|
 Vendég: 102
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_ V
Ez az írás Robert P. Clown „Az idő átok, egyben kincs” című művének felhasználásával született meg, mint hosszabbra sikerült hozzászólás. Mindenkinek ajánlom elolvasását, mert különös, elgondolkoztató tartalma élvezetes olvasmány, aminek értékét a gyakran előforduló helyesírási hibák se tudják lerontani!
Itt van nyakunkon a szilveszter, a vidám, fékeveszett, évbúcsúztató - sok embert az utcára csábító – zenétől, petárda-robbanásoktól hangos éjszakája. A ricsajt a papírtrombiták, kifújható macskanyelvek és a már bortól rezes orra erősített piros, bohóckellék-golyókkal ellátott részeg danászók okozzák! A tömegben papírból készült, hegyes varázsló és szomorúbohóc sipkások gondoskodnak a hangulat növeléséről. Így egyáltalában nem lepődtem meg, amikor a legújabb prózát beküldők közt feltűnt régi, jó bohóctársam, R.P.C. neve – most jött el az ő ideje!
R.P.C.-t olvasni olyan, mit egy vidámparki szellemvasúton való utazás, ahol a sötétben húzott kocsiban ülőkre nem várt ablakokból szörnyek ugranak elő, halálra ijesztve őket. Ezért amíg a címet elolvastam: „Az idő átok, egyben kincs”- az alatt gondosan bekapcsoltam a biztonsági öveket. Hogy is ír az időről egy korábbi novellájában? „Az idő napról-napra több dolgot tüntet el, ami a részem, és én mégis egyre teljesebb vagyok” Nincs ellentmondás, fölkelti az ember kíváncsiságát, hogy lesz rossz, ami jó, vagy ennek fordítottja? A novella ezután a szellemvasúthoz hasonlóan kezdetben altatja az olvasót, semmi érdekes nem történik, ami fölkelthetné az ember érdeklődését, csak Helen említése sejteti, mindjárt a balatoni vihar kitörési sebességével felgyorsulnak az események. Ezt erősíti, hogy a randevúzni akaró író, bátortalan közeledési szándékának 6 rabló megjelenése lesz az akadálya. (Kár hogy nem a meséből ismert 7db, mert akkor igazoltan gonoszok is lehetnének. De ismerve a mai nehéz gazdasági helyzetet, a költségek csökkentése miatt, valószínűleg egyet el kellett bocsájtani közülük. Hogy mi lesz itt még!) Ezek után a közoktatás terén végre lecsillapodott viták eredménye képen megjelent új reform- tankönyvekből megismerhető módon - pontról-pontra végrehajtott – bankrablásról olvashatunk, mely esetünkben váratlan fordulatot vesz.
Most jön az R.C.P. novellák nélkülözhetett része, a főhős tragikus módon egyazon időben hal meg, és támad föl, de ezzel nem tudja megváltani a bűnös embereket. Természetesen most is elénk ugrik a szellemvasút sötétjéből a rém, - itt most egy töltött puska személyében. A főhős - az egyes szám első személyben alkotó írónk nem tudja értékelni a helyzet komolyságát, - hiába a szerelem nem ismer határokat, elvakítja őt és csak a belsőjében vízesés zúgásának harsogását idéző szót hallja szünet nélkül: randevú, randevú, randevú! Csak ezzel magyarázható, hogy lelki GPS-e, irányításával lapos kúszásban elindul Helén irányába, félhangosan, már magyarra lefordítva ismételgetve: találkozót kérni, találkozót kérni! Annyira csak a lányra összpontosít, hogy nem veszi észre a pult árnyékában elbújt Lőrinc barátot, aki kétségbe esett integetéssel próbálta megállítani, nyugalomra inteni. Ami nem sikerült neki, az sikerült az egyik rablónak, aki látva, hogy felszólításra se áll meg a célszemély, úgy mellbe lőtte a hason csúszót, hogy csak na! Lőrinc barát könnyeit potyogtatva arra gondolt, a fenébe is, megint olyan macerás temetés lesz, mint amilyen a Rómeó gyereké volt. Szerencsére a lányt nem kell eltemetni, - tartotta a pofáját.
Most térjünk rá az elhunyt? makró világának megismerésére! A puskagolyót durván, a fenekébe rúgva ébresztette föl mély álmából valamilyen csattogó kütyü. Az inzultus olyan erős volt, hogy még a pizsamanadrágja is fémes csengést gerjesztve, leesett a földre, és maga egy fegyverolajjal gondosan kezelt csőben, téli olimpiák egyszemélyes szánkóihoz hasonló nagy sebességgel siklott az alagút végén feltűnő fehér pont felé. Nem sok ideje maradt a külvilágban való gyönyörködésre, mert egy szempillantás alatt elérte munkahelyét, és el kellett kezdenie a bányában dolgozókéhoz hasonló munkáját. Könnyedén hatolt át a naftalin szagú zakón, a pervollal mosott fehér ing se volt akadály számára, a trikó pedig ijedten félrehúzódott útjából. Ekkor érte el az első komolyabb akadályt, valami rostokkal átszőtt massza állta el az útját, amibe a továbbhaladáshoz egy kis bemeneti lyukat kellett kivájnia. Ezután, mint egy húsdaráló dolgozott, és nem kellett neki sok idő, ott találta magát a szív pitvarának bejárata előtt, egy lélegzetvételnyi szünetet kapva az íróra bízva a végső döntést, kell-e neki tovább menni, betörve kaput, falat. Amíg így várakozott, jól szemügyre vette a célpontot. Csalódottan kellett megállapítania, egyáltalában nem hasonlít az eddig ismert szimmetrikus , élénk pirosra festett, padokba, fákba vésett, köztudatban elterjedt formához. El is ment a kedve a további munkától. Ez az a pont, ahol visszatérhetünk a külvilágba.
