|
 Vendég: 95
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_ V
Minden évben megtörténik velünk, hogy miért a fene tudja???
Tegnap elmentünk Tündikémmel a Tesco-ba, hogy megvásároljuk a fenyőfánkra a szaloncukrot.
- Mit gondolsz kedvesem, mennyit vegyünk?-kérdezi Tündike kedvesen.
- Én úgy gondoltam, hogy vegyünk 2 kg.-ot, egy kiló a Tiéd, egy az enyém, ez így igazságos.- felelem és már startolok a szaloncukros gondola felé. Csilli-villi ragyogás, szebbnél szebb csomagolás, no és az ízek, kakaós, mogyorós, marcipán, diós, zselés, megállok a zselés előtt, mert tudom, hogy mind a ketten azt imádjuk a legjobban.
- Zseléset vegyünk megint? És ha úgy járunk mint tavaly? - kérdezi Tündike mosolyogva.
(Úgy járunk, hát akkor úgy járunk, semmi probléma, még eddig mindig megoldottuk ha úgy jártunk.)
Haza érve mondja Tündikém, hogy dugjuk el. Mert így szoktuk. Ő eldug egy kilót, én a másikat egymástól függetlenül két különböző helyre. Hogy miért? Azért meg megzabáljuk karácsonyig, és az utolsó pillanatban kell rohanni az éjjel-nappaliba, és akkor már csak olyat kapunk, amilyen van, bár ott is van mindig mindenféle, még zselés is.
Mindketten eldugtuk, meg vagyunk nyugodva, ő haza megy, mert otthon is be kell vásárolni, mert Gábor is és Petike is nagyon szeretik, bár ők nem annyira mint mi.
Hajnaltájban felébredek - ma nem jön Tündike - kihasználom az alkalmat, megkezdem azt a csomagot amit én dugtam el, hát persze, hiszen akaraterőm egy szál sincs, ez lesz a reggelim. A vércukrom meg majd az eget verdesi, de kit érdekel az most, hiszen karácsony lesz.
Fél kiló szaloncukor ma elfogy.
Dél körül átszalad Tündikém, én egy kicsit lepihenek, talán el is alszom a fene tudja, minden esetre félálomból arra ébredek, hogy rettenetes zaj hallatszik a konyhából. Mintha valaki leesett volna valahonnan, de lehet, hogy csak álmodtam, vagy a porszívó dőlt el (mert Tündikém porszívózott).
Azért kilibbenek, hogy megnézzem, mit csinál, a képe tele van valamivel, az utolsó falatokat nyeli, nem is tud azonnal megszólalni.
- Tündikém, mit csinálsz? Mit eszel?- kérdezem tőle rásandítva csak úgy óvatosan.
- Szia kedvesem, egy falat fasírtot kaptam be, de már rohanok is, kitakarítottam, a többi melcsi a Tiéd. Pá, majd jövök!- mondja Tündikém és szélsebesen lerongyol a lépcsőn.
Na végre tiszta a pálya, jó a levegő, megkeresem a rejtekhelyemet és előveszem a még megmaradt fél kiló szaloncukromat, bekapcsolom a TV-t (már megint ez a sok reklám, nem baj, most szeretem, mert a szaloncukrok tömkelegét reklámozzák, imádom még nézni is a sok csodálatos fényes papírba csomagolt mannát.)
Miután elvégeztem a dolgomat, mármint szaloncukorból kifolyólag, fel is szaladt a vércukrom 15-re (húha ez nem jó, gyorsan be kell vennem a vércukor szintemre kapott gyógyszeremet, rosszul is érzem magam, de úgy kell nekem! Aki nem tudja, hogy hol a határ, nem tud mértéket tartani, szenvedjen! Én most azt teszem.)
Másnap hajnalban újra esz a fene a szaloncukor után, no de az enyém már elfogyott. Meg kell keresnem a Tündikém rejtekhelyét.
Gyorsan kell cselekednem, mert hamarosan megérkezik és akkor rajtakap. Már felforgatom az egész lakást, nem találom. Eszembe jut, hogy tegnap a konyhából hallottam az észveszejtő hangokat, puffanást, rájöttem a rengeteg eszemmel, hogy csak is ott lehet a rejtekhelye. Kipakolok a szekrényekből mindent, kirángatom a fiókokat, kanál, villa, kés már minden a konyha közepén hever, tányérok, edények már szanaszét hevernek az étkezőben, szóval teljes a káosz, de nem találom a lelőhelyet. Tündikém, a fene egyen meg, ezt jól eldugtad! Ha száz évig élek, akkor sem találom meg. Hallgatózok, nyílik a bejárati ajtó, Tündikém belibben és csodálkozva kérdi:
- Itt meg mi a jó isten történt? Költözöl? Mit keresnek az edények az étkező közepén? Mi ez az oltári nagy rendetlenség? Tegnap takarítottam ki a konyhádat, most megfeddlek, ezért dolgoztam annyit?- néz rám csodálkozva Tündike, de mintha egy kis kaján vigyort (no nem rosszindulatút, hanem olyan kis aranyosat) vélek felfedezni szája szélén.
