|
 Vendég: 18
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_ V
Sok mindent elveszítünk, majd ismét ránk talál....
Gyűrűzni, meggyűrűzni
Vadászok nyelvén: - „…élővadbefogás révén többféle tájékoztatást nyújthat a vadgazdának. Tudományos célt szolgál világszerte a madárgyűrűzés is, s a meggyűrűzött madarakból többször kerül vadászkézre egy-egy példány, amit mindenki köteles illetékes helyre, a Magyar Madártani Intézetbe eljuttatni.-”
Ám akad az emberek életében is egy jelentős pillanat, amikor Isten Szent színe előtt, a kedvesük újára húzzák föl az arany karikagyűrűt:-„Fogadalmat tesznek, hogy jóban, és rosszban kitartanak egymás mellett…”-
Azon ritka férjek közé tartozom, akit kétszer is meggyűrűzött a kedvese.
Ezt a különös történetet szeretném most elmesélni…
- Gyere Attila, foglalj helyet a kandalló előtt, hiszen jólesik a meleg, ebben a zord téli időben… rég láttunk már ennyi havat. Igaz? Az ember közérzete is jobb, ez így van rendjén. Eszembe jutnak a gyermekkor, feledhetetlen pillanatai…hatalmas szánkózások a „kecskefeljárón” De régen is volt! Most, itt jár a karácsony a kertek alatt, égnek az Adventi gyertyák, és az unokáknak vesszük az ajándékokat! De’ mi újság a szerkesztőségben, álljátok e még a sarat?!
- Úgy álljuk, mint kukorica a jégverést, vagy mint a drótszőrű foxi a sebzett disznót!- válaszol egy nagy sóhaj kíséretével a férfi. Kezével legyint egyet a levegőbe.
- Van egy üveg Kékfrankos Rosém, megkóstoljuk? A vőm borpincészetéből kaptam! Úgysem te vezetsz hazafelé. Márta asszony talpraesett teremtés, elbír a nagy hóval is…- a vadászok egyszerre nevetnek föl. Jó ismerik egymás „oldalbordáit.” Két pohár kerül a tölgylevelekkel hímzett asztalterítőre, máris csobog a hegyoldal zamatos nedűje, az üvegpoharakba. Koccintanak a múltra, a jelenre, az egészségükre!
A fotöly rúgója nyikkan-pattan egyet, amikor gazdája beletelepszik, kiadós súlyával. Gyuri, az utóbbi időben, kevesebbet mozog, fájnak az ízületei, a látása sem a régi…ám a fiatalos jókedvét azt megőrizte. Remek hangulatot teremt maga körül, ha egyszer mesélni kezd…
- Furdalja az oldalad a kíváncsiság, ugye?!- a vén cimbora, mélyen beletúr a szürke szakállába, szemében ott csillog a huncutság. Szándékosan húzza az időt, előkészíti a „ terepet.”-
- Így igaz, ahogy mondod. Tudod mindig kíváncsi voltam a gyűrűk titkára, amelyet hétpecsétes titokként őriztél. Ha kérdeztek, egy különös mosoly volt a válasz, nem több. Lassan jubileumot ünnepelünk, ezer esztendős barátságunkkal, ám én sem ismerem a valódi történeted…- Attila tekintete a vadászfegyvereken pihen meg, amelyek az üveg vitrinbe vannak bezárva. A sorban ott pihen három, muzeális értékű, régi golyós. A tűz fénye játszik a gravírozott vaddisznókon, és a „csaholó” kutyákon. Szépen kivitelezett művészi munka. A levegőben ott vibrál a pillanat, bármikor tovalibbenhet a titokkal. A vadász cimbora, mozdulni sem mer, szemében különös fény csillan. Türelmesen vár, mint aki tudja, hogy nagy zsákmány birtokosa lesz hamarosan. Gyuri szemközt foglalt helyet a zöld bársonnyal kárpitozott fotölyben. Lassan végig simogatja ritkuló fehér haját, és jönnek a szavak, szépen, sorban:
„Fiatalok voltunk, és szerelmesek. Miénk volt a virágos rét, az erdő minden csodája. Karolina hosszú vörös hajával játszott a szellő, s az illatos, bársonyos bőrét simogatta a reggeli nap fénye. Olyan a látvány, mintha egy igazi tündér járta volna velem az erdőket, réteket, hegyeket, völgyeket. Osztálytársak voltunk a gimnáziumban, ám az élet közös irányba terelgetett minket. Érettségit követően, irány: Sopron –Erdőmérnöki kar.- Akkoriban az járta, hogy katonaság után, házasodott a legény. Fehér menyasszonyi ruhában, oltár elé vezettem álmaim asszonyát. Karolina Igen-t mondott! úgy ragyogtak azok a gesztenyebarna szemek. A Nagytemplom ajtaján a Feleségemmel léptem ki a nagybetűs Életbe!
