|
 Vendég: 26
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_ V
Ideje indulnom...
Ilyenkor Katalin nap közeledtével - gondolatban - felkerekedem, (anyukám neve Katalin, apukámé András) meglátogatom apukámat a kapun túl.
Ő már ott van 14 éve. Teszem ezt azért, mert amíg élt, mindig együtt Katalin napon tartották névnapjukat anyukámmal. Mindig azt mondta, "kislányom, az én névnapom nem fontos, anyád névnapján tartom az enyémet is mert ő a fontosabb." Nem szerette a nagy cicomát, szerény volt a végtelenségig.
Szóval felkerekedem - mert elárulom Nektek, hogy kaptam Tőle egy kis világoskék mágnes kártyát mely nyitja azt a bizonyos "kaput", no persze gondolatban -, hogy megnézzem mit csinál.
Átlépek a kapun, mosolygó lelkek teszik a dolgukat. Mert ott mindenki "folytatja" a földi életét. Aki irodában dolgozott, aki tanított, vagy bármilyen foglakozása volt, ott folytathatja. Hiszen a tanár nevelheti tovább a gyermeklelkeket, mert ők is vannak sokan ott a kapun túl. Mindenkinek van egy kis szobája, minden világoskék színű. Apukám ott ül a kerekes székében - mert alsó végtagjai amputáltak - a kis Erika típusú mechanikus írógépe elé görnyedve és ír. (Ezt az írógépet akkor vettük neki, amikor kerekes székbe kényszerült, akkor még nem volt számítógép.)
Ír sebesen, vakon, tíz ujjal.(Így tanult meg gépelni) Pillanatra felnéz irományából érzi, hogy megérkeztem.
- Szia kislányom, de jó, hogy jössz ez a fránya szalag már megint nagyon elkopott, alig látom már, hogy mit írok. Hoztál nekem újat ugye?- kérdezi szép kék szemével mosolyogva rám pillantva.
- Szia apukám, persze, hogy hoztam, gondoltam, hogy már nagyon elkopott, hoztam Neked többet is, hogy elég legyen addig amíg újra jövök.- mondtam neki kedvesen.
- De akkor cseréld is ki légy szíves, mert tudod, hogy ezzel mindig megszenvedek, itt is az egyik kedves lelket szoktam megkérni, hogy segítsen.
Kicserélem neki a szalagot és újra folytatja az írást, közben fel-felpillant irományából és kérdez.
- Anyukád hogy van, sokat gondolok Rá, nem készülődik még hozzám, már nagyon várom, már ki van jelölve a helye, itt lesz mellettem az Ő szobája, ezt már elintéztem a "főnökkel".-kérdezi kedvesen.
- Most ő nincs jól, sajnos nem rég jött haza a kórházból, sajnos mint egy csecsemőt pelenkázni kell, de megoldjuk, ne aggódjál miatta.- mondom apukámnak (gondolatban) természetesen.
- Az jó, vagyis nem jó, de vigyázzatok rá nagyon.- mondja apukám és újra írni kezd.
- Mit írsz most apukám ilyen őrült sebességgel?-
kérdezem tőle.
- Most a II. világháborúról írok, előtte vadászkalandjaimról írtam, majd ezután következik egy önéletrajzi mű. De ha van egy kis időd kislányom, megtekintheted az eddigi munkáimat, itt van baloldalon abban a világoskék szekrényben, de én azt hiszem, hogy ezeket Te már olvastad amikor még éltem.- mondja szelíden rám tekintve, és folytatja az írást.
Jelez a kis mágneskártya a zsebemben, hogy "lejárt a látogatási idő", még sokan várakoznak "belépésre" szeretteikhez. Tudomásul veszem, indulnom kell, hiszen más is szeretne bejutni.
Elköszönök apukámtól, indulok kifelé a kapu irányába.
Utánam szalad egy kisfiú lelke és így szól:
- Szia néni, az én nevem Andriska, szoktam beszélgetni apukáddal amikor az iskolai órák befejeződnek, el szoktam olvasni a verseit, megtanított arra, hogyan írjak, hogyan fogalmazzak, hogy az jó legyen.
Nem hoztál nekem egy kis édességet? Itt nem kapunk pedig én nagyon imádom! - néz rám gyönyörű kis értelmes szemeivel, tekintetéből sugárzik az értelem.
- Jaj, dehogyisnem, hoztam kedves Bandika, hogyne hoztam volna, csak tudod, már feledékeny vagyok egy kicsit.- mondom neki és előveszem a táskámban lapuló mikulás-csomagot és átnyújtom neki.
