|
 Vendég: 92
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_ V
Bizonyos előzmények hatására...
Előre megmondom, hogy bizonyos előzmények hatására írom e förmedvényemet. Azt mondta az egyik barátom, hogy ki, az titok. Idézem:
"Akkor írjál, ha van olyan mondanivalód, mely mindenkit érdekel, mert különben az eddigiek rovására mehet, ha nem úgy írod meg. Humoros legyen."
Megfogadtam a tanácsát és megpróbálok olyat írni, ami most a legaktuálisabb téma és talán el is olvassák az emberek. Ha nem, akkor így jártam, miért nem figyeltem jobban a barátom szavára, úgy kell nekem, legfeljebb eltolom a bringát.(Persze, hogy a bringát, hiszen autóra nem fussa, ugyan már, a bringát sem a förmedvényeim eladásából vettem.)
Karácsonyi történet
Közeleg e gyönyörű ünnep, talán a legszebb az összes közül a szeretet ünnepe. Készülődnek a családok, mindenki megveszi csekélyke ajándékát szeretete mellé. Mert mégis csak a legfontosabb a szeretet. Történetem egy lakótelepi lakásban játszódik, ahol már együtt a kis (vagy nagy) család, gyönyörűen feldíszített és megterített asztal, meghitt hangulat, együtt a család. Nagyszülők, szülők, unokák.
Megszólal az egyik unoka Péter (17 éves).
- Mama, hol van a szomszéd néni, nem hívod át? Hozzám mindig olyan kedves, amikor meglátogatlak téged.- kérdezi.
- Hallgass már - szól rá a húga (15 éves) az a néni haragba van a mamáékkal, meg az összes többi szomszéddal, hogyan hívnánk át?- mondja Zsófika testvérének.
Mindenki hallgat nagyokat, a szülők, nagyszülők egymásra néznek, nem tudják mit feleljenek a hirtelen feltett kérdésre. A mama töri meg a csendet.
- Tudod Petikém, én már nagyon sokszor próbáltam a szomszéd nénivel kapcsolatot teremteni, tudom, hogy egyedül él, nincs senkije, illetve van neki két lánya, de azokkal évekkel ezelőtt összekülönbözött, így nem látogatják. El van egyedül, nem igényli senkinek sem a társaságát. Egyébként nagyon rossz természete van, ne hidd, hogy nem próbálkoztunk.- mondja a mama Péternek.
- De mit szólnátok ahhoz, ha én megpróbálnám áthívni, hiszen hozzám mindig olyan kedves.-mondja Péter továbbra sem ejtve a témát.
- Jól van, próbáld meg, de ha nem jársz sikerrel, csak magadra vethetsz.- mondja a mama kedvesen.
Péter már fel is pattan, becsenget a szomszéd nénihez. Sokáig csenget, már majdnem indul visszafelé, amikor a néni ajtót nyit. Törölgeti könnyeit öreg szeméről, invitálja Pétert kedvesen.
- Gyere Péterkém, foglalj helyet, de jó, hogy látlak, mivel kínálhatlak meg?- kérdezi a néni sürögve forogva Péter körül. Közben Péter felfigyel az asztalon szétpakolt fényképekre, melyek a néni gyermekeit és unokáit ábrázolják.
- Vilma néni, azért jöttem, hogy áthívjalak hozzánk - vagyis a mamámékhoz - egy karácsonyi vacsorára, szeretettel fogadunk, ne legyél itt egyedül.- mondja Péter kedvesen.
- Menjek át, azt mondod? Jó, várj egy kicsit csak felöltözöm.-és eltűnik az egyik szobába.
Péter nézegeti a fényképeket, milyen szép a Vilma néni családja és ahogy a fényképek között válogat, megtalálja a néni kórházi zárójelentését, mely azt igazolja, hogy olyan betegsége van, hogy mindent elfelejt.
Mivel hetekig nem nyitja rá senki az ajtót, nem is emlékszik, hogy haragba van a szomszédaival, csak Péter kedves arcára, akivel el szokott beszélgetni kedvesen.
Közben egy kis rosszaságra vetemedik Péter, magához veszi a kórházi zárójelentést úgy, hogy Vilma néni nem is veszi észre és karon ragadva átkíséri hozzájuk.
Szeretettel fogadja mindenki Vilma nénit, szó sincs haragról, természetes közvetlenséggel folytatódik az este. Vilma néni örül, hogy családi körben töltheti a karácsonyt.
- Mondjátok csak gyermekeim, hol voltatok ilyen sokáig, miért nem látogattatok engem, hiszen én nem bántottalak Titeket soha.- mondja Vilma néni csendesen, mert azt hiszi, hogy ez az ő családja. Igaz, hogy a nevekre nem emlékszik, de olyan történeteket mesél, melyet nem ért a család, hiszen nem ismerik az ő családját.
