|
 Vendég: 26
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
_... ha véled történne meg? Fájna, nevetnél rajta, vagy idegesítene...
A luxus profit
Van egy öreg barátom, aki minden hétfõn kora reggel - leküzdve két lépcsõfokot - becsoszog hozzám, és elmeséli ugyanazt a történetet, közben megiszik egy féldecit, megvásárolja a kenyeret, tejet, kicsinyke szalámit, egy-két sört hozzá, s megemlíti, mama holnap mit vegyen, feltétlenül. Mi kellene a hétvégén talán, ha a gyerekek nem jönnének haza. Vagy ha hazajönnek, akkor meg más. Ha a szociális munkás jön bevásárolni, akkor csak azt adjam, ami fel van írva, és ha nem tudjuk elolvasni, ott a telefonszám. Biztosan meghallják, mert a leghangosabbra van állítva a készülék. Írjam fel a blokk hátuljára, milyen összeggel fizetett, és mennyi járt vissza, mert õk csak így biztosak magukban.
Mamának mondjam el az akciókat, az újságot, amin az ajánlatok vannak, tegyem a táska aljára, s ha tehetem, vigyem le egészen az aszfaltos útig, mert úgy könnyebb neki. Tudom én azt, nem húsz éves már! Ja! Szeszt ne adjak neki, még egy hónapig gyógyszeren él.
Hallgatok, és megértõen bólogatok, így adva hitet néki, nyugodtan lehet. Látszólag megnyugszik, még vissza-visszatér egy-két általa fontosnak tartott részletre, hátha nem elég világos számomra, aztán felcsillan a szeme, és elkezdi lassan, mindig ugyan úgy, és én mindig felfedezek benne valamit, ami eddig lényegtelennek tûnt. Pedig ugyanaz a történet elejétõl a végéig, akárhányszor mondja, bármely idõben. Én újra hallgatom, õ újra mondja.
- Nem is sovány, inkább olyan magasan vézna, - mondhatnám madár csontú r11; szomorú, borostás arcú férfi volt, szájában ismeretlen márkájú cigaretta füstölt, szemében kialudt tûz maradéka. Kopottas, orosz gyártmányú kemping biciklivel járt ki a város közeli tóhoz, elnyûhetetlen munkás ruhája szárát gumicsizmájába tûrve. Farzsebébõl szakadt reklámtáska integetett a menetszélben. Nem volt rajta semmi furcsa, állapította meg, ha látta valaki egy rohanó autó ablakából; tucat ember.
A bokros-sás széléhez támasztotta biciklijét, benyúlt a sûrûbe, megfogta, csapott néhányat a levegõbe; tetszett a suhogása. Elõvette szatyrából a tejeszacskóba rejtett horogra csomózott damilt, rákötötte a hosszú suhogó botra, megkereste a zsinóron az úszó helyét, közben szemével pásztázta a vizet. Horogra tûzte a friss gilisztát, aztán belógatta arra a helyre, ahol szerinte már várták. Rágyújtott a szúnyogok ellen, szétnézett a horgász társak között, és az ismerõsök felé megemelte fejérõl valamikori kalapját. Magába zárkózott a gondolatai közé, figyelve a vizet; szerette ezt az állapotot. Körbefonta a csönd minden tavi zajával. Itt volt és mégser30; nézte, ahogy játszik a szél a vízen az úszójával. Látni vélte, ahogy kóstolgatják a horgon a gilisztát a halak, és alig várta, hogy egy mohó ráharapjonr30; Soha nem nézett a többiekre, de érezte, ahogy figyelik kapásakor; vajon mi és mekkorar30; mosolyt csalt borostái közé, ha látta szétrebbenni egy bárányfelhõ árnyékától a part elõtti parányi halrajt játéka közbenr30; Boldog volt hogy ide menekült, és elbújhatott e kicsiny természetben a terjeszkedõ város gyötrelmei elõl.
Csak két, számára méretes halat készített haza. A többit már a horogról visszaengedte.
Gondosan tejeszacskóba rejtette horgán a damilját, suhogtatott a bottal néhányat, majd a sûrûbe tette. A bokszos dobozból kifordította, a földel kevert gilisztákat. Nagyot sóhajtott, és elszívott még egy cigarettát. Megemelte fejérõl társai felé valamikori kalapját, majd elindult biciklijén a városba konyhája felé.
Minden nap ez volt lelkében az értelem kora tavasztól késõ õszig, ha fújt, ha esett, vagy sütött ar30;
A háta mögött is úgy hívták; a becsületesen szerencsés ember. r11; megállt a mondanivalójában, érezvén, amíg kielégítem a következõ ember hasonló igényeit, úgy sem figyelnék reá teljesen, és ebben igaza volt. Valamit tudott, amirõl nekem még fogalmam se volt, és ez nagyon bántott! Amikor úgy érezte, szabadon folytathatja, lányos zavaromban hirtelen megkérdeztem.
- Mit szólna, ha csak úgy még egy felest legurítana! r11; és már nyúltam is volna, de egy kézmozdulattal megállított.
- Ha dolga van, késõbb is elmondhatom a többit.
