“Az a támasz, amelyet az ember az életben a leggyakrabban használ, a remény.” (Veltman)
Tegnap este megszületett végre az eredmény,amely az állatos nyereményjátékot illeti. Én Tutyikával indultam. Második helyen végeztünk. Összesen tizenhatan vettek részt ezen a játékon.
Nagyon örültem volna,ha Mi nyerjük meg a digitális fényképezőgépet,ám sajnos nem így történt. Csupán nyolc szavazaton múlott! Viszont ennek a második helynek is örülök,hiszen végülis ez is jó teljesítmény. Mindent megtettem, megnyerjük a tárgyat. Kértem az ismerősöket,barátokat,szavazzanak. A többség megtette ezt. Ez azonban kevés volt az első helyhez.
Remélem,máskor jobban fog sikerülni,mert nagyon kellett volna az a nyeremény,amelynek végül nem én ,illetve nem Tutyi lett a tulajdonosa.
A remény hal meg utoljára! Szokták mondani.
Öcsike a tudomásom szerint negyedik lett, Pötyike pedig hatodik,amennyiben ezekről jók az információim .
Az embernek mindig reménykednie kell. Ez az élet legnagyobb ajándéka. A remény. Én mindig is reménykedtem.
Agatha Christie
Örülök annak is, hogy a második helyen végeztetek ebben a "versenyben", ha lehet annak nevezni!?
Azt persze sajnálom, hogy így a főnyereménytől elestél, főleg azért, mert biztosan egyik kedves családtagodnak szeretted volna ajándékozni! Ez szép gesztus, önzetlen szeretetről tanuskodik!