|
 Vendég: 28
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_"A szív nem tud megbocsátani, míg a sebe vérzik"
(Gárdonyi Géza)
 V
"Az élet túlságosan rövid ahhoz, hogy huzamosabb időn át haragudjunk az emberekre, és mindent elraktározzunk, ami fáj."
(Charlotte Bronte)
Igen, ezek nagyon szép, bölcs gondolatok és igazából megszívlelendőek lennének, ha nem lenne ott az a ha...
Erika és Veronika nagyon jó barátnők voltak, hosszú évekig megértették, segítették egymást,
egyek voltak gondolataik, világnézetük is azonos volt, szerették egymást igaz barátsággal.
Egyszer aztán - mint a mesében -összekülönböztek. Hogy mi volt az ok, hogy megharagudtak egymásra, a fene tudja, talán már ők sem emlékeznek rá.
Egyik nap felugrott hozzám Erika.
- Képzeld el, nagyon rosszul vagyok gyötör a bűntudat és roppant lelkiismeret-furdalásom van.- mondta könnyeivel küszködve. Összekülönböztem a legjobb barátnőmmel és esz a fene utána, nem merem felhívni, illetve még nem tudom felhívni, mert "a szív nem tud megbocsátani, míg sebe vérzik."- mondja keservesen.
- Én erre csak azt tudom Neked válaszolni, hogy az idő mindent megold, hagyd még egy kicsit, ne gyötörd magad, hadd gyógyuljon a seb. Tudom, hogy a bűntudat gyötör, de gondold végig, biztos, hogy csak Te sértetted meg őt? Lehet, hogy Ő is megsértett ugyanennyire téged és ha igazán szeret, akkor ő is ugyanígy gyötrődik mint Te. De ha nem akarsz tovább szenvedni, hívd csak fel bátran, lehet, hogy arra vár. - mondtam
Erikának.
Kezébe vette a kis marok telefonját, harmadszori unszolásomra tárcsázta a számot. Foglalt. Nem jelentkezik. Erika kissé "megkönnyebbült", de csak egy pillanatra, hiszen tudta, hogy meg kell tennie újra és újra addig, amíg barátnője fel nem veszi a telefont.
Szenvedett, láttam rajta, hogy rettenetesen érezheti magát, sajnáltam, de hát én nem hívhattam fel helyette, ezt neki kell megoldania.
Még egyszer-kétszer-háromszor nekirugaszkodott, és feladta a küzdelmet.
- Várj egy kicsit, majd csak leteszi egyszer a telefont és tudsz vele beszélni.- mondtam Erikának csendesen. Vele együtt szenvedtem, de nem avatkozhattam bele, pedig szerettem volna segíteni.
Hirtelen meghallottam a mobilom zenéjét valahol az erkélyajtóban hempergett, igen ott hagytam tegnap, most már tisztán emlékeztem rá.
Felkaptam gyorsan és meghallottam Veronika keserves hangját.
- Szia kedvesem, nem tudsz valamit a barátnőmről Erikáról, már vagy tízszer rácsörögtem és mindig foglaltat jelzett, nem szokott ő ilyen sokáig beszélni senkivel, csak nem történt vele valami baj, nagyon aggódom.-mondta Veronika komolyan, tiszta szívéből aggódva, kiéreztem mondataiból.
- Szia Veronika, de igen, tudom mi van vele, és adom Neked Őt, itt van nálam. - és ezzel odanyújtottam Erika kezébe a készüléket.
Halkan kisomfordáltam a szobából, de azért résnyire nyitva hagytam az ajtót, hogy halljam a fejleményeket.
- Szia drága barátnőm, de jó, hogy hallom a hangodat, bocsáss meg kérlek, utálatos, rohadt dög módon viselkedtem veled azt hiszem, nem nem, nem Te voltál utálatos, különben is egyáltalán mi is volt az amin összekülönböztünk? - kérdezte most már nevetve Erika.
- Ja, hogy Te sem emlékszel? Arra emlékszel csak, hogy Te voltál gonosz velem, úgy hiszed?
No nem, ez nem lehet, tudod mit? Mivel egyikőnk sem emlékszik konkrétan, felejtsük el az egészet, gyere át holnap hozzám úgyis rengeteg megbeszélni valónk van, mert ismered a Bronte-i idézetet: "Az élet túlságosan rövid ahhoz, hogy huzamosabb időn át haragudjunk az emberekre, és mindent elraktározzunk, ami fáj", főleg igaz ez a barátságunkra, - és könnyeivel küszködve letette a telefont.
De ezek már az öröm könnyei voltak.
"A gyűlölet energiája nem vezet sehová, de a megbocsátás energiája, amely a szeretetben testesül meg, jó útra terelheti az életedet."
