|
 Vendég: 103
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_ V
A történetben szó nem esik a családi ház építésről, melyet szabadidőnkben kalákában végeztünk, hogy otthonunk legyen...
Reggelenként közel ötven percet kellett utaznom a munkahelyemre. Ezért átmenetileg
az Anyukámhoz hordtam be óvodás korú Mikikémet. Ő szívesen vigyázott rá, de idővel úgy döntöttem, hogy mégis közelebbi munkahelyet keresek, mert tervbe volt véve egy harmadik gyermek is. Találtam is egy építőipari céget, ahol azt mondták, máris jöhetek! Azonban mire a felmondási idő letelt, valami megváltozott. A megbeszélt napon hímezve-hámozva fogadtak, azt hittem, már fel sem akarnak venni. Azután kibökték, hogy annyit nem adhatnak, mert akkor bérfeszültség lenne... Hajaj, megalázni nem hagyom magam… nem fogadom el! Ez súlyos szószegés… A régi helyen felmondtam és leszámoltam. Visszaút nincs. Elhatároztam, hogy panaszt teszek valahol.. Végül a Tanácsházán tudtam meg, hogy a pártbizottságra érdemes menni; külön panaszirodát tartanak!
A panasz - felvevő férfi; felhívott valakit; Pistáék felültettek itt egy hölgyet, aki könyvelő,
van-e nálatok valami ilyen állás?
- És volt…! Így kerültem a Hazai Fésűsfonóba..! De ez még nem minden! A gyárnak óvodája, bölcsődéje, nyári napközis tábora van, saját orvosi rendelője, autóbusza, és saját üdülője a Balatonnál!
A könyvelés egy régi épület harmadik emeletén kapott helyet, Brigitta a csoportvezető. Három nyelven beszél. Elmondta, hogy apja német volt, anyja magyar, és szlovák területen éltek.
A kitelepítéskor Anyja magyarnak vallotta magát. A kiskorú lánygyermekkel, - vele, - és egy ötvenkilós csomaggal áttették a magyar határon. Felnőtt, családos bátyja szlováknak vallotta magát; mert neki akkor már háza, fogtechnikus műhelye volt ott...
Brigitta felháborodva meséli, milyen sápadt kiflit kapott ma a péknél;„mint a sápadt kutyaszar” Én a világosat szeretem, de nekem ma égett jutott! – mondom.
Felcsillant a szeme; azajó, a jó sült…! – Ez szénné van égve! – mondom
Cseréltünk, és mindenki boldog!
A könyvelésben gyakran kell túlórázni, hó végén, negyedéves, éves zárások alkalmával…
Aki itt dolgozik, vagy magányos… vagy gyermektelen…!
A megérzésem jó volt… negyedórával munkakezdés előtt ülnek az asztalnál és beszélgetnek, kávét főznek… Én meg… munkakezdés után öt perccel rohanok fel a lépcsőn, kifulladva…
Magyarázd meg a gyermektelen csoportvezető nek, hogy a kisgyereket nem lehet belökni, és otthagyni, az óvodában szépen fel kell öltöztetni a benti ruhácskába, amikor már készen vagyunk… akkor pisilni kell, vagy valami mást. Az anyának mindenhez van türelme, és ideje. A nagyobb gyerek már önállóan öltözik, de azért rá is figyelni kell…türelmesen meg kell hallgatni az óvó néni sirámait, és kívánságait, óhajait. Az óvoda és az iroda épület között csak pár méter a távolság, aztán gyalog fel a harmadikra, még két perc…
A csoportvezető szerint munkakezdés előtt öt perccel az asztalnál kell ülni…ebből kifolyólag minden jutalomból és plusz pénzből ki is hagytak…
A csoportvezető előadja, hogy hajnalban kel, és ablakot pucol…!
A minden éjszakát v é g i g p i h e n ő emberek helyzeti előnyben vannak a gyerekessel szemben! Könnyen osztja be az idejét, -
és k ö n n y e n í t é l k e z i k, - aki gyermektelen!
A állandó rohanás miatt ért a baleset is…
A villamosról lelépve, mindjárt futni akartam, de egy kőre lépve a bokám kibicsaklott,
a földre rogytam. Mindkét térdemről eltűnt a harisnya, a helyén komoly sebek éktelenkednek, véres földdel átitatva. Na, most jól nézek ki! Irány az orvosi rendelő!
Fertőtlenítés, kötözés, tetanusz hamar meg volt. De hogy jutok fel a harmadik emeletre, ha a térdem nem hajlik…? A korlátba kapaszkodva, a karom erejével húzom magam egyre feljebb. S íme már fent is vagyok.
Az ember sok mindent kibír… Ha két- három gyerek kapaszkodik a szoknyánkba, bizony
megharcoljuk a mindennapokat…
Gyermekeim azonban káprázatos meséikkel kárpótoltak, ha megkérdeztem, mi volt ma az óvodában…? - Anya! Én tudtam, hogy a Télapó a Bori néni!
A polgár védelmi gyakorlatról így számoltak be; - „Anya, kimentünk az udvarra játszani, és akkor jöttek az ormányos bácsik…!”
Egy dologról nem feledkezhettem meg soha; szendvicset, ennivalót, bármit, vinnem kellett, amikor értük mentem. Milyen jó, hogy b ü f é
i s v o l t abban a gyárban…!
Ha szidalmazzák a szocializmust elszomorít…egyet ugyanis n e m l e h e t e l v i t a t n i;
L é t b i z t o n s á g volt !!! Mertünk gyerekeket vállalni, - és akár hitelt felvenni, -
mert tudtuk, hogy holnap is, meg jövőre is lesz munkánk, állásunk.
|
|
|
- december 09 2011 09:25:32
Kedves Irénke!
