|
 Vendég: 20
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_ V
Ha Valakit szívünkből szeretünk, örökké velünk marad drága Emléke!
Emlékeim porolgatom
A bejárati ajtómon, határozott kopogás hallatszik. Vajon ki lehet az? Kíváncsiságomra, hamar választ kapok…
- Szervusz Kornélia. Szedd össze magad, megyünk szarvasbőgést hallgatni. –
- Szia Nándor „bácsi”! mikor jöttél Magyarországra? – kérdezem örömteli hangon az előttem álló kedves barátom, miközben illendőn arcon puszilom, és otthonomba invitálom.
- Tegnap este. De, látod már itt is vagyok nálad! Nagyon hiányoztál, régen láttalak. – válaszol nevetős, huncut tekintettel az én lovagom. Mert bizony, Ő egy igazi, valódi Lovag!
- A leveleim megkaptad? Igyekezetem mindenről beszámolni, amit az erdőn láttam. Jó’ nem Afrikáról a safari vadászatokról szóltak…
- Nagyon nagy csodálattal és jóleső érzéssel olvastam többször is el. Úgy látom, remek gondolatolvasó is vagy. Élveztem a tavaszi leírásodat kikelettel, és madárdallal,- vajh van e még sok fülemüle, melyek még besötétedés után és virradat előtt is finom dalaival, békés gyönyörűséget keltenek az emberben?- Pontosan láttam, az őzeket, szarvasokat, disznókat, sőt a muflonokat is!- a férfi átölve derekam magához húz, és egy csókot ad a számra. Váratlan volt számomra…
Szélnél is sebesebben összekapom magam. Hűvösek már az esték!
A narancssárga színű kisautó ügyesen kígyózik fölfelé a hegyoldalában, a tavalyi, elsárgult, porhanyós tölgyfaleveleken. Boldogan csaponganak a gondolataim. Több mint egy éve, hogy találkoztunk.
- Merre jártál legutóbb vadászni?
- Svájcban, Flimsben töltöttük a húsvéti ünnepeket. Alkalmam nyílt, egyedül mászkálni a zergék után és csodálni akrobatikus mutatványaikat. A gidák tündéri játékát, a gleccserek tündöklését. Hallottam a lavinák dübörgő görgetegét! Ezeken a háromezres csúcsokon, egyedül…hatalmas lelki nyugalom, és békesség születik bennem. Zsibókatetőn, holdvilágos estén éreztem ilyet…
- Igen! A múltad ide köt, és az elmúlt évek jó része. Megvagyok róla győződve, hogy az álmaidban itt jársz.
- Tudod Korinám, ha húsz évvel fiatalabb lennék, megkérném a kezed. Igaz, akkor is maradna köztünk bőven korkülönbség. Te egy egészen különleges nő vagy. – kérdőn néz felém, hogy mit fogok válaszolni.
- Ezeket a gondolatokat azért merted elmondani, mert tudod, hogy következmények nélkül megteheted. A kézfogó garantáltan elmarad!- mindig meg tud lepni valamivel ez az életvidám úri ember. Persze, hiszen külországban, egészen más az élet…vigyorogva és jókedvűen, fütyülve a bosszantókra!
A nagy vallomástétel, és a vadásztémák után leáll a kisautó a Ferge-rét szélén, aztán gyalog indulunk tovább a tölgyes erdő árnyékában.
- Hová viszel bőgést hallgatni? – a kíváncsiság furdalja az oldalamat.
- A Kávába. – jön a halk felelet.
- Amelyik úgy néz ki, mint egy koporsótető?
- Igen.
- Vadászni is akarsz?
- Majd meglátjuk…nem föltétlen.- hosszú hallgatás következik, az erdő csendje beszél.
