|
 Vendég: 105
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_ MM
Az idő átok vagy kincs. Minap ezen gondokoztam miközben kicsi sem túlozva mesébe illő dolgok történtek meg velem. Reggel munkába indulva kocsimat vezettem azon gondolkoztam hogy a kedves kolleginámat Helent eltudnám e hívni egy randevúra. Igent mondana? Igaz párszor hülyén viselkedtem vele. Lehet már elfelejtette. Ez a gondolat maradt a leg előnyösebb és pozitívabb. Miközben az élet és Helen legnagyobb dolgani elmélkedtem, megérkeztem a munkahelyemre. Csak a szokásos unott "társadalmi" arcomat felöltve próbáltam kikecmeregni a kocsimból, amit nem éppen rám szabtak. Az öv kicsatolva két-három nekifutás és kint is voltam. Beérve szinte egyből megakartam szólítani Helent, de egy hang a fejemben azt súgta: " Ne tedd majd ha senki sem lát!" Hát jó legyen! Gondoltam magamban. Telt múlt az idő, láttam hogy Helen kirohan az irodából valamiért. Mentem utána gondolva: Na most lessz a nagy pillanat most dől el minden! Arcomra hamar ráfagyott a mosoly Helen egy tucat állig felfegyverkezett bankrabló elé ment és ajtót nyitott. A bankrablók megköszönték majd lenyomták a földre. Én szinte azonnal sarkonfordulva vissza settenkedtem az irodába. Bent suttogva mondtam mindenkinek hogy: Készüljetek bankrablók! Ők csak legyintettek. - Ugyan bankrabló itt. Csak ugratsz. - Mikor beléptek az irodába a dolgozók arcára fagyott a mosoly. Én valamiért picit fölényes arckifejezéssel néztem rájuk: - Na én megmondtam ugye hogy. - Pofa be bankrablás takarodj a földre a többi mellé!! Megne moccanj vagy az a túlméretes agyacskád a falat teríti be! Nekem csak Helen járt a fejemben. Jól van? Él még? Mit csináltak vele? Fel lélegeztem mikor karon ragadták majd bedobták őt is közénk. Én próbáltam minél közelebb kerülni Helenhez, ami majdnem sikerült is. Gondoltam magamban: Még egy pár centiméter választ el szerelmemtől ne adjuk fel! Amit következőnek láttam az egy fegyver csöve volt az egyik bankrabló a képembe tolta és ordított velem.- Hősködsz!? Megakarsz halni okoska!? Azt akarod igen!? Hát akkor most legyél nagy hős!?- Én csak halkan annyit suttogtam: Helen volna kedved velem..- A többit a fegyver dördülése elnyomta. A mellembe lőtt széttépve a húsomat és félre lökve a szívemig, ott szinte végzetes sebet okozva. Helen is egy ilyen golyó számomra. Kihúzhatnám, ha ő is akarná. Sőtt nem ha ő is akarná, ha én is akarnám.
Visszatértem kedveskéim. Túl sok volt a munka mostanság, és kevés a szórakozás. Itt egy kis elmélkedés tőllem a társadalomról és a mi úgynevezett inteligens viselkedésünkről csak nektek:
Kultúra inteligencia. Többnyire hasznos dolgokról van szó, hogyan palástoljuk el azt amik vagyunk. Hogyan hazudjunk egymás szemébe bűntudat nélkül. Hogyan kérkedjünk egymásnak a megszerzett információkkal, és leginkább hogyan társalogjunk rólla. Hogyan menjünk minden nap ugyanazzal az unott arckifejezéssel az utcán. Mert félünk az érzelmeinktől, félünk magunktól. Hogyan nyomjuk el ösztöneinket. Alapvetően nem rossz dolgok ezek, félreértés ne essék igenis tisztelem a kultúránkat. Sok szempontból megtud nevettetni.
Robert.P.Clown. |
|
|
- december 30 2011 20:15:23
Kedves Robert!
Örülök, hogy visszatértél. Remélem, a bankrablás csak egy elképzelt jelenet volt! S ha még sem, akkor nagy szerencséd volt!
Ez úton kívánok boldog, békés Új esztendőt!
Szeretettel: Zsuzsa
 |
- december 31 2011 01:07:50
Hogy igaz vagy sem az maradjon az én titkom . Én is boldog új esztendőt kívánok mindenkinek! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