Örömmel olvastam történetedet, és remélem, hogy ennek még folytatása is lesz.
Hiszen, amiről nem ejtettél szót, az is ott "lebegett" a háttérben, kimondatlanul is, hiszen abban az időben minenki igyekezett különválni az idősebb generációtól, az idősebbek kisebb-nagyobb anyagi segítségével, és több év is eltelt, hogy az meg is valósulhasson. Én is tudom, hogy a hetvenes években milyen volt óvodás gyermekkel sietni reggelente az óvodába, majd futni az autóbuszra, hogy a munkába is időben odaérjek.
Aztán milyen volt az, amikor a munkahelyről igyekeztem haza, hogy időben odaérjek az óvodába, hogy ki ne tegyék a bejárat elé a gyermeket, (rendszerint az enyém maradt ott utolsónak).
Nagyon is együtt tudok érezni Veled. Aki nem nevel gyermeket, az soha nem is tudja meg, hogy mennyi stresszen kell keresztülmennie egy munkavállalónak, aki egyben szülő is.
De az is nagyon igaz, hogy létbiztonságunk volt, és a házépítésre felvett hitelt is mindig tudtuk fizetni.
Nekünk akkor a családalapítás és a fedél a fejünk fölé volt a fontosabb.
Ma a fiatalok máról-holnapra élnek, s ha van szülő, aki segít nekik, és van biztos fedél a fejük felett, inkább olyan dolgokra költik a pénzt, ami nem feltétlenül életfontosságú.
És nem mernek gyermeket sem vállalni, mert majdnem biztosak abban, hogy segítgség nélkül nem fogják tudni felnevelni őket.
Szép élettörténeteidet szeretem olvasni!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- december 10 2011 00:32:06
Kedves Zsuzsanna! Köszönöm, egyetértek szavaiddal. Szörnyű, hogy mennyi nehézségen tudtuk átrágni magunkat... mégis, mirólunk akar hét bőrt lehúzni a társadalom...
Van egy-két rövid írásom, egyperces, azokból az időkből, de a 2006-ban megjelent TAVASZI TÜZEK című könyvem, arról a korról beszél. Szeretettel üdv.Irénke |
- december 11 2011 16:02:01
Kedves Irénke!
Mindenkinek van egy regénye - a saját élete - ezt szokták mondani - szerintem igaz is. - csak nem tudják élvezhetőn megfogalmazni, mint a tollforgatók ....mint te .
Gratulálok írásaid sikeréhez...nekem is van sok mesélni valóm, de erőm és energiám már nincs megszerkeszteni - pedig régi lelet vagyok és sok érdekes eseményt megéltem, amiről a mostani fiatal nemzedéknek sejtelme sincs...és a többséget nem is érdekli . Szerencsére az én unokáimat igen, nekik mesélek és néha itt mindenkinek, aki olvassa...
szeretettel - Sarolta/mamuszka/
ui: valaki letörölte a képedet barátaim köréből, előtte viszont 3 példány is volt - nem tudom, mi történhetett? Lehet, hogy te törölted le?/ |
- december 11 2011 23:22:35
Kedves Varika12 Szerettem volna megköszönni kedves hozzászólásodat! Tegnap nem tudtam eljönni, s nem tudom elképzelni, hová lett...? Kinek van joga bármit kitörölgetni..?
Nagyon sajnálom, hogy már nincs itt... Kérlek bocsáss meg, hogy nem tudtam azonnal válaszolni!  Szeretettel Irénke |
- december 11 2011 23:27:34
Kedves Mamuszka! Nagyon régen találkotunk! Szeretettel olvastam soraidat. Köszönöm!
Jó hogy Unokáid érdeklődőek, próbáld leírni mindet! Vagy tollbamondani egy lelkes embernek, Unokának!
A Te barátaid közül KI TÖRÖLHETETT ki engem? Talán csak véletlen baki... Jelölj meg újra Barátodnak és én válaszolok, IGEN A BARÁTOD VAGYOK! s akkor visszaállítottuk! Szeretettel ölel Irénke |
- december 12 2011 05:19:21
Kedves Irénke!
Én kérek Tőled elnézést, hogy nem vártam meg a válaszodat, én kértem a szerkesztőt, hogy törölje a hozzászólásomat.
De így most már értem, hogy miért nem válaszoltál.
Gratulálok, nagyon tetszett írásod, és azt a bizonyos "szociális hálót" én is nagyon hiányolom, hiszen volt mibe belekapaszkodni.
Teljes mértékben igazad van, szeretettel várom és olvasom a többi novelládat is.
Szeretettel: Évi. |
- december 12 2011 21:16:25
Kedves Varika12 Nincs semmi gond, köszönöm a kedvességed. Tudod, néha sajnálkozom, hogy ha fél napig, vagy egy napig nem járok itt, olyan gyorsan halad a lista, hogy már meg sem találom amihez hozzászóltam... vagy már a saját írásom sincs meg. (Ez utóbbit képes vagyok megtalálni, előbbit nem,sajnos.
Egy tanyán lakom. Tegnap követ hordtam talicskával, és avart gyüjtöttem zsákokba. Mai napon a nagy kertben a favágó bácsi után, hordtam a rönköket a kamrába, és a gallyakat máshová. Azután létrán állva, az ereszcsatornából kikapartam a rothadt levéltömeget, és már rám is esteledett. Holnap folytatjuk. Ez persze nem panasz,a pesti nyolcadik emeletről én kívánkoztam egy vidéki tanyára... Jó itt élni. Leginkább estefelé tudok benézni a Napkorongra. Örülök, hogy itt kedves baráti társaságra leltem.
Szeretettel Irénke |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
