|
 Vendég: 4
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
_ V
Összehasonlítás a mai és a régi idők karácsonyáról. az értékéről az ünnepnek.
Decembert írtunk, vastag hótakaró fedte a kis várost. Erősen szürkült már, az utcai lámpák fénye megcsillant a frissen esett havon. A kislány nézte, hogy táncolnak a fények, arcát felemelve élvezte, ahogy a nedves pihék elolvadnak rajta. A templom tornya fölött varjúk repkedtek hangos károgással. Nevetve utánozta őket. Szeretett az utca forgatagában nézelődni, szabadnak érezte magát, rácsodálkozott a világra. Aztán megszaporázta a lépteit, a toronyóra elütötte az öt órát, haza kellett volna már érnie. Az egyik ablakban fényes színekre lett figyelmes. Lábujjhegyre állt, belesett az ablakon. Plafonig érő fenyő állt a szoba sarkában, színes fényes égőkkel. Soha nem látott még ilyet. Egy aprócska kisfiú az anyukája ölében vidáman bontogatott egy nagy csomagot. Teljesen megfeledkezett az idő múlásáról, csak nézte a boldog kis családot. Aztán egy mérges arc jelent meg az ablakban, durván berántotta a sötétítő függönyöket. Mondott is valamit, de nem értette. Futásnak ered. El- el csúszott a jeges úton, nagyokat huppant a hóba. A házuk előtt leverte a kabátjára tapadt havat, szívdobogva nyomta le a kilincset. Vajon itt is járt már a Jézuska? Már várták, de nem szidták meg. Gyorsan mosakodás, öltözés. Anyja szépen befonta hosszú haját, fehér masnikat tett bele. Aztán megtörtént a csoda! Az előszobában ott állt az asztalon a feldíszített kis fenyőfa. Meggyújtották a gyertyákat, s elénekelték a mennyből az angyalt. A fa alatt egy kis csomag várakozott. Féltve bontogatni kezdte. Eszébe jutott a kisfiú a hatalmas csomagjával, az égbe nyúló nagy fenyővel. A csomagból egy könyv került elő, a csíkos sorozatból, Alea az eszkimói lány. Ragyogott a boldogságtól. Az első könyv, amit kapott. Lekuporodott a fenyő mellé a székre, felhúzott lábait átkulcsolva, áhítattal nézte a fenyőn táncoló gyertyalángokat. Milyen csodás is volt. Az ablakból rálátott a délután készített hóemberre, amint ott álldogált magában. Ki kellene hozzá menni, eddig jutott gondolatával. Elaludt. Álmában a kis fenyő illatát érezte, boldog volt. Mintha felemelkedett volna, kinyitotta a szemét egy pillanatra. Mosolygó arcot látott, érezte amint óvatosan lefekteti apja, betakarja. Majd békésen aludt tovább szeretettel szorítva magához a könyvet.
Ebben az édes boldogságban köszönt rá a Karácsony.
Immár asszonyként, lépegetett a latyakos eső áztatta úton. Benyitott az ajándékboltba. Az eladó mosolyogva kérdezte mit szeretne. Majd gyakorlottan a pultra tett néhány árut. Valami olcsóbb esetleg..? A mosoly lehullott gyorsan az eladó arcáról. Inkább azt mondja mennyit szán rá, szólt bosszúsan. Ha gondolja, mutatott az üzlet távolabbi része felé, ott talál leértékelt árut. Köszönöm rebegte halkan, majd csendesen, ahogyan érkezett távozott. Még visszaszólt a nőnek. Boldog karácsonyt! Zakatoltak a fejében a gondolatok, lelkében az érzések megtépázva remegtek. De hiszen nem a pénzen múlott. Üres kézzel tért haza akkor. Mindenütt ünnepi fények égtek a házak homlokzatán, az ablakokban. Náluk is. Megérkezett, berakta a kulcsot a zárba, fagyosan sírt fel az ajtó nyelve. De ki lopta el Karácsony szellemét?
|
|
|
- december 18 2011 14:40:32
Gizikém!
Megható szép történetedhez szívből gratulálok: Pircsi |
- december 18 2011 16:51:15
Kedves Gizike!
A régi Karácsonyok amennyiben szegényesebbek, annál boldogabbak, s békésebbek voltak.
Akkor a nagycsalád is békében megélt egymással, ma meg...!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- december 18 2011 18:59:59
Kedves Pircsi, Zsuzsanna, köszönöm hogy megtiszteltetek és elolvastátok. Sajnálatos hogy elveszett az ünnep igazi értéke ebben a rohanó világban. Azt meg még jobban menyire anyagiassá vált. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 26. kedd,
Virág napja van.
Holnap Virgil napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