Nászútra a Mátrába mentünk két hétre. A Hidegkúti vadászházban, feledhetetlen napokat töltöttünk. A gondnok és a felesége Terike, mindent megtettek, hogy –mint ifjú házasok- jól érezzük magunkat.
(A szállodák, meg sem közelítik azt a hangulatot, amelyet az erdők mélyén megbújó vadászlakok nyújtanak… a küszöbön túl, már a vadonba lép az ember.)
Terka naccsád, olyan lekváros buktákat sütött, hogy nocsak! Soma, a szürke csacsi költött minket, kora hajnalban. Ám jelezte az idegenek érkezését is, jobban, mint egy házőrzőkutya. A Tóthegyes vadban gazdag, zajos turistákban szegény terület -volt!-
Abban az időben, szakaszonként telepítették a fenyvesek, és tölgyesek nagy részét. Az ezüst derekú bükkfák alatt, cserkészni mentünk, késő délutánban. Remekül lehetett a távolba látni, az alacsony aljnövényzet miatt. Kellemes fuvallat kószált a fák között, cinkék rendetlenkedtek a fejünk fölött.
Néha egy repülőgép hangja dübörgött be a völgy fogságába, elég nehezen lelte meg a kivezető utat, és rohant a vasmadár után.
Augusztus utolsó hetében, erejüket próbáló gímszarvasokkal is találkoztunk, egy zsebkendő méretű tisztáson. Egészen közel mentünk a csatározókhoz, nem is zavartatták magukat, hogy közönségük akadt!
A csillagos éj leple alatt, vaddisznók csörtettek el mellettünk, és a Kávatető felé vették az irányt. A vadászház ablakából őzeket láttunk a réten, ám az éhes róka is arra lopakodott. Augusztusi hulló csillagokat számláltunk, a szentjánosbogarak lámpásait csodáltuk. Éreztem a szívemben, hogy jól választottam.
Sajnos a két hét gyorsan tovaillant, és vele a KARIKAGYŰRŰM is! Fogalmam nincs, hogy mikor, hol veszítettem el!? Lényeg, hogy a városban pótoltuk a veszteséget. Az új gyűrűmbe is belegravíroztattuk az Esküvő dátumát, ám nem volt ugyanaz! Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem bántott a dolog. Különös szimbóluma lett a második gyűrűnek, az idő múlásával…
Szerencsénkre, azonos területen kaptunk állást, és szolgálati lakást, az Erdőgazdaságtól. A lakás minden igényünket kielégítette. Volt fürdőszoba, működő fekete telefon! Az udvarunk, pedig a virágos rét. A közelben egy patak hangja zúgott, morajlott hóolvadáskor.
Lelkiismeretesen vigyáztunk mindenre, amit ránk bíztak. Fa tolvajok, akkor is voltak!
Házasságunk harmadik esztendejében megérkezett a trónörökös kisfiam, Gyurika! Pompás legényke a legjavából! Aranyos pofija mindig mosolygott…
Két évre rá Katinkával bővült a családunk. A gyermekeink öröme, vidám nevetésük új színfoltot hozott az életünkbe. Gyorsan elérkezett az idő, hogy Gyurika, szeptemberben iskolába megy a közeli faluba. – majd rokonoknál lakik- Ebből az alkalomból a „nagy” fiam arra kért, hogy engedjem meg, hogy velem jöhessen kísérőnek. Olyan szépen kérlelt, -még az asszony is,- hogy engedtem a kérlelésnek.
Hajnalban a gyerek, menetkészen állt a cserkélésre! Zöld kalapját a fejbúbjára nyomta. Az orcája olyan piros volt, mint a szabolcsi jonatán alma.
Elől mentem én, ő meg szépen szaporázta a lépteit mögöttem. -Ekkor az apám jutott az eszembe, én is pont ennyi idős voltam…-
Iskolába menni nagydolog! A vadászat is az!
Golyós fegyvert, csak a tizennyolcadik születésnapjára kap a gyerek.
