|
 Vendég: 83
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_ V
Áthelyezésünk után Miskolc helyőrségben...
Elfoglaltuk helyeinket - férjem más alakulathoz került (ezredhez), én a Katonai Szállítási Igazgatósághoz-mely talán katonai pályám legszebb időszaka volt. A többi is szép volt, kollégáim, főnökeim emberségesek, igazságosak voltak és kölcsönösen nagyon tiszteltük és szerettük egymást.
Izgatottan készülődtem aznap reggel - első napom az új szolgálati helyemen, egy kicsit paráztam, mert idegen emberek közé kerülök,izgultam, nem igazán viseltem jól (még akkor) a változásokat.
De mint később tapasztaltam, kár volt annyira izgulnom, hiszen nagyon kedvesen fogadtak. Nem volt nagy létszámú a kollektíva, 11 fő összesen, ebből egyedül én voltam nő. Ezt már ugyan megszoktam előző szolgálati helyemen, de azokat az embereket már ismertem.
- Jó reggelt elvtársnő, jöjjön megmutatom az irodáját és bemutatom a kollégáknak.- mondta a parancsnokom kedvesen. Nagyon szimpatikus
középkorú férfi volt, és nagyon jó ember.
Túl voltunk a bemutatkozásokon, elfoglaltam helyemet és kezdődhetett a munka. Talán egy hete dolgoztam már ott akkor, amikor a parancsnok közölte velem, hogy tatarozás, festés, mázolás, tapétázás lesz az emeletünkön és a mi irodáink is sorra kerülnek. Már egyik délután felvonultak a munkások szerszámaikkal, festékes dobozokkal, létrákkal eltorlaszolva a folyosót. Igen csak észnél kellett lenni, hogy ne boruljon bele az ember egy festékes dobozba, ha a folyosó végén lévő mellékhelyiséget meg akarta közelíteni. Látva ezt a parancsnokom, hogy miként tanulom a tánclépéseket a dobozok között, néha-néha festékes lett a ruhám, másnap reggel behívott az irodájába.
- Elvtársnő (mert akkor még nem tegeződtünk) úgy döntöttem, hogy felfüggesztem a beosztásából arra az időre, amíg ezek a kaotikus állapotok megszűnnek.- mondta kedvesen.
- Ezt úgy érti őrnagy elvtárs, hogy nem kell bejönnöm abszolút dolgozni?- néztem rá kérdőn.
- Igen, úgyis munka mellett végzi a közgazdaságit levelezőn (tudta, mert ő engedélyezte, hogy heti 3 alkalommal el tudjak menni az iskolába a munkahelyemről) legalább jobban fel tud készülni az első beszámolóra.
Úgy hogy holnaptól ne jöjjön be, majd telefonon értesítem a férjét - mert akkor még mobilt csak képeken láthattunk, vagy ott sem, a fene sem emlékszik már rá, a lakásunkban pedig még nem volt telefon, mert éveket kellett várni egy ikervonalra is- mondta kedvesen de határozottan.
- Köszönöm őrnagy elvtárs, várom az értesítést.-válaszoltam neki.
- Ja, még egy pillanat elvtársnő, természetesen ez nem szabadság, nem tanulmányi szabadság terhére megy, illetményét is ugyanúgy megkapja, mintha dolgozna.- mondta és már osztotta a feladatot a fiúknak. Kijelölte azt a hadnagyot, aki addig végezni fogja az én feladataimat.
Mondanom sem kell, hogy nagyon örültem neki, hiszen akkor szoktattuk leánygyermekünket a bölcsődébe, ami azt jelentette, hogy délben haza kellett hozni egy hétig. Ugyanakkor szoktattuk fiúnkat az oviba, de ő maradhatott egész nap.
Eltelt egy hét, nem telefonált még a parancsnokom.No jól van, gondoltam, biztos, hogy nincs még készen az irodák felújítása, jól el voltam otthon a gyermekeimmel és tényleg sokat tudtam tanulni a beszámolóra is.
Eltelt újabb hét, már a férjemnek idézőjelbe téve az idegeire mentem, hogy mindig kérdeztem Tőle, hogy nem üzent-e valamit az őrnagy. De még mindig nem üzent.
Most már kezdtem kicsit aggódni, - később erre is rájöttem, vagyis megtapasztaltam, hogy kár volt - és megkértem a férjemet, telefonáljon már be ő, hogy mi a helyzet.
De parancsnokom megnyugtatta, hogy még eltart egy ideig a felújítás és üzente nekem, hogy ne idegeskedjek, csak akkor hív, ha már teljesen kész lesz minden iroda.
Egy kicsit rosszul éreztem magam a tudattól, hogy már harmadik hete otthon esz a fene, nem dolgozok meg az illetményemért.
Negyedik hét végén kapta az értesítést a férjem, hogy következő héten mehetek dolgozni.
Csodálatos 4 hetet töltöttem otthon a gyermekeimmel, mindenre jutott idő, sikeresen túl voltam az első szóbeli vizsgáimon, leányunk is megszokta a bölcsődét, és újra munkába állhattam.