Kellemes, szép őszi napunk van, az erdő sem ázott föl a múlt heti esőtől. Tölgyfalevelek felélénkült suttogása kíséri lépteink. Titkokat suttognak a falevelek, talán a háborúkról, vagy talán a szerelemről? Nándor előttem halad az úton, én pedig hátulról figyelem a férfi rugalmas járását. Nem látni rajta a kort. Olyan jó ötvenesnek nézi ki. Szereti ezt az erdőt. Itt volt gyerek, és itt lett szerelmes férfi. Rólam már teljesen elfeledkezett. Az elmúlt évtizedek, szép és fájó emlékeiben járkál. Gondolatban a régen elment ismerőseivel beszélget. Nem zavarom meg azt a képzeletvilágot, amelyben jelenleg nagyon jól érzi magát…
Itt voltam én is gyerek, (nem is oly régen) s a gyerekkori barátommal sokat jártuk ezeket a hegyeket, réteket. Az életünk, minket is szétfújt… Nekem is van mire, és kire gondolni.
Egy erőteljes jobbra fordulat után, a lemenőnap fényébe meglátom a magaslest, ahová a férfi irányítja lépteit. Egymás után helyet foglalunk a széles deszkákon, a gyönyörű fegyvernek is jó helyet talál. Jól megtermett hangyák szaladgálnak a tölgyfa gyűrött derekán. Rengeteg a dolguk, ők az erdő közmunkásai. Hamarosan megkezdődik a bőgés, ha kicsit sötétedik még. Van idő egy cigarettára rágyújtani, a szürke hamut lepöckölni a lába elé a korhadó deszkára. Jó eső érzés egymás közelébe ülni és leskelődni. Semmi olyat nem akarunk a másiktól, ami ezt a harmóniát, szeretetet tönkre tenné.
A huszonhat évemmel túljutottam a hebe-hurgya meggondolatlanságokon. Szeretem ezt az ősz hajú férfit úgy, ahogy a kora megengedi. Tapintatosan, tiszteletteljesen. Rengeteg, izgalmas vadászélményt mesélt. Járt Ő mindenütt, csak az Ördögnél nem. Számtalanszor kockáztatta az életét. Tökéletes boldogságérzetet nyújt számunkra, hogy itt és most, csak mi ketten vagyunk, s a szarvasok szerelmi nászában gyönyörködünk. A réten vadrózsabokrok növesztik hosszú ágaikat, majd piros bogyókat fűztek rájuk. Egy vörös bundájú róka somfordál át a tisztáson, sehová sem sietve. Vadászik, szeretne valami finomat vacsorára.
A völgyek mélyéről föltápászkodott a sötét éjszaka, már a fák lombkoronáiban szöszmötöl. A távoli hegyek hátgerincét még jól lehet látni, de azt, ami közvetlenül előttük az erdő mélyén zajlik, az összeolvadt a fekete éjszakával. Vékony pára lepel takarja a szemérmes nászt, csak a bikák öblös hangjait halljuk, közvetlenül a magasles mellett.
Meleg és hűvös légáramlatok váltakoznak, de az is lehet, hogy az én érzéki csalódásom a saját lelki hullámzásom. A gyönyörű nagy vallomás után még a kezemet sem fogja, hogy ne fázzak a lehűlő esti levegőben. Szeretném, ha átölelne, magához húzna, ám azért sem haragudnék, ha egy ártatlan puszit az arcomra lopna. Szemtanúja úgy sem lenne a dolognak, hiszen a csillagok fényét is alig látni az égen. Hamar túljutok ezen a fellángoláson, amely hamut sem hagy maga után. Nem tartom valószínűtlen dolognak, hogy Nándi is átesett egy ilyen hullámon, de egyikünk sem adta jelét a másiknak. Talán félt a visszautasítástól? Erre csak a sárguló, tölgyfalevelek tudják a választ! A bikák szépen hangolnak, ám gyengék, fejletlenek. Végig a bokrok oltalmában maradnak. Egy szerencsétlen, nyekergő próbálkozás…majd jövőre jobban sikerül. Az ágak roppanást halljuk, innen-onnan. Látni, szinte semmit nem látunk, csak a csillagokat a vonuló felhőkkel díszített égen. Már fölösleges tovább várni.
- Gyere, induljunk. A távcsövet akaszd a nyakadba. – mondja Nándi, majd nekilát óvatosan lemászni a magaslesről.