Csendesen cserkelünk, amikor egy muflon kos, nyeregfoltját pillantom meg a csipkebokor oltalmában, a Világos-hegy sziklákkal tarkított, déli lejtőjén. A felhők mögül kibukkanó napfénye megpihen a fehér folton, majd végig simogatja a jószág barna hátát, és az erős csigákon ringatózik. A drága apámtól örökölt fegyver már a vállamnál, a lövedék pörögve hasítja a levegőt, majd becsapódik a bal lapockánál. A barna gombóc egy hatalmasat ugrik, pattognak az apró kövek, recsegnek az ágak, és a madárnép riadt kiabálása takarja le a mozdulatlan zsákmányt. Tőlem azt mond a szajkó, amit akar…utólag.
Gyurika, szó nélkül letör egy színesedő tölgyfalevél ágat, az engedélyem után, ráhelyezi a lőtt sebre, amelyből lassan folyik a piros vér. Az utolsó falat a muflon kos nyitott szájába kerül. A legényke, mint férfi a férfinak, gratulál a remek zsákmányhoz. Meleg kis kezét az én lapát tenyerembe csapja. Milyen remek emberke az én fiam! A kalapjainkat levéve tisztelgünk e nemes vad távozó lelke előtt, s jó utat kívánunk az örökzöld égi mezőkön. A mozdulatlan jószág, opálos szemekkel néz a lomhán vonuló, habos felhők felé. A korzikai, ősi rokonok már várják! A közvetlen közelben egy harangvirág rezegteti meg apró, sötét kék csengettyűit.
A fiam rendkívül boldog, mindenben segédkezik, amire szükségem van. Azt már látom, hogy ebből a gyerekből, vérbeli vadász válik…
A levegő gyorsan melegszik, igyekeznem kell a zsigereléssel. Bontókéssel, fölvágtam a hasfalat, a medencecsontot átfűrészelve a hasüregből kifordítom a gyomrot, belsőséget. A főznivaló nemesebb részeket a gyerek nejlon zacskóba pakolta, majd a hűtőtáskától visszajövet, egy hirtelen mozdulattal, kiszúrta a gyomrot, amely fölött, már ott zümmögtek a zöld legyek hadai…egy feketés, fényes bevonattal borított bezoár golyó került napvilágra. Mielőtt mozdulhattam volna, ebbe is beledöfött az elemében lévő gyerek. A gyomorból, kellemetlen bűz terjedt szét körülöttünk… ez a váratlan helyzet a fiamat is leállította. Rosszul lett a förtelmes szagtól! Minden olyan hirtelen történt! A srác kidobta magából, még a tegnapi vacsorát is. Könnyes szemeit törölgettem, majd a földről föl vettem a kalapot, és kitört belőlem a nevetés. Az én könnyeim is előkerültek, ezen pedig a fiam lepődött meg!- no ezt sem fogjuk elfelejteni!
Szépen túljutva a megrázkódtatáson, ismét a bűnös „gombócra” néztünk. Valami sárgán csillogott a közepében. Mi lehet az? Közelebb lépek, és egy aranygyűrűt emelik ki az erjedő kupacból. Nagyon meglepődtünk, hogy aranyat találtunk, pedig csak muflont hoztam terítékre! Tovább tisztogattam a váratlan kincset, egy föliratot vettem észre a belsejében: az én házasságkötésem dátuma! Most lett csak igazán nagy az örömöm. Ez itt a megtalált Karikagyűrűm!!
Fölkaptam a gyereket, és össze-vissza csókoltam az arcát, és táncra perdültem vele, mint egy eszelős! Ha ő nincs itt velem, és nem „rendetlenkedik” soha nem találom meg az elveszett Karikagyűrűt! Nekem eszembe nem jutott volna, fölvágni a büdös gyomrot, az erdő vadjai majd eltakarítják…azért tanulsága mégis van a dolognak: A gyerek az gyerek! Kiszámíthatatlan, hirtelen cselekvő „emberke!”
- A betyár mindenit! Ez aztán az igazi vadászkaland!- Attila a combjára csap a nyomaték kedvéért. Fenékig üríti poharát. A kandallóban, fahasábokat rak a szunnyadó parázsra. Zöldeskék tűz lángok kapnak életre, vidám táncot lejtenek. Tovább duruzsolnak a fák, és a nyárról mesélnek…
- Várj, van folytatása is!- inti további türelemre a mesélő. Ő is fenékig üríti poharát. A borosüveget, teli cimborája váltja föl…
„Aznapra végeztünk a vadászattal. Mindent rendben hagytunk magunk után, úgy siettünk haza a legrövidebb utat választva. Otthon a konyhában, egymás szavába vágva meséltük el, hogyan találtunk kincset! Az asszony, és Katinka szájtátva hallgatták a hihetetlen történetet. De mi csak a legvégén mutattuk be a karikagyűrűt! Karolin, akkor lepődött meg igazán, amikor a saját szemével olvasta a gyűrűben a vésetet.
