Napkorong

V

- Jó reggelt Tündikém! Most megszidhatnálak amiért kérőn érkeztél, de nem tehetem, mert haza sem mentél. Gyere döntsd magadba az első liter kávét, ébredj fel és szedd össze a gondolataidat.-
mondtam Tündikémnek csendesen.
- Hú, egy kissé (vagy nagyon, a fene sem emlékszik már mindenre) kiütöttem magam, az az utolsó pohár pezsgő már nem kellett volna! - ásít nagyokat Tündi.
- Hát igen, egy kissé aljas módon lerészegedtél és erkölcstelenül viselkedtél.- mondom neki mosolyogva.
- Tényleg, erkölcstelenül? No ezt fejtsd ki bővebben légy szíves, mert itt kaparom össze magam az asztal alatt.- mondja Tündike.
- Akkor kezdem, hogy miért nem voltam Veled megelégedve. Nem rólad szólt ez a buli, el ne szállj már magadtól megint, mert pofán cserdítelek!Mindazonáltal, hogy vedelted a pezsgőt, rástartoltál a zöldszeműre (Új stílus), vagy ő rád, az nem derült ki egyértelműen, mindenesetre nem tiltakoztál.- mondom neki kissé arrogánsan.
- Húha, mesélj, nem emlékszem semmire.-mondja figyelmesen és lejjebb csúszik a széken megközelítve a szőnyeget.
- Vihogtál, kelletted magad, csimpaszkodtál a zöldszemű nyakába, bájologtál, nem voltál szép látvány, nehogy azt hidd. Gábor akkor velem táncolt, de fél szemmel állandóan Téged nézett, és csak intelligenciájának és toleranciájának volt köszönhető, hogy nem rángatott ki a zöldszemű karjai közül. No meg az én hatásomra nem rohant oda hozzátok. Csitítgatnom kellett, hogy ne csináljon cirkuszt, egy kicsit többet ittál a kelleténél, elveszítetted a kontrollt.- mondom neki feddően és mesterkélt haraggal a szavaimban.
Tündike még lejjebb csúszott a széken, az egyik keze már a szőnyeg rojtjait sodorgatta, mint egy kisgyerek, akit megszidnak a szülei.
Gyorsan magába öntötte a maradék kávét, de most nem szaladt az erkélyre rágyújtani, mert érdekelte a folytatás.
- No mondd tovább, mit műveltem még, Te jó ég, leszakad a pofám szégyenemben.- mondja Tündike.
- Egy tapadós tangó közepette szájon csókolt a zöldszemű és Te visszacsókoltál!- mondom Tündikémnek, isteni szerencse volt, hogy Gábor fejét gyorsan visszarántottam, hogy ne vegye észre a történteket, szerencsére sikerült.
Mire újra rátok nézett, már a gabalyodásotoknak nem volt nyoma, szépen táncoltatok tovább, de arcotok lángolt (no jó, lehet, hogy az az elfogyasztott alkohol mennyiségétől,) tutira vörösek voltatok.
Végre lejárt ez a CD (vagy hogy a francba hívják, nem értem én ezeket a modern kifejezéseket, én még az MK-22 vagy 23 kis kazettás magnóra emlékszem, azt egyszerű volt kezelni, én már csak ilyen konzervatív maradok) és mindenki leült a helyére, rajtad kívül, mert neked halvány világoskék fogalmad sem volt róla, hogy hol a helyed. Éppen ezért beleültél a zöldszemű ölébe. No ez volt az a pont, amikor kiverted a biztosítékot nálam.
Odanyomultam melléd, gyorsan felrángattalak és magam mellé ültettelek. Természetesen bárgyú vigyorral a képeden köszöntöttél engem, és alkoholtól bűzlő csókot leheltél az arcomra.
Visszataszító voltál, tudd meg!- mostam a fejét Tündikémnek. No de már meg is sajnáltam, meg akartam simogatni a fejét, de nem találtam a székén, már az asztal alá csúszott szégyenében és számlálta a szálakat a szőnyegben.
- No gyere kedves, bújj elő, ne szégyelld annyira magadat, mindenkivel előfordul ilyen egyszer (vagy akár többször is, a fene sem emlékszik már mindenre, emberek vagyunk, vagyis Te nem, de ihleteknél is hat a Maligán-fok)- mondom neki mosolyogva.
- Gábor mit látott? Jaj de szégyellem magam!-mondja Tündike most már egy kicsit megnyugodva.
- Szerencsére Gábor tekintetét lefoglalta egy roppant csinos szőke női kebel, tudja a fene, hogy miért, talán látta rajtad, hogy akkor már semmire nem megy veled, még beszélgetni sem tudsz, és úgy vettem észre, hogy ráhajtott a szőkére. De nem történt semmi, ne aggódj, én résen voltam, mindkettőtöket figyeltelek.

Tündike elgondolkodik.
- Azt a kutya mindenit, adok én Gábornak csak ébredjen fel, jó, jó, hogy a szomszéd rétje mindig zöldebb, - megírtad, nem? Na azért! - de annyira nem zöldebb!- mondja magából kikelve és be akar rontani a vendégszobába Gábort leteremteni.
Visszaráncigálom, ráparancsolok, hogy ÜLSZ!
Rögtön leül az étkezőben a székére és figyel.
- Jól figyelj, mert csak egyszer mondom el!
Aki a tegnapi nap után féltékeny lehetne, az a Gábor és nem Te! Megértettél engem? Te viselkedtél oltári barom módon, komolyan mondom nem is ismertem Rád. Úgy. hogy csitulj! Nehogy Gábort leszidd, mert velem gyűlik meg a bajod, ne tetőzd mert van már veled épp elég bajom.- mondom kissé szigorúan Tündinek.
Közben felébred Gábor a vitatkozásunkra.
- Mit csináltok itt hajnali fél tízkor, megint összekülönböztetek?- mondja Gábor álmosan.
Megcsókolja feleségét és vágyakozva tekint rá, vonszolja magával a vendégszobába. De még kiszól nekem:
- Te pedig kedvesem, ne zavarj most bennünket légy szíves, inkább gondolkodjál azon, hogy hogyan viselkedtél tegnap a bulin, mert kívánnivalót hagy maga után az erkölcsi morál, melyet képviseltél az este - mondja nekem szigorúan és egy nagyot kacsint.
Visszakacsintok rá és hagyom őket, hadd "béküljenek".