|
 Vendég: 30
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_
az ember csodája
Új élet hajnala
Esteledik, elmúlt hat óra. Észak felõl erõs szél támad, tépi a fák száraz ágait, kavarja az utca porát. Úgy tûnik ez a szél végérvényesen elfújja a telet, és teret enged a tavasz friss illatának.
Az az éles fájdalom hirtelen érkezik, csak úgy a semmibõl. Ez volt a jel, eljött az idõ, indulni kell. Odakint megered az esõ, friss tavaszias esõ, mely lehûti a levegõt. Jól esik a hideg, egyre erõsödik a fájdalom. Az izgalom és a kíváncsiság elborítja a tudatot, most nem létezik semmi más, most nem lehet a környezet változásának csodáira figyelni, nagy esemény közeledik.
A levegõben feszültség és izgalom, mosolygó arcok, suttogó hangok, a kíváncsiságot lassan felváltja a félelem. Félelem az ismeretlentõl, félelem a bizonytalanságtól, félelem a fájdalomtól, félelem a félelemtõl. Jajgatások és sikoltozások hallatszanak. Mi történik? Minden rendben lesz, ez a természet rendje. Hiszen itt a tavasz, reggelre talán már kirügyezik az a kis fa is az ablak alatt. Kavargó gondolatok, bizakodás és optimizmus váltják fel a félelmet. Nemsokára megtörténik a csoda, nem tarthat sokáig ez az állapot. Hirtelen megszûnik a görcsös fájdalom, de ez újból a félelmet erõsíti, ez nem lehet normális, fájnia kellene. Izgatott rohangálás, fehér köpenyes alakok, furcsa csipogás. Nem, ez nem madárhang, hiszen már besötétedett, ilyenkorra elcsendesülnek a tavasz hírnökei. Most már tisztán kivehetõ a mûszerek csipogása. Ismét mosoly terül el az arcokon, aztán jön a fájdalom. Jól esik, megnyugtat, hirtelen elmulasztja a félelmet. Minden rendben lesz, csak türelem. Egy nõi sikoly hasít a levegõbe, izgatott szaladgálás kezdõdik, izzadtságszag árad a folyosókon. Késõre jár, a szél mégsem csendesül,a tomboló vihar földig hajtja a fák ágait. Szegény kis madárkák, hová bújnak ilyenkor? Pedig ki kellene nyitni az ablakot, idebent egyre kellemetlenebb szagok terjengenek. Senkit sem zavarnak a különös illatok, ez a félelem szaga, lehet, hogy nem is a szobában van.
Ébredezik a város, halványan besüt a tavaszi napsugár, hirtelen felforrósítja a rideg kis szobát. Az éjszakai viharnak már nyoma sincs. Izzani kezd a levegõ, már szinte folyamatos a fájdalom. Egy ismerõs szempár aggódva figyel. Valaki kiabál, olyan ismerõs ez a hang, miért sikít ennyire? Visszacsalogatja a félelmet, nem, nem szabad sikítozni, még megijed...
Hirtelen elsötétül minden, csend és nyugalom, békesség, szerte áradó öröm. Egy aprócska nyöszörgés töri meg a csendet, a félhomályban felsír egy kis ember. Nyugalom árad szét a szobában, az ablak alatt parányi madarak éneklik rnyitnikék. Mindenki mosolyog, az ismerõs szempár megtelik könnyekkel. Pici, puha, rózsaszín emberke piheg anyja hasán, az ablak elõtti kis fán kipattannak az elsõ rügyek.
Új élet született...
|
|
|
- március 06 2008 03:56:32
Olyan kíváncsiság fogott el, hogy muszáj volt végig olvasni, mert nagyon fokoztad a feszültséget. Meg is lett az eredmény, eggyel többen vagyunk! |
- március 07 2008 10:57:10
Kedves Szia777!
Nem tudom ki vagy, biztosan egy anyuka, vagy egy kicsi babuka, aki helyett anyja beszélte el a történteket, a a végére érve kicsaltad szemembõl a könnyeket!
Én is kétszeres édesanya vagyok - lányaim már nagyok, és nagyon boldog könnyes szemû vagyok, ha ilyen meghatók a gondolatok!
Csak gratulálni tudok!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