Másnap, ünneplőbe öltöztünk, autóba ültünk, visszamentünk abba a templomba, ahol az esküvőnk zajlott. Csendes léptekkel végig haladtunk a bordó szőnyegen, (egy- két öregasszony gyanakodva ránk nézett, majd valahová a messzeségbe...) Az oltár előtt, a kis dobozból előkerült az eredeti gyűrű, amelyet az ujjamra húzott a kedves feleségem. Ismét megcsókoltuk egymást. Az élet vándor tarisznyájába gyűjtöttünk egy újabb, kedves emléket. Így lettem kétszer „meggyűrűzve!”
Klári sógornőm elvállalta a gyerekeket három napra, mi pedig elutaztunk Hidegkútra. Legnagyobb örömünkre, az ismerős házaspár nyitott ajtót, a kopogtatásunkra…”
- Nagy mázlista vagy kedves barátom!- mondja, hahotázva Attila. A könnye is kicsordul nevettében.- Egy szót se hinnék az egészből, ha nem lenne két karikagyűrű a kezeden!
- Én se, ha te mondtad volna el ezt a nem mindennapi vadásztörténetet!- Gyuri hangjában volt valami különös hangsúly…a Vadászember, márcsak ilyen! A két pohár ismét összecsendült, és fenékig ürítették.
Tiszta, hideg idő van odakint, ismét szállingózik a hó. Csikorog a hó az autó kereke alatt, beáll a garázsba…majd holnap reggel hazaviszi a gazdáját. Már a Hold leskelődik be a szobaablakon, későre jár.
A konyha irányából, kellemes illat érkezik a szobába. Odakint az asszonyok lekváros, és túrós buktát sütöttek, közben odalett egy fél üveg muskotály. Remekül érezte magát a két asszony, hiszen Karolin elmesélte, (sütésközben,) hogy miként került elő a férje elveszett karikagyűrűje… A két házaspár nemcsak a közeledő Karácsonyt ünnepelte, hanem több évtizedes barátságot is. Ez már életük végéig kitart. Aggodalomra pedig semmi ok, hiszen a „fiatalok” is összejárnak alkalomadtán.
|
|
|
- december 19 2011 15:07:17
Kedves Glica
Örömmel olvastam a történetet, a különös "vadászélményről", hiszen ilyen "véletlen", hogy valaki az elveszett karikagyűrűjét éppen az elejtett vad gyomrában találja meg, szinte hihetetlen!
Nagyon tetszett!
Üdvözöllek: Torma Zsuzsanna
 |
- december 19 2011 18:58:48
Kedves Katika!
Őszintén örülök annak, hogy "újra itt vagy", méghozzá egy ilyen különös, vidám, érdekes történettel.
Szóval a gyűrű. Nem csodálkozom én ezen olyan nagyon, hogy elveszítette
a főszereplőd a gyűrűjét, hiszen olyan csodálatos környezetben, amelyet leírsz, óhatatlanul lecsusszan a gyűrű az ujjról, főleg még fiatalon, szerelmesen, nászúton.
Úgy gondolom, hogy ha még a Terike megkínálta a fiatal házasokat egy kis "hazaival" reggel, utána víz helyett vittek magukkal egy kis "Rózsikát" az útra, hogy nehogy megszomjazzannak, hát akkor ki gondol a gyűrűre? Hadd csússzon le az újjról ha akar az is.
Tulajdonképpen később jó, hogy vitték magukkal a Gyurikát, hiszen neki köszönheti végül is, hogy előkerült a karikagyűrű.
És azon sem csodálkozom, hogy sütés-főzés közben a feleségek is javítottak egy kicsit a hangulatukon a fehér borral, a muskotállyal, az szuper.
Emlékszem, a nyolcvanas évek közepén amikor Miskolcon laktunk, egy évben egyszer ilyenkor évvégén autóba ült az igazgatóságunk (11 fő)
mert egy pohárköszöntőre felutaztunk Budapestre (ott volt az előljárónk) no ott viselkedni kellett, mert azért egy katona adjon magára, tudod. De aztán hazafelé menet Gyöngyös mellett Nagyrédén kötelező megállóhely volt a Gyuri bácsi pincéjében. Már várt bennünket, beszélgettünk, nótáztunk, iszogattunk. No persze a pincébe hideg volt, nem érezte az ember lánya, hogy megárott-e a nedű vagy sem, az pedig olyan finom volt, hogy itatta magát.
