|
 Vendég: 25
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
_ MM
Hová vezethet?
Tara Scott
Magány
Matildka a hatvanas évei vége felé járt, amikor negyedik emeleti lakásukból egy éjjel férjét elvitte a mentő, és többé nem is tért haza. Április volt, a fák ágaikon új zöld lombkoronát építettek s a tereken a nyíladozó virágok is a tavaszt hirdették. De Matild nénit a tragédia annyira megviselte, hogy ebből semmit nem látott. Heteken át nem hagyta el a lakást. A nála pár évvel fiatalabb régen megözvegyült szomszédasszonya, akivel szoros barátságot ápolt látta el kenyérrel, napi élelemmel. Még főtt ételt is vitt át időnként. Közben próbálta visszaterelni a hétköznapokba beszélt hozzá, de Matildka csak sírt és azt hajtogatta, hogy nem akar élni. Gyerekük nem született, az ő életének nincs értelme tovább. Egy nap, amikor már egy tiszta kanál sem volt, s a konyha tele volt elhasznált edényekkel, Rozika a szomszédasszony mosogatni kezdett. Egyszer csak neszt hallott, s rövidesen megjelent az ajtóban barátnője. Folytatni akarta a mosogatást, s másnap már együtt sétáltak el a közeli kisboltba. Még egy padra is leültek megpihenni, arcát a langyos tavaszi nap felé fordította. Barátnője örült, hogy végre kimozdította a négy fal közül, de újra könnyek patakzottak Matild néni arcán, és arról beszélt, mennyire szerette a férje a tavaszt. Aztán hazamentek. Akkor egy hétig megint nem mozdult ki. Egy nap koradélután barátnője egy szatyorral állított be hozzá. Egy-két ruhadarabot vett ki belőle, vidáman mutogatva szerzeményeit. Mikor barátnője kérdőn nézett rá elmesélte, hogy a közelben nyílt egy turkálós bolt, és minden darab kétszáz forintba került. A holmik egész jó állapotban voltak, s másnap együtt mentek vissza az üzletbe. Egy óra múlva mindkét kezükben, nagy szatyrokkal indultak haza. A következő héten megkezdődött az iskolákban a vakáció, s mint minden évben Rozikát elvitte lánya, és családja a Balatonkenesei nyaralóba. Matildka magára maradt, de már nem ült egész nap a négy fal között. Nappal eljárt, s esténként szatyrokkal fölszerelkezve szállt be a liftbe. Virágot is vett olykor, s a fényképtartó mellé téve melyben az esküvői képen mosolyogtak boldogan, elmesélte merre járt. A szomszédok már beszéltek róla, hogy mi lehet az a sok dolog, amit a szatyrok olykor dobozok rejtettek, de kérdezni nem merték. A szomszédasszonyán kívül a többi lakóval csak köszönő viszonyban volt. Augusztus elejére a valamikor tiszta, szép lakás egy valóságos szemétdombhoz kezdett hasonlítani. Már rég nem volt takarítva, a fotelok színes ruhákkal tele, a bejárati ajtótól a szobáig egy szűk ösvény maradt szabadon a közlekedéshez. Leülni csak az ágyra volt lehetséges, a dohányzóasztalon talán egy pohár még elfért volna. Egy régi, rozsdás petróleumlámpa állt a közepén, de volt ott rossz kávéfőző, pár darab játékkártya, régi újságok, kidobott zsebszámológép s mindenféle lim-lom. Esténként büszkén mesélte a fénykép előtt állva párjának, hogy menyi mindent sikerült aznap hazavinnie. Augusztus végén, pár nappal Rozika hazaérkezése előtt, a lakók hajnalban füstre ébredtek. Valaki ajtót nyitott, de akkora volt a füst, hogy azonnal be is csukta, s hívta a tűzoltókat. A lakók közül voltak, akiket füstmérgezés gyanújával kórházba szállítottak, Matild néni lakása kiégett, s mire a tűzoltók kiértek ő már elhagyta a földi világot. Az a tűzoltó, aki először ért ki a házból, a mellette álló rendőrnek annyit mondott, hogy az áldozat kényszeres gyűjtögető volt. A vizsgálat nem tudta egyértelműen megállapítani mi vezetett a tűzvész kialakulásához, csak valószínűsítették, hogy az elszenesedett tárgyak között talált petróleumlámpa okozhatta a tüzet.
|
|
|
- november 24 2011 22:27:55
Mi minden lakozik egy tűzeset mögött és mennyi magányos ember- asszony él a földön.Van ilyen,mikor már valakit senki és semmi nem érdekel. Ha hazamegyek, kidobom a petróleum lámpákat, mert nekem is van egy magányos anyám.
