|
- november 20 2011 09:35:54
Kedves Aqua!
Nagyon szép a folytatás is. Az öreg vándorral való találkozás talán a helyes útra téríti a bohócot. Álmai talán megsúgják, hogy mit kell tennie.
Lesz még folytatása? Mert jó lenne, ha boldog vége lenne!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- november 20 2011 20:06:54
Torma Zsuzsanna
Még egy rész van. Remélem tetszeni fog a folytatás is.
Köszönöm, hogy olvastál
Üdv:
aqua |
- november 20 2011 20:10:20
Viktória
Örülök, hogy tetszett.
Nem túl régen ragadtam tollat, alig pár hónapja.
Az utolsót ma fölrakom.
aqua |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. augusztus 23. szombat,
Bence napja van.
Holnap Bertalan napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