Megvárja, hogy én is baj nélkül leérjek, ám a sötétben nem látom, hogy hol halad előttem. Ő határozottan, magabiztosan kapkodja a lábát, én pedig csetlek, botlok utána. A fenébe, majd felbukok, a vaddisznók pedig itt csörtetnek mellettünk. Alaposan leizzadok, mire az autóhoz odaérünk. Szerintem azt sem vette volna észre ez a hős lovag, ha elveszít valahol az erdőn a sötétségben, mert elrabol egy vérszomjas vaddisznó. Ilyen a vadászláz! Éjfélt ütött már az óra, harang hangot hozott az erősödő esti szél, mire hazaértem. Őt pedig visszaküldtem az ősi birtokra – boldog születésnapot kívánva. Nándor bácsi ma volt hetvenéves!!
Ez volt az utolsó alkalom, hogy közösen voltunk kint, szarvasbőgést hallgatni. Az idő, egy különlegesen adagolt valami. Nekem sok volt belőle, Nándornak kevés. Még úton vagyok az Életemben, ő pedig a végére ért. A következő esztendőben ismét házasságot kötöttem, majd a kisbabám születését vártuk. Nándor bácsi lelke más irányt vett, egy családi sírkápolna falai közé költözött.
Nándor halálának ma van a harmincharmadik évfordulója! Harminchárom éve gondolok Rá szeretettel, és jó szívvel. Rendszeresen elmegyek a kápolnához, újra felidézem emlékezetemben azt a bizonyos szarvasbőgést… Eszembe jut a galambszürke öltönye, a meggypiros nyakkendő, világoskék ing, és azok az örök fiatal nevetős szemek, amelyek huncutul felém kacsintottak.
Nagyon fura dolog ez az Élet! Amikor az események megtörténnek velünk, nem mindig értjük az összefüggéseket.
Válásomat követően, nagy lelki bánatommal elmentem a kápolnához, és kértem Nándit, hogy segítsen élni az Életem, ne hagyjon magamra…
Jól emlékszem – esős, hűvös, őszi nap volt, épp egy sárgafoltos szalamandra ballagott a rozsdabarna leveleken, én pedig beálltam a sírkápolna oltalma alá. A márványtáblákon már olyan nevek is olvashatók, akiket személyesen is ismerhettem, mint kisgyermek.
Valami oknál fogva, személy szerint azt a kedves, szeretni való lovagomat kértem… Pár hónap múltán, egy ismeretlen hölgytől, levelem érkezeik külországból, hogy küldjek még a novelláimból, mert amelyet tőlem olvasott, nagyon elnyerte tetszését. Levél levelet váltott, mire megértettem, hogy Nándor „bácsi” első felesége talált rám, nyolcvanöt éves korában. Még három éven keresztül jöttek, mentek az őszinte szép gondolatok, - át a határon. „Barangolások” címmel. A tájleírások mellé, csodálatos fotókat is küldtem. Druszámat, Kornélia nénit megismerve akkor értettem meg, hogy a több évtizeddel ezelőtt elhangzott vallomás igazából nem is nekem szólt, hanem a volt feleségnek!
Három év elég volt ahhoz, hogy felismerjem, mennyire egyformák vagyunk lelkileg. Nagyon sok biztatást, bátorítást kaptam Kornéliától, hogy az írást akkor se hagyjam abba, ha már Ő nem lesz mellettem. Anyám helyett, Anyám volt! Leányaként szeretett. Ez nagyon sokat jelentett számomra.
Leveléből idézve:” Hány ember találta már meg a Természeten keresztül az Istent? Nem hirdeti-e a legkisebb fűszál is Teremtőjének hatalmát, szeretetét? Ezt a Földet, ezt a „vezeklő –csillagzatot” azért ajándékozta meg ennyi szépséggel, hogy megkönnyítse nekünk az ittlétet! Itt ad nekünk az Úr alkalmat a javulásra, tisztulásra, jóvátételre! Ez a lét célja!”
