|
 Vendég: 106
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_Posta-helyzetkép
 V
Milyen élmény manapság a postára menni?
(Kicsit túlzó, de a valóságtól nem messze álló tudósítás)
Szikrázóan szép, téli, napsütéses napon, beléptem a posta lehtéliangoló félhomályába, hogy 1 azaz „egy” db csekket föladjak. Korábbi élmények hatására, 3 napi hideg élelmet és egy Metró újságot vittem magammal. A szokásos hosszú sor végén találtam magamat, ahonnan a pénztárablakot jószemű fiatalok még szabad szemmel láthatták, nekem már távcső kellett volna hozzá.
Lassan telt az idő, kiolvastam az újságot, unalmamban befaltam a kaját, végighallgattam a sorstársaim idegeskedését. Volt, aki kihasználva az alkalmat, szomszédjainak ecsetelte, hogy milyen súlyos operáción esett át, hány tucat gyógyszert szed stb. Csodálkoztam, hogy még életben van, és hogy bírja még a sorbaállás megpróbáltatásait. Sajnos szép nőszomszédom, akinek udvarolhattam volna egy kicsit, nem volt. Visszagondoltam a "régi" szép időkre, amikor a postáskisasszony az egy lehelet, egy a párna, egy lehelet, egy a csekk, aláírás, pénz be csekk ki módszerrel, valahogy gyorsabban dolgozott, jobban fogyasztotta a sort.
Végre elértem az ablakot, és hangosan jónapotot köszöntem. A postáskisasszony megfáradt,
-műszakvégi kohászéhoz hasonló- pillantással nézett rám, - biztos ilyen inzultushoz nem volt még hozzáedzve- de visszaemlékezve a fiatalkorában tanultakra, unottan visszaköszönt.
A most következő jelenetsort azoknak a diákoknak ajánlanám, akik épen Arany Jánosnál tartanak és az Ágnes asszony balladájának modern változatára kíváncsiak. Mert, ahogy Ágnes asszony mosta a véres ruhát a patakban, olyan mozdulatokkal kezdte a hölgy az átadott csekkemmel az előtte levő – az asztalba beépített – üveglapot sikálni. Látszólag nem tudta az előírt fényességet elérni, mert egy idő után szomorúan fordult egyet a forgószékén, hogy sikertelen munkája miatt, a főnöksége által kiszabott büntetéseként 100x leírja: "Az üvegasztalt mindig fényesre kell sikálnom". Lehet, hogy nem ezt kellett leírnia, de az eltelt idő hosszából erre lehetett következtetni. Ezután változott a szín, most egy kis varázsdoboz lett a főszereplő, agykontrollost megszégyenítő összpontosítással szuggerálta a tárgyat. Most nem ténykedett hiába, lassan előkúszott a dobozból egy fehér lap, -valószínűleg ezen volt egy titkos kód, amelyikkel engedélyezték neki, hogy végre az ablakon becsúsztatott pénzemmel foglalkozzon. Egy gondos pénzröntgenezés következett, majd egy kis összeadás-kivonás gyakorlás a kézi számológépén, végül egy középkori bakót megszégyenítő csekklefejezés végén, megkaptam a skalpot, a tranzakció kész volt. Sajnos a postáskisasszony azonban nem pihenhetett, (pedig ráfért volna) mert jött a következő paciense, és folytatnia kellet a görög mitológiából jólismert, feneketlen kútba vizet töltögetők „danaidás” munkáját.
|
|
|
- december 03 2011 15:08:01
Kedves Andy!
Ismerős nekem is ez a postai sorbanállás, főleg, amikor még dolgozni jártam, és a nagy postahivatalban kellett leadnom a napi postát (ami nem tartott sokáig), de a csekkes sorbanállás mindig több időt vett igénybe.
Amióta az itthon (falusi) postán adom fel a csekkjeimet és váltom meg 5 hetente a szerencsémet, mindig gyorsan végzek az ügyeimmel. Az itthonlétnek is megvannak a maga előnyei.
