|
 Vendég: 27
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_ V
Visszaemlékezés
Most, hogy véget értek a jeles napok, olyan érzésem támadt, hogy egy vonaton ültem, és menetrend szerint megérkeztem pontosan, évről évre ismétlődően az életem egyik főpályaudvarára, a - nevezzük így: Karácsonyi Ünnepek állomásra. Míg a valódi utazásnál az ember örül, hogy a technika fejlődésével két állomás közti utazás ideje egyre rövidebb, addig ennél a képzeletbelinél ez a gyorsulás figyelmeztetés! Figyelmeztetés arra, - mondjuk ki kertelés nélkül, - idősebbek lettünk. A két állomás közti utazás ideje - úgy érezzük, - mintha fékezhetetlenül másodpercekre zsugorodott volna össze. Fölidéztem magamban, mikor kezdtem tudatára ébredni annak, mikor vettem észre, hogy ennek a vonatnak én is az utasa vagyok.
Mielőtt belekezdenék kis történetembe, előre kell bocsájtanom; ma is hiszek a magam módján abban a Jézuskában, aki a karácsony sze-retetet-hirdető örömét és békességét hozza!
A II. világháború utolsó, 1944-es karácsonyát - unokatestvéreim társaságában – nagybátyámnál vészeltük át. Nem elírás a vészelés, mert bizony minden pillanatban vártuk, hogy megszólalnak a szirénák, és a fenyegető légitámadás bombazápora elől, a ház pincéjében kell gyorsan levonulni, csalóka menedéket remélve.
A gyerekek egyedül maradva – köztük én is - vártuk a csengettyű hívó szavát. A lányok kíváncsiak voltak, nem átallottak a kulcslyukon keresztül leskelődni. Majd odahívtak engem is, nézzek be én is! Hiába, az élet sokszor megismétli önmagát, gondoljunk csak a para-dicsomos őseinkre! A kulcslyukon belesve, egy létrán álló zakót láttam, és egy kezet, amelyikben egy színes üveggömb volt. Rögtön visszahőköltem! Ez nem lehet igaz! A karácsonyfát a Kisjézustól kapjuk! Ez valami tévedés lehet! És az akkori 6 éves fejemmel, ma-gamban hüppögve megfogadtam, ezt a látványt kizárom az emlékeim közül, hogy megragadjon bennem a kisgyerekek számára a semmivel nem pótolható boldog időszak, a Jézuska várása, és eljövetele! Ez olyan jól sikerült nekem, hogy 23 éves koromig, mindig a zárt ajtó előtt vártam meg a csengettyűzést, az ajtó feltárulását, és az elsötétített szobában a karácsonyfa gyertyával megvilágított képének meg-pillantását.
Ennek az idillikus kornak, hadd mondjam kicsit ironikusan, a gyer-mekkoromnak a végét egy új korszak indulása, - szeretett felesé-gemmel kötött házasságom - vetett véget. Felejthetetlen élmény volt, amikor társbérleti lakásunk függönnyel leválasztott, átjáró szobájában a kis, alig 80 cm-es fácskát földíszítettük, és egymást átölelve, halkan énekelve, megkezdtük a „felnőtt” korunkat.
Még egy - emlékeimben nem múló - karácsony jutott az eszembe! Amikor 8 éves koromban megkaptam az első könyvemet: May Ká-roly „Az inka öröksége” című művét. Még ma is, közel két emberöltő távlatából jól emlékszem a kezdő soraira: Korrida de torros! Korrida de torros! (bikaviadal!) A Dél-Amerikában játszódó történet főhőse Jaguár apó volt, aki minden nehézséget és gonoszt legyőzött, és a példaképemmé vált. A könyv olyan izgalmas volt, hogy megfertőzött az olvasás örömével. Ezután sorra olvastam ki a May Károly könyveket, majd a Verne könyveket, és utána minden érdekesnek tartott művet, - még a kötelező olvasmányokat is!
Lehet, hogy megköveznek azért, amit most mondok: Ebben a korban minden gyerek számára a hordozható videó helyett valami jaguárapós könyvet kéne ajándékozni, hogy megismerje az olvasás örömét, és kialakuljon a maga képzeletvilága, ne csak a kegyetlen videojátékok sugallta erőszakképet hordozza magában.
Ma december 27.-e van. Kinézek a „vonat” ablakán, látom, lassan megint elindultunk az új Karácsonyi Ünnepek állomás irányában. Visszanézek! Jaguár apó szikár alakját vélem feltűnni a messzeség-ben. Gondolatban visszaintegetek neki: Ne búsulj Jaguár apó! Amíg élek, te mindig velem leszel, nem csak gondolatomban, hanem csele-kedeteimben is!
|
|
|
- december 16 2011 13:37:34
Kedves András!
Írásod első sorain elgondolkodtam azon, hogy milyen jó is lenne azt a képzeletbeli vonatodat kissé megbuherálni, már csak annyira, hogy ne száguldjon olyan nagyon sebesen, hanem időközönként mondjuk 1o évenként egyszer, de 2o évre megállna és nem közlekedne műszaki hiba miatt.
De végül is arra a következtetésre jutottam, hogy nem lenne jó mégsem, mert akkor ezt a csodálatosan megható történetedet nem biztos, hogy - idő hiányában - el tudnám olvasni.
Hűen szemlélteted, hogy mit is értett meg a 6 éves kisgyermek a Jézuska érkezéséből, mely felemelő érzés volt.
Maximálisan egyetértek Veled, hogy a hordozható videó helyett, mely okádja magából a" kegyetlen videojátékok sugallta erőszakképet", jobb lenne az irodalom. De én úgy gondolom, hogy akinek jó, - nem jó, hanem kiváló - volt az alap, vagyis olyan volt a magyartanár, hogy megszerettette a diákkal az irodalmat, no és nem utolsó sorban a szülői házban kellően volt példakép - ott azért nagy baj nem lehet.
De viszont az is igaz, hogy ha egy családban azért van sok könyv, hogy az szépen sorakozzon mondjuk színük, nagyságuk, vastagságuk, formájuk szerint a könyvszekrényben, vagy könyvespolcokon ott már baj van. És ha ne talán tán még a gyermek azt látja az apukától, hogy éjjel nappal a monitort pásztázza éles tekintetével, persze, hogy ragályos a "betegség".
Úgy hogy szerintem ne félj a "kövezéstől", mert akik megkövezhetnének, azok nem olvasnak.
Szeretettel olvastam és láttam lelki szemeim előtt azt a boldogságot, ahogy elkezdtétek közös életeteket feleségeddel a társbérleti lakásban. Ezek olyan érzések, amelyek kitörölhetetlenek az ember tudatából, mert annyi szép, szeretetteli, megható emlékek, hogy örökre velünk maradnak.
Szeretettel olvastalak és gratulálok!
Évi. |
- december 17 2011 09:18:26
Kedves Andy!
Nagyon megható visszaemlékezést olvastam a régi karácsonyi élményeidről.
Egyetértek Évi hozzászólásában írtakkal, azt nem ismétlem meg.
Emlékszem, hogy a könyvek nekem is nagyon jóbarátaim lettek, főleg az első osztályos koromtól kezdve, mert előbb nem igen volt lehetőségem mesekönyvet olvasni. De attól kezdve nem votl megállás az olvasás terén és nekem mindig nagyon kellemes elfoglaltságommá vált. Fiatal felnőttkoromban is jártam könyvtárba, és itthon is vannak olyan olvasmányok, amelyekre mindig szívesem gondolok vissza.
A könyv olvasásának szépségét semmi sem pótolhatja.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