Egy korábbi munkájában úgy képzelte el az író bohóca halálát, aki egyben ő, hogy a vízben hosszasan lebegve, a haldoklás minden pillanatát kiélvezve fejezi be pályafutását. Hát erről jelen helyzetünkben szó sem lehet! Íronk hamleti döntés előtt áll, élni vagy halni? Ekkor a fejéhez kap, a döntés felelősége elhárítható, ha a golyót elnevezi Helennek. Mai társadalmunkban nem ritkák a megunt házasságok Helenjei, akik a válóperes eljárásban megszerezve a vagyont, lakást, gyereket a sír szélére taszítják evvel volt férjüket. Megoldás még nincs! Az író most ezen gondolkodik, gondolkodik, gondolkodik! Nem tud valaki segíteni neki a döntésben?
|
|
|
- január 01 2012 10:08:12
Kedves Andy!
Ha R.P.C író egyben a jóbarátod is, biztosan nem fog megharagudni eme hosszúra nyújtott próza-elemzésedért!
Megérte elolvasni!
Szeretettel: Zsuzsa
 |
- január 03 2012 15:31:32
Kedves András!
Nem tudom, hogy mi a fene van velem ebben a 2o12-es esztendőben még így, vagy már rögtön az elején. Ugyanis továbbra sem kedvelem a helyesírási hibákból "zümmögő" írásokat, főleg amelyek alapvetőek. Nem egy elütés, vagy figyelmetlenségből eredő - mondjuk kapkodásból kifolyólag létrejött - szimpla kis hiba, ami bárkivel előfordulhat - még egy bohóccal is - miért, Ő is ember, hibázik, hibázhat. No de ekkorát?
Mert hogy ha az intelligencia egy elbetűvel írandó, az talán okés lenne (de nem az!) vagy a sőt csak egy t lenne, vagy a lesz szócska (szép magyar szó) csak egy sz lenne, akkor az már teljes mértékben rendben lenne.
Soha nem felejtem el a magyartanáraim intelmeit: "Gyerekek, olyan világ soha nem lesz, ahol a lesz két sz lesz!!"(Feltéve csak akkor, ha pösze valaki). No ennyit a szóban forgó eseményt megörökítendő mű helyesírásáról.
A második gondolatod roppant tetszett - no a többi is, csak ez a legjobban -, mert ez is nagyon fontos. Idézlek:
"A novella a szellemvasúthoz hasonlóan kezdetben altatja az olvasót, semmi érdekes nem történik". Ugyan már, hát aludni is kell valamikor, no nem majd kezdettől fogva rágom a körmöm az izgalomtól, akkor a végére nem marad köröm. Jó, tudom, van műköröm is mindenféle pöttyökkel, vonalakkal, különböző dizájnos formátum, nem is tudom, hogy 2o12-ben most mennyit kóstál egy ilyen tuti csoda. No szóval aludni kell, köröm marad!
Azért a novella közepe körül, amikor fegyverek ropognak, golyó süvít a fülem mellett, döbbenet ül a képemen, rettegek a félelemtől, no ez már igen, ez már horror a javából.
No a novella vége sem piskóta, mert "gondolkodik, gondolkodik, gondolkodik" (én meg ekkorra felébredek, felébredek, felébredek, meg újra elalszom, hát hogyne! Ki bír ekkora izgalmakat!) de én hiszem azt, hogy ha sokáig gondolkodik, nem kell neki segíteni, mert ki fog pattanni egy újabb történet. Majd meg fogod látni, én is, és mindenki, aki erre jár!
De tök mindegy, hogy perwoll, vagy a régi tipusú téglalap alakú mosószappan, (vagy olyat már nem is lehet kapni, a fene tudja, lehet, hogy a haszált piacon még ócsóér', pult alól be lehet szerezni, majd utána nézek, ha gondolod) elő fog még kerülni ha a fene fenét eszik akkor is, mert mosni csak kell.
Szóval ebből az írásodból maximálisan kiderült számomra, hogy roppant észnél kell lenni a bankrablásoknál, főleg ha még a motiváció (Helen szerelme) is benne van a képben) is ott sasol.
Én megmondom Neked az őszintét (tudod, ahogy az egyik sóhhh műsorban mindig így ejtették ezt a szót a szereplők) én mindig várom R.P.C. alkotásait, jól van, tudom, hogy Te is, de én jobban, és kész! Nincs apelláta!
Kedves András!
Gratulálok írásodhoz, nagyon jó, szeretettel olvastalak!
Évi. |
- január 07 2012 01:23:12
Kedves hozzászólók, kedves olvasóim!
Nagyon köszönöm észrevételeiteket, türelmeteket az olvasáshoz. Húú! 410 megnyitás, álmomban se mertem ekkora számot elképzelni. Ez bizony nagy felelőség, követelmény a színvonal tartására! Megpróbálom! Köszönöm! |
- április 15 2012 14:47:34
Én nem és kifejezetten örülök is neki Talán Andy az egyedüli aki őszinte mosolyt tud csalni az arcomra Picit talán meg is hatódtam
(Jó volt az alapanyag  ) |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