Akkor volt gond egy kicsit, amikor indultunk haza felé és megcsapott a friss levegő, igencsak tétován lépkedtünk az autóig. De végül is senkinek nem volt semmi baja azon kívül, hogy kissé illuminált állapotba került. Ezen a napon direkt nem tettük fel a jegygyűrűnket, biztos, ami biztos alapon, nehogy bele essen valamelyik hordóba.
Kedves Katika! Nagyon tetszett írásod, szeretettel gratulálok és "gyere többször" légy szíves, ha teheted.
Szeretettel: Évi. |
- december 19 2011 20:52:33
Kedves Zsuzsanna és Évike! Köszönöm, hogy Ti is "Körbe jártátok" a gyűrűt. Nem is gondoljátok, milyen sokan elveszítik a gyűrűt....uszodában, a Balaton vizébe, stb.
Dec.15.-én NIMRÓD-Díjat kapott a munkám. Csak az értékelést követően, adhatom az Olvasóim elé. Most jött el a pillanat. Mindig két novellával pályázom.Az idén két alkotót jutalmaztak. Boldog vagyok, hogy rám is gondoltak. Csodálatos ünnepségen vehettünk rész. Ropogósra sült malacka, citrommal a szájában, és kölcsön kapott agyarakkal. Terülj asztalkám volt.
Később fölteszem a másikat is..."Emlékeim porolgatom" c.
Évikém mindig itt vagyok Köztetek. Olvasgatok, álmélkodom, mosolygok. Szeretem a humorodat:- oldalról vág, mint az eső!!
Másoknak is teret kell engedni...a barátságok had szövődjenek....
Boldog Karácsonyt kívánok
Szeretettel ölellek Titeket: Glica |
- december 20 2011 00:39:30
Kedves Pattila!
Ha lett volna pénzem, már régen helikoptert bérelve, az erdők felett alacsonyan repülve kutatnék utánad - máshol teljesen fölösleges - hol tünik föl az erdőkről, vadászkalandokról, csodás történeteket mesélő írónő vörös színű hajkoronája. Hmmm! Jut eszembe, a mesélő szerelmének is ilyen volt. Csak neeeem...? Na hagyjuk a bulvár témákat, fordítsuk komolyra a szót! Piszok régen nem jártál erre, de ha minden látogatásodkor ilyen kis remekművekkel káprásztatsz el bennünket, mint ez a gyűrűs, ám legyen! Nagy gonddal, és szakértelemmel megírt történeted az abszurd befejezéssel nagyon leköti az olvasót, és leír egy mai világban egyre ritkább, példás apa-fiú kapcsolatot. Gratulálok, jó volt olvasni. Remélem az üvegvitrinben pompázó puskák hatástalanítottak voltak, mert különben zárt helyen, (pl. lemezszekrényben) kell tárolni! Ezt csak azért írtam ide, mert itt már orvost is öltek...
Szeretettel barátod Andy |
- december 20 2011 08:32:16
Kedves Katika!
Újra "itt" vagyok és gratulálok a díjadhoz, és türelmetlenül várom a másik díjazott alkotásodat is.
Szeretettel: Évi. |
- december 21 2011 07:00:01
Andy Kedves! Úgy gondoltam, hogy ritkábban töltök föl az írásaimból, hiszen "hosszú lélegzetűek!"
Így marad elegendő idő az olvasásra. Köszönöm a drága Szavaid...és látom tájékozottságod a Vadászatterén!!!!
Örülök, hogy szereted a társaságom, és szívesen jössz velem a hegyekbe vadakat leskelődni.
Szeretettel ölellek dobogó szívemre:Glica
BOLDOG KARÁCSONYT! |
- december 21 2011 07:08:27
Évikém hamarosan küldöm a következő, csodálatos történetet!!!
Köszönöm a Gratulációt.
Ez a Díj Szépen ragyog a Karácsonyfa alatt....az Antológiák társaságában. A szorgalmas munka meg hozta gyümölcsét.
Csilla lánykám is sok Dicséretet kap a Feletteseitől. Nagyon Boldog!!!
Sok-sok puszit küldök:Glica |
- december 21 2011 08:38:41
Katika, szívből örülök, hogy Csilla lányod jól érzi magát a suliban, és annak is, hogy sok dicséretet kap és legfőképpen annak, hogy boldog.
Szeretettel ölellek és várom a következő írásodat!
Sok puszi, és kellemes ünnepeket kívánok Neked és egész családodnak.
Szeretettel: Évi. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