Úgy érzem, most jött el az a pillanat, hogy az emlékezet segítségével Nándor kezébe helyezzem Kornélia kezét. Ez a két ember, aki valaha hibás döntést hozott, és útjaik elváltak, most kéz a kézben, egymásra találjanak, és én vagyok rá az élő tanú! Már nincs semmi akadály, hiszen Kornélia néni a legszebb napot választotta az indulásra: Karácsony szép ünnepét.
(Tizennyolc évvel élte túl a volt párját, gyermekei apját.)
Emlékeim porolgatom, régi leveleket olvasgatom, amelyet Kornélia néni és Nándor küldött nekem… könnyeimet törölgetem. A fél világot bejárták, mégis hazavágytak…a leveleim telve voltak a magyar erdők édes illatával…madarak szép dalával. Minden tavaszi rezdülés érdekelte őket. Minden ősz a szarvasok bőgésével, erősebben dobogtatta szívüket, és a ki nem mondott, soha el nem múló első szerelem! Már az én hajam is őszbe váltott, ifjúságom tovaosont az erdei ösvényeken. Rég jártam a sírkápolna márványtáblái előtt. Elfogyott az erőm, egészségem, a pénzem. Az orvos rákot diagnosztizált… már én is csomagolok a nagy útra. Sok-sok kedves ismerős vár odaát…
|
|
|
- december 22 2011 13:11:55
Kedves Katica!
Néhol változatlanul szép fényükben pompáznak leírott képeid. Máshol ismert sablonok ismétlődnek. Ezeket én sem tudom kikerülni írásaimban. Nem kritika, csak megállapítás! Némi figyelmetlenség az oka a Korina és a Kornélia váltogatásának (az egyik nem becézett alakja a másiknak). Érdekes optikába helyezed a szeretetet: valahova a szerelem és a családi összetartozás érzése közé. Jó átmenet ez az írásod a mesélős és a párbeszédes stílus között. Tetszik. Így valószerűbb. Az, hogy ki, mit lát meg a természet harmóniájában, az attitűd, lelki beállítódottság, nevelés stb. kérdése. Nem kifogásolom ezt a szemléletet sem. Magánügy. Karácsonyi késztetésed, jóságod példás.
Sok szeretettel üdv.
Papon |
- december 22 2011 14:42:47
Kedves Glica!
Örömmel olvastam visszaemlékező történetedet. Neked nagyon sok ilyen van! Én meg csak csodállak, hogy milyen szépen tudsz írni a régmúltról, közeli hozzátartozókról és barátokról, ahogy csak kevesen tudnak.
Még a Papon által említett "ismert sablonok" ismétlődése is mindig nagyon jólesik nekem, ha olvasom, mert mindig jobban és jobban elmélyíti bennem azt, hogy mennyire természet-, erdőkedvelő vagy, aki sok olyan apróságot is észrevesz, amely felett mások biztosan elsiklanak.
Készülnünk, amúgy, mindig kell az utolsó útra, hiszen a mondás is úgy tartja, hogy minden napunkat úgy éljük, mintha az az utolsó lenne. De ne siettessük az időt, mindennek eljön az ideje.
Most örülj együtt velünk, hogy megéred az idei Karácsonyt is, remélem, nem fogod egyedül tölteni, lesz valaki melletted!
Ez úton is kívánok kellemes, békés Karácsonyi Ünnepeket!
Szeretettel: Zsuzsa
 |
- december 22 2011 19:44:21
Kedves Katika!
Szeretettel olvastam csodálatos írásodat, melyből kiderül, hogy mennyire szereted a természetet, az erdő növényeit, állatvilágát.
Szép emberi történetet hoztál, gratulálok írásodhoz.
Szeretettel: Évi.
KELLEMES KARÁCSONYI ÜNNEPEKET KÍVÁNOK NEKED ÉS KEDVES CSALÁDODNAK! CSILLÁT KÜLÖN ÜDVÖZLÖM ÉS SOK SIKERT, ERŐT,EGÉSZSÉGET KÍVÁNOK A KATONAÉLETHEZ!!!
