|
 Vendég: 114
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_ V
Minden év első napjaiban, vagy még előtte...
Minden év első napjaiban megfogadunk valamit, no persze már abban a pillanatban amikor a fogadalomtétel megtörténik, rögtön jelez a kis csengő a bal agyféltekében (vagy a jobban, mit tudom én már azt, különben is ki emlékszik rá?) hogy kár volt, mert úgy sem tartjuk be.
Én speciel 2o11. december 3O.-án megfogadtam, hogy soha többé az életemben nem írok többet. Semmit! Verset sem, prózát sem, levelet sem! Mi a francnak? No igen ám, csak ha jön az ihlet (mert az olyan kis szemtelen, kitartó, szenvedélyes, egyből lerohan, fejbe vág, keresi velem a kapcsolatot lépten nyomon, követ, nem száll le rólam a kis mocsodék) mert jön és én engedek neki azzal a tudattal, hogy "engedd magad elcsábítani, hamarabb szabadulsz".
És igaza van, mert mindíg engedek a csábításnak, hiszen van amikor szépen kérlel, de van amikor dühösen rám kiált és odalök a monitor elé, ujjaimat technocol rapiddal, vagy pillanatragasztóval (már nem jut eszembe a gyártó neve, de spéci ragasztó, ismeri mindenki)
semmi idő alatt oda ragasztja. No de csak annyira, hogy azért a betűket frankón el tudjam találni és ujjaimat megtudjam emelni, de pontosan csak olyan magasságig, hogy a betűk leütését követően értelmes mondattá alakuljon.
Szóval ott tartottam, hogy eme fogadalmam már rég a múlté, mert 3o.-án megfogadtam, úgy este 21.OO-kor, de már 2l.O5-perckor meg is szegtem. Hát akkor mi a francnak fogadkoztam?
Mérges is voltam magamra cefetül, legszívesebben falba vertem volna a hülye fejemet, példát statuáltam volna magamon, de nem ment. Ki is röhögött az ihletem, diadalittasan nézett a szemembe, tekintetéből azt olvastam ki, hogy "no ugye, megmondtam, hogy nem vagy elég erős ahhoz, hogy betartsd a fogadalmad, úgy is én győzők". (Te győzöl, te hát, no de majd jövőre, akkor jön rád rossz idő, mert jövőre már nem engedek neked, tudd meg,te kis céda, nem én, ha addig élek is! No persze, már megint fogadkozok én barom!)
Eltelt ebből az évből 18 nap, találkoztam a minap néhány barátommal, akik szintén fogadalmat tettek. Rózsika barátnőm szeretettel üdvözölt.
- Szia kedvesem,boldog új évet kívánok Neked, még személyesen nem is találkoztunk ebben az évben- mondja kicsattanó örömmel az orcáján és átölel. Gyere, meghívlak ide a szemközti cukrászdába egy sütire!- mondja kedvesen.
Vele megyek, mert ugye, a kísértésnek nem tudok ellenállni, hát még a sütinek.
- Rózsikám, de miért pont sütire hívsz? Te megfogadtad, hogy soha többé, vagy legalábbis ebben az évben nem eszel édességet (Bár ahogy elnézem, nem mondom neki, mert tapintatos vagyok, a 18 nap alatt felszedett legalább 5 kg-ot, nem baj, jól áll neki, én így is szeretem) vagy már megszegted Te is a fogadalmadat?-kérdezem tőle kedvesen.
- Óh, ott egye meg a fene a fogadalmamat, tudod, hogy minden évben így járok, de akkor, abban a pillanatban amikor megfogadom, az olyan jó érzés, megnyugszik a lelkem, hogy legalább megfogadtam. Utána már a francot sem érdekli, hogy nem lesz belőle semmi.- mondta nagyot harapva a francia krémesébe. No igen, ismerős érzések, milyen jól tudja érezni magát az ember amikor először szegi meg az általa felállított szabályt. Mert ha én határozom meg magamnak a szabályokat, (le is fektetem papírra, pontokba szedve, kiemelve a legfontosabb részeket) milyen kellemes érzés azt megszegni. Hiszen nem kapok érte büntetést, nem dorgál meg senki, nem ítél el senki, ezt csak én tehetem meg magamnak, de azt pedig nem teszem, hiszen magamnak nem okozok fájdalmat "mert hülye azért nem vagyok", mint ahogy a reklámszövegben is elhangzik.
Szóval a fogadalmaknál tartottam, mindenki megfogad ezt azt amazt, de minek? Nem érdemes, erre már a rengeteg eszemmel réges-régen rájöttem, nem is teszem soha többé, már most megszegem az előbbi fogadalmamat, hogy majd jövőre, nem jövőre sem teszek fogadalmat.
Itt egyen meg engem a fene a számítógép előtt,
írjam a verseimet, (nem olyan jók? Hát aztán! Vannak tőlem rosszabbak is, mégis írnak)a prózába gyömöszölt szösszeneteimet, még rosszabbak mint a verseim,( hát aztán már az is kit érdekel? Engem, vagy téged? Ne érdekeljen egyikőnket sem, tudod? Na hát akkor!) tehát fogadalmak, gyűlöllek benneteket. El veletek!
Soha többé nem fogadkozom!
No és miután ezeket leírtam, nem nagy szám, tudom, nem is valami érdekfeszítő, izgalmas történet, tudom, mondanivaló is csak imitt-amott két sorban negyed sor, de most viszont jól érzem magam. Felszabadítottam a gátakat, melyeket én szabtam magamnak, sikerült feloldanom, elmúlt a depresszió (mert azért volt egy kicsi a fogadalomtétel mellékhatásaként) örülök az ihletnek, itt csacsog, ő is fel van dobva, újra együtt vagyunk jóban és rosszban.
