“A boldogság vágykép – ezért mindenkinek mást jelent, mivel mindannyian másképp gondolkodunk.” (Tatiosz)
A jelenlegi sztorim nem rólam szól.
A mostani kitalált történetem(persze lehetnek ilyen történések a való életben is) főszereplői Krisztina és Krisztián. Még tinédzserként szerettek egymásba, a kapcsolatuk azonban megromlott. Eltávolodtam egymástól,noha sokat gondoltak egymásra.
Harminc év kellett ahhoz,hogy a férfi rászánja magát,megkeresi a Hölgyet. Mindig erre az asszonyra vágyott,így amikor csak tehette,érdeklődött a saját ismerőseitől,hogy mit tudnak róla. Megtudta, a nő hozzáment egy gazdag férfihoz,akivel azonban két nap múlva végett ért a házastársi kapcsolata. Pont Krisztián miatt. Krisztina fejében ugyanis folyton csak Krisztián járt. Ez hamar ki is derült.
-Akkor minek jöttél hozzám?-kérdezte tőle a volt férje,miután hivatalosan is elváltak.
-Nem tudom,ne haragudj-felelte a nő.
A vágyakozását megérezhette Krisztián,hiszen –alapos nyomázását megelőzően - ,egy levelet írt neki az egyik közösségi weblapon.
-Szia Krisztina! Nagyon hiányzol. Nem tudom,megismersz –e még ennyi idő után?-kérdezte tőle .Nagyon szeretlek!-írta a levele végére Krisztián.
A Hölgy két nap múlva felelt a mondataira.
-Szia Krisztián! Nagyon hiányzol nekem is,persze,hogy emlékszem rád! Imádlak!-közölte.
Ezt követően elkérték egymás telefonszámát, megbeszélték telefonon,hol találkozzanak. Másnap összeköltöztek,s Krisztián elvette feleségül Krisztinát. Hogy született –e közös gyerekük? Nem tudom(vagy az is lehet,nem kívánom elárulni,hiszen ezt már az Olvasókra bizom),ám abban biztos vagyok,rendkívül boldogok egymás társaságában.
Az a legfontosabb, hogy élvezd az életet, hogy boldog légy - ez minden, ami számít.
Audrey Hepburn