Puszi mindnyájatoknak!
Évi. |
- december 23 2011 06:34:36
Papon-Te miként becéznéd a Kornélia nevet? Újra olvastam a Te szemszögedből, és én nem éreztem, hogy a "sablonok ismétlődnek". Egy egészen különös érzelmi helyzetet teszek képszerűvé. Válás, majd az egymásra találás -közvetítővel..-
Köszönöm, hogy itt jártál.
Boldog Karácsonyt!
Szeretettel ölellek:Glica |
- december 23 2011 06:51:24
Zsuzsanna- Szerintem sem lehet "megunni" és sablonosnak érezni egy Tájleírást! Mindig más, és más érzésekkel sétálunk benne.....
Ez itt egy különös párkapcsolatról szól...ott a megbánás, és a megbocsátás. A NIMRÓD Ünnepségen a levél részlet került fölolvasásra: " Hány ember találta már meg a Természeten keresztül Istent?!"- nagyon meghatódtam, amikor ezeket a szavakat hallottam. (Ez egy üzenet volt, számomra!)
Örömmel mondhatom, hogy mind három Gyermekem itthon van!!!
Ez a legszebb Ajándék részünkre!
Boldog Karácsonyt kívánok:Glica |
- december 23 2011 07:00:12
Évikém!-Csilla tegnap este érkezett....rengeteget mesél. Szerintem, rá talált a saját útjára!!!!!!Nagy hasznát veszi az első szakmájának: Erdész-vadgazga technikus. Mire végeztek a képzéssel "elfogyott" az erdő!!! Így választott másik szakmát.
Örülök, hogy tetszett ez a szép emberi történet.
Köszönjük a sok Puszit!
Boldog Karácsonyt kívánunk:Glica és a Gyerkőcök: |
- december 23 2011 10:34:22
Kedves Katica!
Ha már megkérded, mondom: Nelli, Nellike a Kornélia beceneve, ami a Kornél női párja (innen is látszik, semmi köze a szintén nyelvidegen Korinához). Az a "baj" ezekkel az utónevekkel, hogy manapság csaknem minden, így becézett alakok is bejegyezhetőek. Persze nem hivatalos formák is létezhetnek. A két név közti áthallásodon egyebekben nem csodálkozom.
Szeretettel:
Papon |
- december 24 2011 06:49:25
Papon-hitetlenkedve fogadtam Nellikét, de biztosan Néked van Igazságod!!!
Köszönöm, majd "javítom!"
Szép hópelyhes ünnepi perceket kívánok:Katica |
- december 24 2011 06:49:35
Kedves Glica!
Szívhezszóló történetet írtál, melyet örömmel olvastam. Néha úgy éreztem közben, hogy Fekete Pista bácsi szelleme látogatott meg.
szeretettel
Domokos |
- december 24 2011 16:18:25
Drága Domokos!
Remélem, egy kicsit én is hozzá járulhattam az Ünnepi hangulathoz.
Akit Őszintén Szerünk, velünk marad.....
Köszönöm, hogy Olvastad....ez volt a II.Pályázati munkám.
Ebből olvasott föl Pechtol János egy rövid idézetet az Értékeléskor.
Boldog Karácsonyt Kívánok.
Szeretettel ölellek:Glica |
- december 27 2011 07:28:52
Kedves Glica!
Könnyeimet törölgetve, szipákolva, de örömmel írhatom, hogy megtaláltalak! Tegnap itt láttalak az Üzenőfalon, aztán tovább vitt a türelmetlenség és most itt időzök az Emlékeidnél.
ISMÉT ÁMULATBA EJTETTÉL és elbűvöltél. Kellőképpen kifejezhetetlen az elismerésem Feléd, de hisz Te tudod, mert minden pályázatot megnyersz, megérdemelten, Isten-adta tehetségeddel. GRATULÁLOK minden írásodhoz.
További szép és eredményes munkálkodást kívánok az ÚJ ÉVBEN is, hozzá békét, boldogságot és jó egészséget, szeretettel: Viola |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