Szeretettel olvastalak:
esprit |
- november 24 2011 23:12:05
szomorú történet, szépen megírva.. |
- november 25 2011 13:11:56
Kedves Tara!
Tanulságos, jól megírt történetet "hoztál".
A magány különös visszafordíthatatlan események sorozatát indíthatja el az emberben. Nyilván nehezebb helyzetben volt, mivel nem volt családja - gyermekei -, s valószínű, hogy rokonai sem voltak, vagy ha voltak akkor azok olyanok is! A barátnő szerepe és kötelessége is véges, tehát Őt sem lehet hibáztatni.
Egyértelműen mentális problémára vezethető vissza a magára maradt asszony "mániája" a ruhák gyűjtögetése. Az, hogy a szomszédok nem merték tőle megkérdezni, hogy miért cipekedik a sok ruhával, nyilván oka volt. Lehet, hogy nézeteltérése támadt a szomszédokkal és azért nem figyeltek rá jobban, csak az az egy ember Rozika, aki a barátnője volt és most nem volt vele.
Én ilyen esetet hallva, vagy olvasva, elgondolkodom. Miért nem számíthatott a szomszédaira? Minden szomszédja közönyös volt? Azt azért nem hiszem. No persze én magamból indulok ki.
No természetesen ezzel a kis kitérővel együtt végtelenül sajnálatos dolog a magány és az ebből adódó tragédia.
Kedves Tara! Szeretettel olvastalak. mint mindig. Gratulálok!
Szeretettel: Évi. |
- november 25 2011 14:49:03
Drága Tara,
tömören de valósághűen megírt szép írásodhoz szeretettel gratulálok: Mila |
- november 25 2011 16:08:37
Kedves Tara!
Sok ilyen esetről hallottunk már, hogy valaki telehordja kacatokkal a lakását, nem figyel magára és a környezetére, nem eszik rendesen, nem tisztálkodik, és a végén kártevők lepik el a lakást. Olyant is hallottunk, hogy tucatjával tartja a lakásban a háziállatokat, és azok össze-vissza piszkítják.
Az emberek, akiknek senkijük sincs, s egyedül maradnak, kényszeredetten cselekszenek valamit, ami pótolja a veszteségüket, betegesen gyűjtögetnek mindent. Az ilyen pótcselekvések teszik őket elégedetté, de az biztos, hogy ez nem a boldogság!
A Te esetedben is, ha a szomszédassony mindig ott lett volna az egyedül maradt néni mellett, akkor biztosan nem ért volna ilyen borzalmas véget az élete. De talán neki is megváltás volt a halál.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- november 25 2011 16:46:20
Kedves Tara!
Szerintem nehéz téma a szomorúságról egyszerre hiteles- és irodalmilag is elfogadottat írni. A szépen gördülő, figyelmet magával ragadó írásodnak ez 100%-ban sikerült, gratulálok!
Egy profán gondolat! A tragédia elkerülhető lett volna, ha van TV-je és internet-elérése. A Napkorong életmentő lehetett vona, mert olvasása többek közt jobban kitölthette volna a gondolatait, segített volna a depressziót elfeledni, a petró pedig csak egy kedves régiség lehetett volna a komódon!
Sok szeretettel Andy! |
- november 30 2011 15:40:16
Kedveseim bocsássátok meg, hogy egyben köszönöm meg hozzászólásaitokat! A férjem csak hétvégén van itthon, így nem tudok feljönni, mert egy rohanás az egész. Mozgáskorlátozott vagyok, így egy hétre a bevásárlást, minden egyebet ilyenkor tudok intézni. De mindig igyekszem pótolni az elmaradásomat. Visszatérve az írásra.
A nagybátyám volt katonatisztként fegyelmezett, igényes lakásra, mindenre ember. Régen nyugdíjban volt, mikor a feleségénél rákbetegséget diagnosztizáltak. Mire elhunyt szegény, több konténernyi kacatot halmozott fel.
Patologikus halmozás, ennek a betegségnek a neve. A várható, vagy már meglévő magány váltja ki. Bogár, rágcsáló, és tűzveszélyes. Komolyan kell venni.
Szeretettel ölellek Benneteket: Tara |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 24. vasárnap,
Emma napja van.
Holnap Katalin napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
