Napkorong

V

Simon Roland

Az elsöprő bizonyíték II

Arany fény érintette meg a ház nagy ablakait. Elhúzta a függönyt, miközben az ágyon üldögélő megbilincselt nyugtalanul fészkelődő, helyét kereső férfire nézett, majd újra kibámult az ablakon – Maradj nyugton - A hirtelen lefékező autóból két egyenruhás ugrott ki, feltartóztatták, majd hazaküldték az ősz hajú komornyikot – Cynthia, meg kell tudnod az igazságot, ez a két átkozott rendőr csapdába csalt, muszáj mennünk, az a tervük, hogy megölnek téged és a gyilkosságot rám kenik, ezzel örökre bezárhatnak - A kapu feltárult.
A belülről eltorlaszolt főajtó kihívás elé állította őket. A nyomozónő érdeklődve figyelte az eseményeket – Sylviának hívnak, a meséd nem jött be, elég hihetetlen a történet, az időnyerés rajtad nem segít, megszereztem a bizonyítékot és ez a lényeg – gyorsan a franciaágyra tekintett, a megdöbbenéstől mozdulni sem tudott. A bilincs ott árválkodott a párnán. A férfi már a háta mögött volt, erős kéz ragadta meg a vállát és a fejét, még szerencse, hogy éveken át tanult önvédelmet, eszébe jutott az oktatója kemény szavai, mellyel ösztönözte őt a célja elérése felé, ösztönszerűen cselekedett, könyökkel hasba vágta ellenfelét, majd átdobta a férfit, azonban a férje olyan erősen fogta a karját, hogy mind a ketten a fekvőhelyen landoltak.

Igazi ágyjelenet zajlott le, igaz nem abban az értelemben, amiben az átlagos nászéjszakát képzelnék az olvasók, a nő hősiesen küzdött, de végül a férfi nyers ereje kerekedett felül. Megpofozta a nőt, hátracsavarta, megkötötte a kezét, egy kendővel letakarta a szemét, bekötötte a száját is, vállára kapta szeretett feleségét. A nyomozónő innentől már csak a hallására és a tapintására számíthatott. A társai közelgő hangját hallotta, de nem tudott segítségért kiáltani. Éles kattanást, nyikorgás, majd lábdobogás követte, valami szűk helyen mehettek lefelé, mert folyton bevágta a karját és a hátát. Egy mélyedésbe zuhant bele, ajtó csapódott a feje fölött. Motorzúgás és a folyamatos rázkódásból rájött, hogy egy kocsi csomagtartójában zötykölődik. – Még szerencse, hogy jeladót helyeztem el a bűnöző ruháján –A monoton utazásnak váratlanul vége szakadt, a búgás a ritmikus hullámzással vegyült. A nő a kimerültségtől álomba merült. Amikor felébredt már egy egészen más környezet tárult a szeme elé. Nem tudta, hogy mennyi idő telt el az elrablása óta, pár óra vagy néhány nap, az idő érzékelése teljesen cserbenhagyta. Hunyorogva nézett körbe, vad hullámok ostorozták az óriási sziklákat. A férfi a szirt szélén sétált. Egyáltalán nem törődött a veszéllyel. A nap tündökölve emelkedett ki az örvényből. Sylvia felállt. A hálóingét alaposan megviselte a dulakodás és az utazás, jobb keble szabadon ringatózott, ahogy sétált a napfényben

- Kettesben vagyunk, elmesélem az egész történetet – szólalt meg a szikla és az élet peremén egyensúlyozó üzletember.