Leül a nappaliba, iszik egy ásványvizet és vár.
Vár rám, hogy mikor hagyom abba a keresést.
Rólam már szakad a víz, őrület lángjai lobbannak a tekintetemben, elvonási tüneteim vannak (édesség elvonási, miért, olyan is van, én már csak tudom) berohanok (már amennyire rohanni tudok a fájó térdemből kifolyólag) lehuppanok mellé a kanapéra és egyenesen neki szegezem a kérdést:
- Hova dugtad? Áruld el azonnal, vagy itt lesz véged rögtön!- mondom neki és már keresem a túlélő felszerelésemet, (a kis bicskámat amit még annak idején ő ajándékozott nekem, mikor a zöldszeművel volt az afférom) de nem találom, mert már ismer Tündi és azt is eldugta előlem.
- Óh, kedvesem, a szaloncukrot keresed?
Azt már rég befaltam, emlékszel, tegnap amikor takarítottam a konyhádat. Miért, és hol van a Tiéd?- mondja Tündike kedvesen.
- Drága Tündikém, hol van, hol van, hol nincs, úgy kérdezd. Sajnos én is befaltam, tegnap azért aludtam akkor amikor Te takarítottál.-mondom neki most már mindketten nevettünk a hülyeségeinket.
- No látod kedvesem, tudtam, hogy így járunk megint, de ne aggódj, én vetettem Gáborral még két kilót és megkértem, hogy dugja el, azt egyikőnk sem fogjuk megtalálni.- mondja Tündi nagy okosan.
- No most megyek, tegyél rendet a konyhába, nincs több szaloncukor, csak a fáról ehetjük majd.- és indulna kifelé, de visszarántom.
- Figyelj Tündikém, holnap én megyek hozzád, korán hajnalban, keressük már meg azt a fránya szaloncukrot melyet Gábor eldugott. Biztos, hogy nem a világ végére vitte el, majd csak rátalálunk. - mondom Tündikémnek könyörögve.
Kicsit gondolkodik, nem lehet más ő sem mint én, mert egyek vagyunk és megszólal.
- Rendicsek, éjjel kifaggatom Gábort, hogy hová dugta és jöhetsz! |
|
|
- december 08 2011 10:25:02
Kedves Évi!
Van abban valami, hogy előre nem nagyon érdemes megvenni a szaloncukrot, mert Karácsonyig "megfogyatkozik"! Az édesszájúak jóvoltából. De ki ne szeretné az édességet?
Én nem is szeretnék többet venni, mint fél kilót, és a műfenyőfa alá teszem. A fenyőfára meg csak díszeket aggatok. Az utóbbi időben így szoktuk meg.
Ha többet veszünk, a több is elfogy, hiszen írásodból ez nagyon jól kiderül!
És még egy jó tipp: Karácsony tájékán már a szaloncukok ára is lefelé megy, hogy jobban vásárolják. Ez is egy szempont, hogy a pénztárcánk ne legyen olyan lapos!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- december 08 2011 10:58:54
Kedves Zsuzsika!
Nyilván van egy kis fantázia és túlzás a "förmedvényemben".
De egyébként tényleg megtörtént ilyen velünk - igaz, hogy ez még annak idején, amikor gyermekeink 8-1o évesek lehettek, az pedig nem ma volt, hogy a férjem eldugta "előlünk", mert én voltam a főszereplő a gyermekeink mellékszereplők, mert mindig megtaláltuk a rejtekhelyet. Éppen ezért a férjem mindig többet vett - persze arról már nem tudtunk -, hogy maradjon karácsonyra is. Mi is a műfenyő alá tesszük a szaloncukrot, nem az a lényeg, hanem a szeretet.
Köszönöm szépen, hogy figyelmeddel és véleményeddel "meglátogattál".
Szeretettel: Évi. |
- december 08 2011 16:23:27
Kedves Mónika!
Nagyon szépen köszönöm, hogy "ide látogattál" és véleményeztél.
Szeretettel: Évi. |
- december 09 2011 10:24:22
Kedves Sanyi!
Köszönöm szépen, hogy véleményeddel "meglátogattál".
Szeretettel: Évi. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