Gyönyörűen kifestették, tapétázták az irodákat, szépek voltak a bútorok, és elsősorban nagyon kedvesek a kollégák.
- Szia Évike, hozom neked a restanciát a munkakörödből kifolyólag - mondta a hadnagy kolléga aki helyettesített, - nem csináltam meg a pénteki napot, mert tudtam, hogy ma már jössz. Nem hagytam sokat ne aggódj!-mondta és kezembe nyomta az iratokat.
Ezt az igaz történetet csak azért írtam le, hogy rettenetesen megható volt számomra, hogy így törődtek egymással akkor az emberek. Nem számított, hogy én ott egy hónapig érdemi munkát nem végeztem, de mégis megkaptam az illetményemet. E parancsnokom sajnos már nem él, de mindig szeretettel gondolok rá, kitűnőre vizsgázott emberségből, empátiából és szeretetből, mely tantárgyak képzeletemben mindig léteztek és létezni is fognak amíg csak élek. |
|
|
- december 09 2011 15:30:45
Aranyos barátnőm!
Nem lehet összehesonlítani a "volt és van "-t.
Akkor még volt emberi érzés , de már elpárolgott!
Jól megírtad, puszillak: Pircsi  |
- december 10 2011 07:52:06
Drága Barátnőm!
Köszönöm, hogy olvastál és véleményeztél.
Úgy gondolom, hogy az emberi érzések igazából múlt, jelen vagy jövő időről beszélünk, ott vannak a génjeinkben. Akiből hiányoznak, azt nem lehet pótolni utólag. Én igazi emberi értékekkel találkoztam életem folyamán, de meghatározó szerep volt a hadseregnek.Lehet, hogy sokan nem szerették abban az időben a katonákat, hogy miért a fene tudja, nyilván voltak kellemetlen emlékeik.Én nagyon szerettem a katonatársaimat, egy pár évet dolgoztam a civil életben is, más volt, mint a sereg, de gonosz emberekkel nem találkoztam. Lehet, hogy taszítottam őket. Bár én mindig mindenkihez kedves voltam, tisztelettudó, és én azt kaptam vissza amit adtam.
Nem tudom, hogy ha ma kezdeném, mi lenne a véleményem, de én hiszek az emberek jóságában.
Szeretettel: Évi. |
- december 10 2011 12:05:57
Kedves Évike!
Örülök, hogy ilyen emberséges főnököd volt ott és akkor, hiszen nem csak egy helyen dolgoztál a beosztásodban.
Az én egyik főnökömnek is (egy hozzászólásomban írtam róla), nagyon sokat köszönhetek. De nálunk volt olyan eset, hogy a nagyobbik lányommal (aki akkor még kicsi volt) kiírt az orvos táppénzre, de a főnököm megkért, hogy menjek be dolgozni és hagyjam a lányomat a nagymamára, aki akkor még nem helyezkedett el, s tudott vele foglalkozni. Telefonon kértem a körzeti orvost, hogy semmisítse meg a táppénzes papíromat.
Ilyen is volt.
De mint írtad, "így is lehet". Meg úgy is! Ma meg már sok helyen nagyon is kihasználják a "munkaerőt"!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- december 10 2011 15:38:34
Kedves Zsuzsika!
Öt évvel ezelőtt a lányom munkahelyet változtatott, és telefonon beszélte meg az interjúk időpontját és helyét. Volt olyan cég, mely meghatározta, hogy hány éves korig (max. 3o-35 év) veszi fel alkalmazottnak, és ha gyermeke is van (de jobb, ha nincs) van-e valaki a családban aki tud a gyermekre vigyázni, ha beteg. Ha nem felelt meg ezen követelményeknek - ami az emberi oldalát illeti -azt javasolták, hogy ne is menjen az interjúra, mert nem lesz nyerő. Komolyan, nagyon megdöbbentett, bár tudtam, hogy ez a helyzet, de addig amíg az ember saját családjában nem találkozik ilyen esetekkel, nem úgy értékeli mint egyébként.
Szerencsére talált olyan munkahelyet, ahol nem volt akadály a gyermek.
Természetesen, elhiszem, hogy szívesen mentél be dolgozni - ha gyermekedet biztonságban tudhattad (nagymamánál) mert ahogy írtad, nagyon rendes volt hozzád a főnököd, és az ember szívesen visszaadja - most speciel ilyen módon - amit ő kap. De ez így is van jól.
Én nagyon sajnálom a mai fiatalokat, főleg akik külföldre kényszerülnek, maguk mögött hagyva családjukat.
De ilyen világot élünk, és ha nem gondolkodunk pozitívan, és nem optimista a szemléletünk, nagyon nehéz túltenni magunkat ezeken a dolgokon.
Nagyon szépen köszönöm, hogy figyelmeddel és tapasztalataiddal kiegészítve véleményeztél.
Szeretettel: Évi. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