- Köszönöm szépen néni, most rohanok az apukádhoz,néha szoktam adni neki is belőle, bár ő azt mondja, hogy neki nem szabad, mert cukorbeteg, de azért egy pici darabot elmajszol velem, míg én a verseit olvasom.- és már szalad is kicsi lábaival.
Kilépek a kapun és megnyugszom. A gondolataim visszakerülnek a helyükre, legalábbis ezek a gondolatok. De másak tornyosulnak a helyébe, arról majd holnap írok.
|
|
|
- november 24 2011 11:51:15
Drága Barátnőm!
Nagyon meghatódtam szép írásodtól. Az én Édesapám is András volt!
Megyünk Hozzá a Temetőbe, jövőhéten!
Gratulálok, sugárzott a szeretet a prózádból!
Puszillak: Pircsi  |
- november 24 2011 12:01:14
Kedves Évike!
Nagyon meghatódtam és is ettől a történetedtől. Kedves párbeszéd alakult ki a jelen és a múlt között kapun innen és kapun túl!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- november 24 2011 12:40:46
Drága Barátnőm!
Köszönöm szépen, hogy olvastál és véleményeztél.
Lehet, hogy most azt hiszed, hogy én totál hülye vagyok (lehet, hogy az vagyok, nem is próbálom vitatni) de én az év 365 napján - gondolatban - mindig beszélgetek apukámmal és felidézem a régi emlékeket - van rengeteg, hiszen 1o évig élt még az amputáció után -végtelenül humoros ember volt. Mi mindig nevettünk, ő volt kisgyermekkorom óta a példaképem. Számomra Ő nem halt meg, itt él a szívemben, és ha tényleg létezne a kapun túli világ, ilyennek képzelem el. És névnapján, születésnapján mindig "meglátogatom" - gondolatban - a kis mágneskártyával a kezemben. Lehet, hogy meg kellene mutatnom magam dokinak? De nem teszem úgysem!
Puszillak és köszönöm, hogy itt jártál.
Szeretettel: Évi. |
- november 24 2011 12:43:06
Kedves Zsuzsika!
Nagyon szépen köszönöm, hogy "meglátogattál" és véleményeztél.
Szeretettel: Évi. |
- november 24 2011 15:20:53
Kedves Évi!
Elsők között olvastam és nagyon tetszik, nekem teljesen hihető.
Úgy tűnt, hogy már írtam hozzászólást, de vagy eltűnt, vagy rossz az emlékezetem, még jó, hogy vissza jöttem.
Te sokat tudsz a szellemvilágról, csak nem akarod elhinni, hogy az létezik, úgy, ahogy leírtad! Ezért is csodálkozom, hogy nem hiszel a reinkarnációban.
Szeretettel gratulálok és gondolok Rád: Viola |
- november 24 2011 16:12:21
Kedves Viola!
Először is nagyon szépen köszönöm, hogy véleményeztél.
Én azt hiszem kedves Viola, hogy teljes mértékben megtévesztettelek Téged. Én nem a szó szoros értelmében "beszélgetek" apukámmal, de hogyan is magyarázzam én ezt el?! Én nem hiszek a szellemvilágban sem, és a reinkarnációban sem. Ez a történet egy fikció. Semmit nem tudok a szellemvilágról és nem is hiszem, hogy létezik. De én úgy gondolom, hogy ezen nem fogunk vitázni, mert én tiszteletben tartom mindenkinek a hitét. Köszönöm szépen, hogy véleményeddel "itt jártál".
Szeretettel gondolok Rád én is: Évi. |
- november 25 2011 12:31:04
Kedves Viktória!
Nagyon szépen köszönöm, hogy olvastál és véleményeztél.
Annak külön örülök, hogy érted a mondanivalót.
Szeretettel: Évi. |
- november 25 2011 14:09:15
Kedves Sanyi!
Nagyon szépen fogalmaztad meg véleményedet. Igen, a semmiből egy szép képzeletbeli világ felépíthető.
Köszönöm, hogy itt jártál.
Szeretettel: Évi. |
- február 04 2012 08:10:54
Kedves Olvasóim!
Nagyon szépen köszönöm, hogy ilyen sokan megtekintettétek írásomat, örömmel tölt el az a tudat, hogy nem volt hiábavaló megírnom ezt a lelkemnek nagyon szép történetet.
Szeretettel: Évi. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
