|
 Vendég: 28
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_ V
Fájó szívvel konstatálom, nem konstatálom, hanem megállapítom, tudomásul veszem és kész, beszélj magyarul az anyád mindenit!
No most jól megfeddtem magam, hiszen amit ki tudok fejezni magyarul, azt írjam is magyarul ne nagyarcoskodjak!
2o12. január o2-án voltam pszicho-dokinál (miért, én nem mehetek oda? Dehogyisnem! Időpontom volt, még két évvel ezelőtt kértem, már hogyne mentem volna el. Persze, hogy tudtam, hogy szükség lesz rá, hiszen több okból is meg kellett, hogy látogassam.
Először is vittem neki a beígért kotyogó kávéfőzőt, örült neki, láttam a tekintetén, bár laza csukló mozdulattal röpítette az orvosi szoba bal sarkába a többi 143 közé (nem baj, én nem sértődtem meg érte, mert őt kifejezetten szeretem.)
- Jó napot kívánok, kezét csókolom, halljam mi a probléma! De gyorsan, mert nem érek rá, készülődnöm kell az idei operabálra! - sürget határozottan.
- Kedves professzor Úr, hiszen nem is lesz az idén megrendezve az operabál nálunk, én is oda készültem volna, de ahelyett mehetnék Prágába,
mert ha így a környező országokat veszem figyelembe, az esik hozzám a legközelebb.-mondom neki, de látom, hogy nem figyel rám, meg sem hallja, amit mondok. (Tündikém, a fene essen beléd - ő az ihletem, ha eddig nem mondtam volna, mert én már azt sem tudom, hogy mit mondtam - te beszéltél rá erre a dokira is, no majd számolok veled is, csak ezen a viziten legyek túl)
- No mondja már fiam, mi a hézag, melyik agytekervény nem működik, mutassa!- és nem néz rám, hanem valahová kifelé mereng szép szeme világa az Opera irányába. (Még, hogy fiam, a fene essen beléd, hát nem látod, hogy lyány vagyok? No jó, már nem fiatal, de mit számít az, úgy veszem észre, hogy én fogom felállítani nála a diagnózist, mert ő még rosszabb állapotban van mint én.)
Közben készülődik.Magára ölti a frakkot, belövi a séróját, (nem néz ki rosszul mit ne mondjak, de jól sem) parfümöt locsol magára, olyan ordítósat, nem, nem suttogósat, azt már ő nem ismeri)
Leül a foteljába, nekem pedig azt mondja:
- No fiam, ott az a hencser, dőljön le rá, hipnotizálni fogom, mert úgy látom, hogy csak ez segít magán! - és nem kis erővel rálök a dikóra.
Mit ne mondjak, meg sem merek mukkanni, hiszen én még csak az őrület határán voltam, de szavaiból, tekintetéből kiolvastam, hogy ő már át is lépte.
Soha nem kerültem még ilyen helyzetbe, de mit nekem, ezt is ki kell próbálni, hogy milyen hipnotikus állapotban "lebegni" és elcsacsogni kusza gondolataimat.
És csacsogok! Most idézem saját szavaimat.
"Én is készülődtem az idei operabálba, el is mentem tegnap - miért, te is ott voltál láttalak! - de nem jutottam be. Azt mondták, hogy zártkörű rendezvény és ez nem az a bál, amire nekem a jegyem szólt. Mondanom sem kell, mérgemben szerteszét téptem a meghívómat és kidobtam a kordon mögé. Persze, hogy oda, ott is sokan voltak, hát én is ott maradtam. Gondolkodtam. Hol is vagyok én most? Melyik évszázadban, melyik történelmi korszakban, és egyáltalán melyik országban? Nem tudtam megmondani magamnak, no hát ezért is jó, hogy eljöttem a dokihoz. Szóval megsúgták nekem ott a tömegben, hogy elmarad az oprabál, toljam haza a százforintos boltban vásárolt játékbringámat, jó lesz valamire, legfeljebb ha teljesen bezizzenek, a szoba legtávolabbi sarkában még eljátszogathatok vele."
Eddig jutottam el gondolataimban - természetesen hipnotikus állapotban - amikor a doki erélyes hangjára felébredtem.
