Ha egy dühödt pillanatban türelmet tanúsítasz, száznapi bánattól menekülsz meg.
Zig Ziglar
Ma,amikor mentem a suliba délután Vacsiért, az egyik unokahúgomért, az oktatási intézményből jött ki egy szemüveges nő,illetve annak fia. Éppen a bringámat zártam le.A gyerek kifutott az útra,ahol egy bicajos férfi majdnem elütötte. Az anyja leszidta ,ám ez a kisfiút nem igazán érdekelte . A kerekező azonban elkezdett kiabálni a gyerkőccel. A nő még jobban tette ezt.
-Né kiabálj!-parancsolta az erőteljes hangjával a férfinak . Közben a lurkó az apjához szaladt,aki a másik oldalon szintén ordibálva nyilvánult meg. Ő is a kerékpározónak szánta a nem egy normális emberhez illő viselkedését .Tehát egymást generálták,idegesítették a zajongással.
Ki volt a hibás? Én ,mint a szemtanú, a negatív események átérzője és megtapasztalója úgy vélem ,valamint gondolom,mindannyian vétettek. Az emberpalántának nem kellett volna kirohannia az úttestre, a felnőttek meg elkerülhették volna a hangoskodást,amennyiben kellően tudták volna magukat moderálni a kiskorú előtt.
Ha elég türelmes és rugalmas az ember, mindenkivel meg lehet állapodni.
Charlie Huston
Igazad van abban, hogy a felnőtteknek többször kellene "moderálni" magukat, s főleg, mielőbb kinyitnák a szájukat bárkinek is a szidalmazására, fel kellene mérniük a helyzetet, hogy ki is volt valójában a hibás. Ha a saját gyermekük volt a hibás és nem a biciklis, akkor nem kellene "lovat adni gyermekük alá", és őt vennia védelmezésükbe, mert így a gyermekük soha nem tanulja meg, hogy mi a helyes viselkedés, és azt fogja hinni hogy ha bármikor vét valami vagy valaki ellen, neki lesz igaza!
Ha a gyermekeinknek megmondjuk, hogy nem cselekedett jól, akkor Ő is átgondolja és a következőkben talán jobban odafigyel arra, hogy mit csinál, nehogy másoknak okozzon bajt, balesetet.
Ehhez persze olyan szülőnekkell lenni, (mindegy hogy gazdag vagy szegény!), hogy lássa be, ki a hibás, és ne védje a gyermeket akkor, ha valóban az hibázott!
Szeretettel: Zsuzsa
Torma Zsuzsanna - január 10 2012 09:06:03
helyesen: "olyan szülőknek kell lenni..."