- Láthatja, most nincs senkir30; ha meg jönnekr30; - kezdtem szégyelleni magam.
- Háta mögött is úgy hívták; a becsületesen szerencsés emberr30; És ebben volt valamir30; Szerették hangtalan egyszerû kisugárzó testének mozdulatát, a nem mindenáron való horgászását, a hozzájuk hasonlóságát. Szerették magát a lényt, aki benne lakozott. És ezt nem akarták se megmagyarázni, se okokat keresni hozzá.
Történt egyszer - amikor ez az ember nem volt kint r11; sok férfi jött, sok kocsival, és csontig hálózták a tavat. A rengeteg hal meg vergõdött, habossá téve a vizet. Nem voltak soká. Gyorsan dolgoztak, és csak a keréknyomok, a törött ágak árulkodtak jelenlétükrõl. A fû, a sás méltóságteljesen felegyenesedett, a vérfolt oszlani kezdett a szellõ borzolta vízen.
Amikor kopott biciklijét a sásnak támasztotta, és szokásos mozdulatok után rágyújtott, és kalapját megemelve köszönt, és engedte, hogy körbe fonja a csönd, akkor tûnt fel néki; hiányzik a tó zaja. A brekegés, a madárdal, a sás sem úgy susog, csak a szúnyogok a régiek. Valami megszakadt benne, de nem tudta még, hogy mi. Csak sejtette. Aznap nem fogott semmit. Aztán sem, aztán sem, és aztán sem. Kitartóan jött, észre sem véve, hogy elmaradoznak a társak. Arra gondolt, a halak néha ilyenekr30;
Már csak páran jártak ki. Nézte a vizet, a sás száradását, a fák kopaszodását. várta az úszó mozgását. Fülébe robbanó hang után megtalálta szemével a szippantó kocsit, ahogy üríti tartáját. Szerette volna, ha csak véletlen az egész. Másnap kereste szemével az úszó tetemeket, de újabb tartálykocsi jött, aztán újabb, újabb, és újabb szabadult meg terhétõl. Nem jött egy darabig. A szíve aztán mégis visszahozta. Megállt ott, ahol az õ helye volt. Leguggolt, rágyújtott, kereste a vizet, de az már túl messze volt. Sírt a lelke, és a szeme tele lett kövér vízcseppekkel. Ordítani szeretett volna, de a szemetes kocsik porfelhõjében a károgó madarak sem figyeltek rá. Aztán megint nem jött egy darabig.
Úgy október végén ismét megjelent kopott orosz gyártmányú kemping biciklijén, elnyûhetetlen munkásruhájának szárát gumicsizmájába húzva, szájában ismeretlen eredetû cigaretta füstölt, borostás arcú szemében kialudt tûz maradéka. Még mindig olyan madárcsontú volt. Megkereste helyét. A biciklijét már nem volt minek támasztania. Víz már csak foltokban bûzlött. Itt-ott néhány bokornyi fa hegye még küszködött a törmelékbe fúlva. A tó medrében hulladék dombok között bukdácsolva, fél kezükben bottal turkálva, a másikban mohón éve vagy ívva, idegen, rossz szagú emberek káromkodtak, hogy milyen szegény a szemét. Hosszú botját suhogtatva egy kivált közülük, és fenyegetõen elindult feléje Csak akkor lett biztos benne, hogy a szutyoktól barna, rongyoktól kövér, alkoholszagú gyermek az, amikor megállt elõtte. És hogy a suhogó botismerõs.
- Minek jöttél! Láthatod, nékünk is kevés! Eridj Isten hírével, míg mehetsz, mert a többiek nem ilyen lágy lelkûek! Mozdulj már! r11; lépett botját suhogtatva a madárcsontú felé, nem értve miért nem indul az, és miért nézi suhogó botját.
Azt mondják, soha nem jött ki errefelé a városból. Bárhol nyílt új horgászlehetõség, soha sem fogott kezébe botra kötött, zsinóron lógó, horgon ficánkoló gilisztát.
Sokan látták viszont egy kirakat elõtt, akváriumban úszkáló kövér halakat bámulva. Sokan láttákr30; no! Fiam! Mára ennyi! Segíthetnél kimenni a kövesútig, mert várnak ám a kocsmában is!
- Hát persze! r11; mosolygok, miközben csodálattal nézem, ahogy csoszog két kezében szatyorral, nyolcvanhat évébe szorulva. Ez néki a luxus profit nyugdíjába zsugorodva.
- Aztán mamának egy szót sem! r11; mondja még hátra sem fordulva.
Feltöltöm az üdítõket, a söröket, meg igazitok néhány árut a polcon, felsepregetek, letörölöm a pultot, mérleget, ültemben majszolok egy almát; még egy óra.
Szegény édesapám! Miért sietett a halálba negyvenkét évesenr30;
2OO5. nov.- vége
|
|
|
- március 13 2008 19:09:00
Bocsánat a nem a szöveghez tartozó betûkért és számokért; vállalom, de nem tudom miért... |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2024. november 24. vasárnap,
Emma napja van.
Holnap Katalin napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