Felkászálódtam a heverőről - no persze készségesen segített felhúzni a doki, mert a fájós térgyemmel jó párszor visszaestem -de végre közös erővel sikerült, azt mondta üljek le a fotelba mellé (no engem még egyszer le nem ültetsz sehová, hiszen te jóval rosszabb állapotban vagy mint én, ajaj, de hogy meneküljek innen gyorsan) mert következik a hipnózis második fázisa. (No ugyan az már nem velem dokikám, mert már a fejemben kirajzolódott a menekülési stratégia és az útvonal.)
Könnyű volt kisurrannom, mert nem figyelt rám,
újból az Operaházat vette górcső alá és ismét készülődött, már három csokornyakkendő volt a nyaka köré feszítve, úgy hogy közben simán kijutottam.
No végre magamba szívhattam a januári tavaszi levegőt, mert a fene sem tudja már követni még az évszakokat sem, de legalább meggyógyultam. Persze, hogy meg, a hipnózis csodákra képes ha nem tudnám! Most akkor végre haza téptem már, mindjárt itt a nyár, persze, és ekkor gyulladt az a bizonyos mindent elsöprő szikra az agyamban, hogy mégis csak lesz Operabál, majd nyáron, hiszen át lett csoportosítva, hogy melyik nyáron? Kit érdekel az már, lényeg, hogy a báli ruhám ott vigyorog a szekrényben, majd jó lesz valamire! |
|
|
- január 04 2012 09:18:29
Kedves Évike!
Nagyon jónak tartom ezt az írásodat is a mostanában "dilidokinak" becézett dokiról, akit TE pszicho-dokinak neveztél, bár a pszichológus és a pszichiáter között lehet találni némi különbséget. De csak addig amíg mindketten nem kerülnek betegebb állapotba a pácienseiknél!
Mint írtad, Ő már rosszabb állapotban volt Nálad. Előfordulhat az ilyen. (Sajnos, a volt megyeszékhelyi psziciáter ov. főorvos a vonat elé vetette magát, nevet nem említek, aki ismerte, az úgy is tudja!)
Gondolom az Operaház előtti kinti és benti "ceremónia" ihletett meg. Én nem néztem végig a híradásokban sem. Már nagyon elegem van a "rongyrázásból" és a tüntetésekből is. Az emberek tekintetében látszik az egymás iránti gyűlölet, ennél gyilkosabb fegyver nem igen lehet! Jó lenne már végre, ha békesség lenne a szívekben. Kevesebb embernek lenne szüksége pszichológusra, vagy netán pszichiáterre!
Gratulálok az írásodhoz!
Szeretettel: Zsuzsa
 |
- január 04 2012 12:18:07
Kedves Zsuzsika!
Ezt az írásomat a tegnapelőtti Operaházi buli ihlette.
A pszichiáter doki képzeletem szüleménye, fikció, de soha nem lehet tudni, hogy a változások szele nem csapja- e úgy nyakon az ember lyányát vagy fijját, hogy nem padlózik meg. No és akkor jól jön egy doki, aki a pszichéjét helyre rakja, akár hipnózis által.
Olvastam, hogy hipnotikus állapotban az ember "fecseg", és ha kifecsegheti a stresszelő, frusztráló gondolatait, akár meg is gyógyulhat. No egyébként a hozzászólásodban említett "rongyrázást" én is utálom, de az átlagemberek nemigen fognak rázni soha többé, mert nem lesz mit. Akinek pedig eddig is "bérlete" volt a különböző eseményekre, úgyis el fog menni rázni" - bár olvastam, hogy az Operabál az idén elmarad, nem baj, úgysem mentem volna - de majd lesz helyette más (gondolom én, de lehet, hogy nem jól) de akkor oda majd megyek, no persze csak akkor, ha a doki engedélyezi. No meg persze akkor, ha "BEVÁLLALJA, IGEN,VAGY NEM?" tudod, biztos emlékszel erre a műsorra. No ha ott kapok engedélyt, mert már annyira javult az állapotom, menthális problémáim megszünőben vannak, akkor megyek. 
Nagyon szépen köszönöm értékes véleményedet és köszönöm, hogy "itt voltál velem".
Szeretettel: Évi. |
- január 10 2012 19:22:01
Kedves "külső" olvasóim!
Nagyon szépen köszönöm, hogy ilyen sokan olvastatok, melynek mindíg nagyon örülök. Már megint nem volt hiábavaló megírom a "förmedvényemet".
Szeretettel: Évi. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