(Coelho Paulo) |
|
|
- december 25 2011 12:13:54
Kedves Évi!
Érdekes és bizonyos emberek esetében aktuális témát választottál. Gárdonyi és Bronte idézete is elgondolkoztató,megszívlelendő. Ismerni kellene az okot vagy okokat,amely vagy amelyek kiváltották a haragot. Idővel meglehet bocsátani a nem túlságosan durva dolgokat, a keményeket azonban nem biztos.Az adott helyzet teljes ismerete is rendkívül lényeges. Tiszta szív és őszinte lélek is kell.
Kívánok Neked kellemes Karácsonyi Ünnepeket!
Egyél finom bejgliket,
Igyál egészséges nedűket,
De ne edd,ne idd degeszre a bendődet,
Hogy Kellemes legyen a pihenésed,
S meghitt,békés minden másodperced,
Melyet a szeretteiddel töltesz el,
Mindezeket kívánom tisztelettel,
S tiszta szívvel-lélekkel:
Imre  |
- december 25 2011 12:39:43
Kedves Imre!
Először is kívánok Neked kellemes ünnepeket és köszönöm, hogy olvastál és véleményeztél, illetve megosztottad gondolataidat velem.
Tudod, ha megsértünk valakit, vagy bennünket megsértenek, nagyon tud fájni legyen az valós, vagy vélt sérelem. De én úgy gondolom, mint ahogy Bronte és Coelho Paulo.
A novellám szereplői képzeletem szüleménye, de a valóságban is biztos, hogy sok ilyen eset van.
De végül is az a lényeg, hogy előbb vagy utóbb (de inkább előbb kellene) sor kerüljön a megbocsátásra és ezzel együtt a békülésre, amely nyilvánvaló következménye a megbocsátásnak.
Igen, abban is igazad van, hogy vannak olyan dolgok, melyre nincs bocsánat, de az talán sokkal később kerülne megbocsátásra, amikor már nincs több idő, ezért nem lenne szabad addig várni.
No de ez mindenkinél egyéni elbírálás alá esik.
Kedves Imre!
Köszönöm a jó tanácsaidat, de az közel sem biztos, hogy én ezeket most be tudom tartani, mert mindennek ellent tudok állni, csak a kísértésnek nem. A mákos, diós bejglit imádom, a halászlét, töltött káposztát szeretem, hát a finom nedűt sem vetem meg főleg ilyenkor karácsonykor , de mindenesetre köszönöm óvó, intő szavaidat. nem fogom tudni betartani, már előre érzem, no de akkor úgy kell nekem, miért nem hallgattam Rád!
Kedves Imre!
Nagyon szépen köszönöm hozzászólásodat, tanácsaidat, ha nem fog sikerülni belőle betartani semmit, ne haragudj meg, legfeljebb szenvedek!
Szeretettel: Évi.
Ui.: Azért Te is vigyázz, légy szí' a finomságokkal. |
- december 27 2011 11:02:56
Kedves Évi!
Sajnos, több nap eltelt, hogy ma végre be tudtam lépni a Napkorongra. Csak most tudom olvasni az alkotásokat.
Nagyon örülök, aktuális témát választottál megint.
Amikor egyik barátnőt hiába kísérletezett a telefonhívással, én már akkor sejtettem, hogy a másik hívta őt, s azért volt foglalt jelzés!
Ilyen érdekes véletlenek, egybeesések szerintem a valóságan is megtörténhetnek! Sajnos, vannak olyan esetek, hogy aki úgy érzi, hogy megbántotta a másikat, éppen az nem mert lépni, hogy a "kibékülés mezejére" érhessenek végre! Talán a bűntudat miatt, talán azért, mert nem érzi, hogy valóban megbántotta az t a másikat. És kit lehet a legjobban megbántani, aki a legközelebb áll hozzánk!
Jó szívvel olvastam!
Zsuzsa
|
- december 27 2011 12:37:06
Kedves Zsuzsika!
Őszintén örülök, hogy "itt vagy újra" a Napkorongon, mert már hiányoltalak.
Köszönöm szépen véleményedet a prózámhoz és azt, hogy olvastál.
Biztos, hogy van ilyen eset az életben, sőt!
Aki nem tud megbocsátani - tudom, hogy ez nagyon nehéz - annak akit szeret, akkor nem is szerette igazán.
Köszönöm szépen véleményedet!
Szeretettel: Évi. |
- december 30 2011 17:06:58
Újfent nagyon szépen köszönöm kedves "külső" olvasóim, hogy drága időtökből egy pár percet "itt töltöttetek" velem.
Szeretettel: Évi. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