Rosszban nem, mert rossz nem jöhet, azt kizárjuk a tudatunkból, csak is pozitívan, előre!
(Előre egyet, hátra kettőt, de ezt már észre sem vesszük, hiszen így van ez minden évben) |
|
|
- január 19 2012 08:43:03
Kedves Évike!
Jó volt olvasni az újévi fogadalmadról, hogy többé nem írsz. Én (ha engem megkérdeztek volna), biztosan mondanám, hogy Te nem fogod ezeket megtartani. Hiszen Tündikéd, aki jóban-rosszban (de főleg jóban!) Veled van, nem hagyná, hogy a számítógéped billentyűi "berozsdásodjanak", azaz, hogy ne pötyögesd őket!!!!
Amit a végén írsz (zárójelbe téve), azzal valószínűleg sokan így vannak: egyet előre, kettőt hátra.
Jó lenne, ha ez végre már a fordítottjára változna: egyet hátra, kettőt előre. Már ennek is lehetne örülni!
Szívesen olvastalak: Zsuzsa
 |
- január 19 2012 09:37:07
Kedves Zsuzsika!
Őszintén örülök véleményednek (mint mindíg) és nagyon szépen köszönöm, hogy már el is olvastad be nem tartott fogadalmaimat.
No persze, csak hittem, hogy Tündikém békén hagy, de erőszakos, sőt sokszor már majd hogy nem útálom is ezért, de végül is én ezt a szót nem ismerem, ezért nem tudok rá haragudni.
Igen, jó lenne, ha az lenne már végre igaz, hogy "egyet hátra, kettőt előre", de ahogy elnézem MAGUNKAT mint embereket, évről évre a hátramenetet kell gyakorolnunk, most ezt programozták belénk. De én amondó vagyok, hogy akárhová akármennyit kell is lépnünk, az ÉLET SZÉP, mert ÉLNI KELL, és ha már kell, örülhetünk minden egyes percnek ami még megadatik nekünk.
Köszönöm szépen megtisztelő figyelmedet és véleményedet.
Szeretettel: Évi. |
- január 20 2012 23:34:44
Kedves Évike!
Mint egy orvosi szakvélemény, olyan pontosan leírtad a fogadalomszegés fogalmát! Akkor a stílusodat folytatva, mi a francnak vagy késégbeesve?
Talán az értelemzavaró, és írásodban elrejtett 3 téves meghatározásért, fogalomért? Mert:
A vers amit utoljára írtál, egy gyöngyszem, a prózád az evvel a meghatározással egyenértékű, baromság ezeket leértékelni. Nem vagy te bankfelügyelet, vagy IMF! Egy kicsit ront azonban a következő részlet az összképen, idézem: "semmi idő alatt odaragasztja..." helyesen: seperc alatt, kedves Évike! Nem elfelejteni!!! SEPERC ALATT! Mint ahogy én is a végére érek szigorú észrevételezésemnek, szeretettel Andy   |
- január 21 2012 06:45:59
Kedves András!
Örömmel vettem véleményedet, és mélyen elgondolkodtattál, arra a következtetésre jutottam, hogy baromira igazad van. Ne tudd meg, hogy mennyit gondolkodtam én ezen a két szép magyar szavunkon hogy "seperc alatt" és nem jutott eszembe!
Hogy miért értékelem le az írásaimat? Elárulom, de csak Neked.
Tudod azért, mert ha egyszer, kétszer vagy százszor kapok, kapnék egy negatív hozzászólást, ne érjen nagy csalódás. Először én mondjam meg magamnak (simán megtehetem, mert magamra azért nem sértődöm meg) hogy tutira rossz amit írok.
Különben meg másra sem sértődnék meg, SEPERC ALATT elfelejteném. Most nehogy azt hidd, hogy mazochista vagyok, szeretem magam kínozni az ostoba értékeléseimmel, de SACCPERKÁBÉ (húh, de tetszik ez a szavunk is, miért, neked nem?) tisztában vagyok a bankfelügyelet vagy az IMF értékelése nélkül is, hogy mennyit érek. Hát ahogy így a buta fejemből mereven kitekintek a nagyvilágra, megállapíthatom, hogy nem sokat. De ha egy kicsit szigorúbban megdorgálnak és olyan feltételeket szabnak - illetve szabok magamnak - amit még talán be tudok tartani, akkor megkegyelmezek magamnak és beállok a sorba.
Milyen sorba? Hát a jobb sorba, vagy a balba? Középút nincs? No most akkor kereshetem, a fene essen bele (már mint hogy a pongyola stílusomnál maradjak)
Mit mondtál? Nem tetszik a stílusom? No várj csak, következő írásodat tutira meg fogom kritizálni olyan keményen, mint a márvány. Addig innen fel nem állok, amíg meg nem látom a próza rovatban az újabb írásodat. Ne várassál sokáig, mert azt viszont nem csípem! És ha berágatsz, hozzád se fogok szólni, csak minimumkalkula (húh) 3 oldalon keresztül.
Kedves András!
Nagyon szépen köszönöm értékes véleményedet, meg kell, hogy mondjam szeretem, ha hozzám szólsz, mert olyan stílusban teszed, amilyen az enyém. Szóval vágod a témát (is).
Komolyan mondom, nagyon várom a következő írásodat.
Szeretettel: Évi.  |
- január 25 2012 17:39:37
Kedves Olvasóim!
Nagyon szépen köszönöm, hogy "megtekintettétek" írásomat, mindíg nagy öröm számomra a megnyitások számának a növekedése.
Szeretettel üdvözlök Mindenkit, aki olvasott.
Szeretettel: Évi. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