Én a magam részéről nem is irigyelem annyira a postai alkalmazottakat. Eléggé monoton munka az övék.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- december 03 2011 16:45:17
Kedves András!
Idegölő sorban állásodról és az arcodra derűs mosolyt fakasztó, életvidám postáskisasszonyról alkotott véleményedről megállapítottam, hogy nem kaptad meg az email.-emet, melyben elküldtem a tervrajzot, hogy melyik postahivatalba kell ilyenkor karácsony előtt menni. Mert nem mindegy, én írtam Neked a tutit.
De lehet, hogy nem jól rajzoltam be - most jut eszembe - a koordinátákat, valószínű, hogy azért nem találtál ide.
Mert ez a legtutibb postahivatal, igaz, hogy át kellett volna bumliznod Budáról Pestre, no de legfeljebb az elemózsiát a metrón fogyasztottad volna el, nem a hivatalban. No mindegy, ezen már túl vagy, de akkor legalább leírom, hogy mit hagytál ki, vagyis mit veszítettél azzal, hogy nem ide jöttél.
Itt ebben a postahivatalban mindenki mosolyog, mert ugye ők is elvégezték az agykontrollt - mely csak is pozitív kisugárzást engedélyez az agynak, no persze a általad leírt összpontosítási folyamattal egybekötve - itt nem kellett volna annyit várnod.
Itt pikk-pakk benyomják a kis nyíláson a csekket már darabol is a "bakó", az UV-sugaras lila fény már pásztázza a bankjegyet.
A lila bélyegzőpárna festék csak úgy fröcsög (fröcsögne, ha nem lenne ablak) a befizető szemébe, ahogy a postáskisasszony belenyomja a bélyegzőjét, hiszen a kis tintásüveg mindig ott lapul a fiók alján és mindig frissen van permetezve a bélyegzőpárna.
Azt viszont nagyon sajnálom, hogy "ott" abban a postahivatalban nem volt egy csini nőszomszédod akinek udvarolhattál volna - no itt sem lett volna, csak legfeljebb a postáskisasszony, de ő olyan gyorsan dolgozott, hogy nem lett volna rá ideje.
De tulajdonképpen összességében örülök is annak, hogy nem kaptad meg az email-emet, mert most láttam a televízióban, hogy a délelőtti órákban kirabolták - fegyveresek - ezt a postahivatalt, és egész nap zárva volt.
Igaz, hogy nem az a páncélautós rabolta ki aki tegnapelőtt az egymilliárd-kétszázmilliót nyúlta le, de lehet, hogy a testvére volt.
No mindegy, tulajdonképpen örülök, hogy a tranzakciód végül is sikerrel végrehajtásra került, és megtudtál egyet-s mást a súlyos operáción átesett gyógyszerek tömkelegét szedő emberek fizikai állóképességéről. Biztos ők is viselték a karkötőt, mert képzeld el, még mindig reklámozzák - az előbb láttam tv-ben , te is biztos láttad már - áll egymás mellett megroggyanva egy nő és egy férfi, majd hogy nem összecsuklik, és akkor meglátjuk a csodát, mert mihelyt rákerül a karkötő a karjukra, azon nyomban kiegyenesednek és bugyuta képpel bámulnak egymásra, hogy "JÉ,SZUPER" felkiáltással röhögnek a nézők képébe.
No jó, de már eltértem a tárgytól, úgy hogy visszaveszek a pofámból.
Kedves András!
Szeretettel gratulálok írásodhoz, nagyon tetszett.
Szeretettel: Évi. |
- december 09 2011 00:46:47
Kedves Andy! Szeretettel olvastam írásodat. Ünnep közeledvén, a sorban állások java még csak most jön! Amikor mindenki köteg számra viszi majd a karácsonyi lapokat, csomagokat... Olvastam, hogy a bájgli már kész van, akkor meg miért sietnél...? szeretettel Irénke |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
