|
 Vendég: 110
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_
Úttalan utakon járt, sok mindent megélt... Vándorlása során szembesült hibáival, melyeket tükörként mutattak meg neki az emberek.
Látott dühöt, féltékenységet, és irigységet. Nem voltak számára ismeretlenek ezek az érzések, hiszen ö is ilyen volt. Nem kellett másnak lennie csak uralkodnia önmagán, és meglátnia azt a tiszta valóságot, amiért elindult az úton. Érezte a fájdalmat, ami szinte mindenütt jelen volt, és látott arcokat, kik maszkok mögé bújva próbálták meddő földben elhinteni a tökéletesség apró magvait.
Már nem kereste a lányt, bár sokat gondolt rá. Még mindig érezte mézédes illatát, selymes érintését. Szerette, tiszta szívéből szerette. Megadott volna neki mindent, de a legfontosabbat képtelen volt... A szabadságot... Úgy tudott a legtöbbet tenni érte, ha elengedi végre, hiszen szabadnak született, és ő szerette a szabadságot. Nem lehetett kirakatba tenni, kisajátítani. Más volt. Ha sírt, vele könnyezett az ég. Ha nevetett, körülötte azonnal a szivárvány színei fénylettek. Mellette nem volt két ugyanolyan pillanat, csak az érzések impozáns áramlata, mely mediterrán klímát teremtett köré. Hiányzott neki. Talán soha többé nem fogja látni azt a lényt, aki egykoron felnyitotta a szemét. Akinek annyi mindent köszönhetett. Aki már rég messze járt...
Örökre megváltozott az élete. Tudott újra őszintén szeretni, de nem volt a mellette, akit igazán szeretett. Teljes valójában nem volt fontos a közelsége, csak az, amit érzett. A feltétel nélküli szeretetet. Nem vezérelte féltékenység, hogy vajon kivel volt, nem irigyelte a percet, amit nem vele töltött, nem volt már dühös, hogy csak egy pár sort szán rá egy kósza levélben. Így is szerette. Őszintén szerette.
Más küldetést adott nekik az élet. Elváltak útjaik, így volt rendjén. Szüksége volt az embereknek a bohócra, mikor a dobpergés után újra előugrik a színfalak mögül, álarc nélkül, őszintén nevettetve. Nem egy cirkusz porondján, hanem az élet színpadán, ahol megtalálta önmagát…
*VÉGE*
|
|
|
- november 21 2011 16:23:29
Kedves Aqua!
Én egy kicsit másként képzeltem el a történet befejezését.
Bár tudom, hogy az életben nem mindig sikerül minden álmunkat megvalósítani. Néha bizonyos dolgokról le kell mondanunk, és lehet, hogy végül így találjuk meg önmagunkat "az élet színpadán"!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- november 21 2011 19:31:08
Kedves Zsuzsanna!
Sajnos ilyen az élet. Nem mindig kapjuk meg azt akit szeretnénk, de az álmok talán egy kicsit színesebbé teszik komorságot.
Üdv:
aqua |
- november 24 2011 15:41:13
Szia Viktória!
Hidd el én sem, de sajnos a Bohócnak már "csak" ez maradt.
Lesz folytatás, de még nem készült föl rá a főhős...
Köszönöm a dicsérő szavaid
aqua |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
