|
 Vendég: 107
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_Jeruzsálem még Krisztus születése előtt járunk, Heródes idejében. A császári palota fényes pompáját csak a jeruzsálemi szegények nyomorúsága múlja felül, de nincs senki aki segíteni tudna rajtuk. S ekkor váratlanul megérkezik az utazó a messzi világból.
Kedves naplóm! Szerencsés utam volt egészen Jeruzsálemig, ahol találkoztam egy hatalmas királlyal, Heródessel. Ő jelenleg a római jog alapján felkent uralkodója Izráelnek, Dávid királyságának. Palotája mesébe illő. Nem szűkölködik semmiben. A nyugatról érkező római és görög luxuscikkeket egy egész kereskedelmi flottával szállítatja országának kikötőjébe Cézáreába. Innen aztán több száz, ha nem több ezer szekérrel viszik tovább a dél felé vivő úton Jeruzsálembe, Dávid városába. A datolyát és az egyéb afrikai holmit több száz karaván hozza a Sínai-félszigeten keresztül a szent városba, Izáj fiának palotájába. Mielőtt pedig belépnének az áldott terepre a kapukban álló őrök gondosan átvizsgálják a hozományt, nehogy valami rosszat hozzanak be a királyi terembe. Fürkésző kezeik között senki és semmi át nem csusszanhat. Így kerülnek e csodálatos épületbe a szebbnél szebb holmik, az ízletes gyümölcsök, a levágnivaló hibátlan bárányok tömkelege. A palota hatalmas csarnokai kirakva arannyal, gyémánttal, zafírral és minden más szemet gyönyörködtető drágakővel. A több ezer szoba ékes díszei közt elveszik az ember. A puha ágy, a falon lógó fáklyatartók elbűvölik a halandó ember szeme világát. Ezt talán elősegíti a több méter magas ajtók, a sok-sok ablak, meg persze az itt álló hatalmas Templom látványa. Szobám pontosan a Templomra néz. Látom innen szinte minden pontját, kivéve azt, ami a másik oldalon van. Holnap tervezek elmenni eme nagy épülethez, melyet még Nehémiás korában építettek újjá, hogy ezzel is felidézzék szívükben a hős Dávid királyt és méltó örököseit. A Templom azonban ennél jóval több, mint mondják az itteni emberek és a papok. Nem tudom, hogy pontosan miért is, de érdekel. Megfogom tudni!
- A király hívatja! – jelenti be a szobám ajtaja elé kirendelt őr, kit azzal bíztak meg, hogy figyeljen.
- Megyek! – elindultam hát.
Utam hatalmas oszlopok között vezetett. Idegen oszlopok voltak ezek. Nem illettek Jeruzsálem szívébe. Ahhoz túl görögösek, túl rómaiasak voltak. Fehér-szürke színük már-már megrémítette lelkemet, szinte féltem ezektől az elemektől. Továbbmentem hát a piros szőnyegen, melynek szegélye rojtos volt, s mindkét szélétől úgy két-három ujjnyira aranyszínű babérfalevelek voltak belehímezve. A szőnyeg közepére rá volt írva Heródes és a császár Augustinus neve. Különösképpen a császár volt felül, nagy, díszes betűvel. Alatta a vendéglátóm. A fogadó terem szintén pompás volt, de ez is túl idegen. Ott voltak a király feleségei, gyermekei: fiai és lányai. A teremben tizenkét oszlop állt egymással párhuzamosan. A terem közepén egy hatalmas trónszék állt. E szék mellett, jobbról és balról foglalták el helyüket a királyi tanácsadók. Ők voltak Izráel leggazdagabb fiai, kik mindenre képesek voltak. A király előtt, az oszlopok között ültek a feleségei és a lánygyermekei. Fiai a trónszék mellett álltak, atyjuk jobbján és balján. Talán a sors különös fintora, hogy egyedül az egész palotában ezt a termet nem borította római szőnyeg. Márványkövekkel volt kirakva. A terem közepén lévő kőre, ahol a királyi trón állt egy hatalmas nagy oroszlán volt rávésve. Ez nem csak ezen az egy kövön látszódott, hanem több kövön. Csupán a trónszék alatt volt található a feje. A trónustól jobbra a teste, balra pedig a kinyújtott mancsai, karmai. Az oroszlán körül egy gyűrű volt található héber szöveggel, mely azt mondta el, hogy Izráel felett egyedül az Úr ítélhet a Dávid-házán keresztül. A falakon tizenkét csillag volt látható különböző fényűek, de mégis egyformán gyönyörűek. A tizenkét csillagra tizenkét név volt ráírva. A bejárattól jobbra a legelső csillag Júda csillaga, őt követe Rúben, Benjámin, Dán, Efraim, Gád, Manassze, Isszakár, Zebulon, Áser, Naftali és legvégül Simeon csillagja. A plafonról egy fényes csillag nyúlt le. Közepében égett tűz. Ez világította be az egész termet. Ez volt Lévi csillaga, s a tűz benne az Úr fényessége.
- Mit szólsz hozzá? – kérdezett meg a hatalmas úr, ki felállt helyéről és hozzám lépett.
- Gyönyörű uram az egész épület. Életemben nem láttam még ennél szebbet.
- Számomra unalmas egyhangú. – felelte a király. – Ezért is hívattalak ide magamhoz a messzi világból, hogy megtervezd és felépítesd nekem a legnagyobb palotát.
- Uram! Nagy megtiszteltetés, hogy engem választott. – feleltem. – És hol lesz fel építve?
- Itt a közelben! – mondta. – E várostól délre, úgy tíz-tizenöt kilométerre, de lehet közelebb. A távolság még úgyis változni fog.
- Értem uram. És mik az elképzelései?
- Egy hatalmas hegyet szeretnék látni. Arra felépíteni ezt a palotát!
- Igen uram, ez nem akadály. – mondtam neki. – Csak kicsit fáradságos lesz felhordani a hegyre az anyagokat, de ezt valahogy megoldjuk.
- Helyes! – bólogatott az uralkodó. – De sokkal nagyobb gondban vagyunk mint hinnéd.
- Miféle gondban?
- Megkell alkotni a hegyet! Azt kívánom, hogy magasabb legyen ennél az istenverte hegynél itt Jeruzsálemben. Hogy is hívják? – itt kicsit elgondolkozott. – Jah, igen: Sion!
|
|
|
- január 15 2012 09:46:56
Kedves Oratus!
Itt voltam, elolvastam a történet elejét, majd folytatom!
Érdekesnek ígérkezik!
Szeretettel: Zsuzsa
 |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
