A művészet érzelmek nélkül olyan, mint a csokitorta cukor nélkül. Nem ér semmit.
Laurie Halse Anderson
Általános iskolában nem igazán szerettem rajzolni. Nem is volt sokszor kedvem hozzá,valahogyan nem kötött le ez a tevékenység. Meg is látszott,hiszen több alkalommal is hármasokat kaptam rajzból. Párszor kettes is becsúszott.
Ám nem sokkal azután ,amikor kijártam a nyolcadik osztályt,azt gondoltam :
-Nem is olyan szörnyű ez a tevékenység,sőt időnként jól is esik.
Azóta, a mai napig is így vagyok ezzel ,bár mostanság csak ritkán szoktam rajzolgatni. Hogy mitől változott meg a véleményem? Sok rajzos alkotást láttam,illetve párat csináltam is. A látott művek ,amelyeket másoktól megtekintettem, többnyire megfogtak.
A festészet például viszont jobban érdekel,illetve hatásosabban megérint. Erről is írni fogok hamarosan.
A legnagyobb művek létrejötténél ott munkál a szeretet és a szenvedély.
Joseph Delteil
Jó, hogy a rajzolás témáját is megemlíted. Én iskolásként is nagyon jól tudtam rajzolni. A nyolcadikas tablóképünk négy sarkába is én rajzoltam a díszítőelemket.
Az "Élővilág" tantárgy - mert a 60-as években még így hívták - mindig nagyon tetszett, (ez ma is észrevehető rajtam), és minden növényt, állatot, amiről tanultunk lerajzoltam a sima (nem vonalas, nem kockás) füzetbe. Sok dicséretet is kaptam érte.
De később is nagyon szerettem rajzolni, és a régi rajzaim meg is vannak, a lányaim is sokszor megnézegették, amikor már ők is iskolába jártak. Ők is örökölték ezt a képességet, amit nem feltétlen tartok tehetségnek. De nagyon jó dolog, az biztos!
Manapság mégis a versek kerültek előtérbe.
Ne csak írj a rajzról és a festészetről, ha van kedved hozzá, gyakorold is, hiszen tudod: "Gyakorlat teszi a mestert"!