Közben Péter megmutatja a mamának a zárójelentést és így már mindent értenek.
Jó hangulatban zárul a karácsonyi vacsora, mindenki boldog, elégedett, Vilma néni készülődik hazafelé.
- Péter fiam, haza kísérnél? - mondja Vilma néni közben belesúgja Péter fülébe, hogy "a zárójelentésemről el ne feledkezz, mert láttam, hogy elcsented, de neked megbocsájtom", és huncutul rákacsint Péterre.
- Tudod, fiam, tudom én, hogy feledékeny vagyok, azt is tudom, hogy ez nem az én családom, de rettenetesen megsértettem őket, és szégyelltem volna bevallani, hogy mennyire sajnálom, ami történt közöttünk.- mondja Vilma néni.
Péter most már abszolút nem tudta, hogy mit gondoljon, Vilma néni látta értetlen tekintetét és magyarázni kezdett.
- Tudod fiam, ez a zárójelentés nem most készült, 3 évvel ezelőtt, csak átjavítottam a dátumot, azóta én meggyógyultam, és tudtam, éreztem, hogy Te át fogsz jönni értem és azért folyamodtam ehhez a kis cselhez. Végre családban ünnepelhettem. De ez maradjon a kettőnk titka, jó?- és egy hatalmas cuppanós puszit nyomott Péter orcájára. |
|
|
- december 15 2011 14:32:24
Köszönönöm Kedves Varika,! Nagyon szép történet. Megérintett! Szeretettel : perzsi |
- december 15 2011 18:30:14
Kedves perzsi!
Én köszönöm szépen, hogy véleményeddel itt jártál, és örülök annak, hogy megérintett e kis prózám.
Olyan apropóból írtam meg, hogy nagyon sokszor tapasztaltam, no meg hallottam is, olvastam is, hogy ilyenkor karácsonykor a SZERETET ünnepén nagyon sok egymással haragban élő ember eldobta a "csatabárdot". Új lappal indítottak a kapcsolatukat illetően, a MEGBOCSÁJTÁSÉ volt a főszerep. És ez olyan szép, megható, amikor újra visszaáll a haragosok között a régi rend.
Nem mintha más alkalmakkor nem lehetne kibékülni, vagy megbocsájtani egymásnak, akarat és intelligencia kérdése szerintem az egész, no persze bizonyos határokon belül. Mert ha akkora a sérelem, hogy az már megalázó a másik fél részére, akkor természetesen kibékíthetetlen ellentét alakul ki.
De azért a sérelmek - akár valós akár vélt, nem olyan eget verő nagy dolgok szoktak lenni - (vagy igen?  ) általában egy idő után feledhetőek.
Még egyszer nagyon köszönöm véleményedet.
Szeretettel: Évi. |
- december 15 2011 19:56:47
Kedves Évi!
Kedves történet, de azért de a "csel", amihez az öreg néni folyamodott, hogy "családban" karácsonyozzon, az nem annyira tetszik nekem. És az is furcsa, hogy a néni a saját családjával sem tudott kijönni, vagy a családja ővele, annak biztos volt valami oka. De ezen egy cseppet sem csodálkozom, mert sajnos, a mi familiánkban is jelenség volt régen, és jelenség ma is, hogy valamiért egyik a másikkal nem tudott, vagy nem tud kijönni.
Sajnos, néha ehhez még az intelligencia is kevés, de ahol még az intelligencia sincs jelen, ott van igazán nagy probléma.
Igazad van abban, hogy más alkalmakkor is ki lehet békülni, nem csak Karácsonykor!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- december 16 2011 08:00:43
Kedves Zsuzsi!
Nekem sem tetszett, hogy a néni így akart azoknak a bizalmába férkőzni - újra - akiket nagyon megsértett, de van aki nem tud bocsánatot kérni. Nagy hiba. Biztos van ilyen, ha máshol nem is, a képzeletemben.
Köszönöm, hogy véleményeddel "itt jártál".
Szeretettel: Évi. |
- december 16 2011 18:11:08
Barátnőm!
Nagyon tetszett a történeted, tele jóindulattal és egy kis csellel, hogy szegény néni, ne legyen Karácsonykor egyedül!
Szépen megírtad, gratulálok: Pircsi |
- december 17 2011 08:46:45
Kedves Sanyi!
Köszönöm szépen, hogy véleményeztél.
Szeretettel: Évi. |
- december 17 2011 08:47:55
Kedves Barátnőm!
Köszönöm szépen, hogy "itt" jártál véleményeddel!
Szeretettel: Évi. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
