|
 Vendég: 3
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
_ MM
Élet halál közt, mankóval a kezembe.
Éhes vagyok, és egyedül fázom.
Sokan bántanak,mikor csak simogatásra vágyom.
Lábamon gipsz,és kezembe a mankó.
Ha a mankót engedem el, elvész az egészség, ha a munkát, a becsületemen tiposnak.
Kiáltanék , de arra nem jön a sok segítség.
Félek manapság erre nincs sok mentség.
Valaha beteget ápoltam és életeket védtem, volt kezem és szavam simogató, mosolyom vigaszt hozó, és megnyugtató, és nagyon fájt a szívem, ha valaki közülünk elment.
Velük gyóntam velük imátkoztam, és együtt szépítkeztünk a halál után.
Hiszek a megváltóban, S hiszem Én is megváltok valakit a halálommal. A tények magukért beszélnek, most lehet hogy ereimbe az AIDS buzog, Lehet hogy fertőző vagyok mint a kígyó mérge, bár tudom ez kizárható mert Isten jóságos, mert még az a kígyó is tud jóságos lenni amelyik megmart.
Szerelmes vagyok, és félek reménytelenül, gyermeket szeretnék, miközben, egy rendelő ajtajában, vetélésre várok, egész kis vagyonomat a többnemzetiségű magyar gyerekekre áldoztam.
A minap Kávét, csokoládét, virágot, és a gyermekeimet vittem valakihez, kezébe tettem a lelkem az életem. verset olvastam neki.
Nem fogadott el semmit örökbe pedig szeretettből szerelemből vittem, azt mondta egyszer visszaadja a verseket, pedig én az életemet akarom visszakapni, az életem meg ott van a gyerekekben és a versekben.A Rózsa azóta is itt hervad az asztalomon, még hervadtan is szép.
a Gyerekekkel megettük a csokoládét, kávét csak mértékkel fogyasztunk, én meg a boldogtalan boldogságba , a konyhámba új mikró csillog csak, a bagót szívom mert hiányzik a meleg bőr érintése, hiányzik az ajkak érintése s bár tudom hogy nem szabad, de hiányzik, a szex is.
Még nem tudom csak érzem hogy ölni jött e ez az ember vagy életet menteni.
tudom nehéz a dolga, nagy Kereszt nyomja a vállát, megértem Őt.
Én legszívesebben megsimogatnám, mégsem merem.Itt ülök magányosan, és árván egy szobába. legjobban anyám, apám , árult el, aztán a hazám, és a férfiak,
mégis ők hisznek bennem a legjobban.De én legszívesebben meghalnék, és higgyétek el nem félek a haláltól, már próbáltam, csak a kárhozattól félek a pokoltól, tudjátok én ismerem, valahol egy gyönyörűséges pokol volt az életem, a halálom meg az üres sötét megnyugvás és béke, és mégse akarok belenyugodni, csak ha majd idejét érzem, és szeretnék békében maradni, valami azt mondja velem hogy ne még és nem kell, és nem szabad, bár ezt csak a jó Isten Tudja.
De a sok jogi hercehurcából elegem van, legszívesebben mindenki életét meghagynám ha tudnám, de félek hogy elfelejtettem és nem tudom hogy is kell azt csinálni, félek hogy valamit elrontok, vagy már el is rontottam, már lassan csak egy újjal mozgok, és jöjjön aminek jönnie kell.
|
|
|
- január 28 2012 12:00:13
Kedves Ildikó!
A leírtakból azt a következtetést lehet levonni, hogy Te nagyon sokat adtál másoknak addig, amíg tudtál, amíg egészséged engedte. Aztán, amikor Te szorultál segítségre, nem volt, aki segítsen és többekben is csalódtál, még a szüleidben is.
De milyen az a szülő, aki éppen akkor tagadja meg a gyermekétől (vagy gyermekitől) a segítséget, amikor annak a legjobban lenne rá szüksége?
Van úgy, hogy a halál a megváltás valaki számára, ha már az életben nincs nyugodalma és elege van a sok "jogi hercehurcából", mint ahogy írod. De ha mások életét szívesen meghagynád, akkor kérlek, hagyd meg a Magadét is, majd Isten gondoskodik arról, hogy mikor vegye azt el!
Arra gondolj mindig, hogy Te mennyeit adtál, segítettél másoknak, és ne arra, hogy Te mennyit kaptál másoktól. Majd, amikor a "végső elszámolásra" sor kerül, Te jössz ki győztesen!
Szeretettel: Zsuzsa
 |
- január 28 2012 12:11:21
Kedves Ildikó!
Nagyon szomorú történetet hoztál! A 1000%-os rménytelenség mintapéldáját. Gondosan ügyeltél arra, hogy a hozzád vezető enyhülést, megbékélést hozó, reménykeltő gondolatokat kínáló utakat hermetikusan lezárd. Most ülsz a reménytelenség szekérvárában, és nem a boldogságot keresed, hanem felkészülsz az újabb rosszakra. Rettentően sajnállak. Hogy tudnék ilyen letargikus, pesszimista állapotból kizökkenteni - ezen gondolkozom. Talán egy bukfenc, egy kis bohóckodás segítene neked, vagy valami vidám írás olvasása. Nem tudom, de nagyon drukkolok helyzeted jórafordulása ügyében!
Szeretettel Andy   |
- január 28 2012 14:04:39
Kedves Író társaim, anyukám már sajnos nem él, de sokszor meglátogat engem a nagyszüleimmel együtt, apukám él és nagyon hiányzik, hiányzik az egész család még a mostohák is, a volt férjemmel nem tudnék együtt élni még egyszer, sajnos mert erőszakos volt de sose akartam elvenni a gyerekeit és az életét se,remélem lesz még esélye változni, hiányzik az életemből egy nagyon szeretett és szerető férfi, a gyermekeimtől és a hazámtól a megbocsájtást várom, önmagamtól pedig a megbecsülést szeretettel ölel benneteketés köszönöm a hozzászólásokat |
- január 28 2012 14:52:52
És higgyétek el a szólásszabadság szent dolog, mert mindenkinek van joga megvédeni magát és nyugodtan kéne politizálnunk is, de legfőképpen hinni kell az emberekben, én ápolónő voltam, mindig sürgősségi sorrenben dolgoztam, és követtem el magam és mások ellen is hibákat, hálapénzt előre sose fogadtam el csak utólag, és csak ha nagyon muszáj volt, jelenleg még foglalkoztam gyermekneveléssel és házimunkával, szociális munkásnak akartam tanulni de a pénzszűke beleszólt, az íroszövetség csak pénzért adja ki a verseimet, írásaimat ami nekem nincs, sajnos szerzői jogdíj nélkül, sok embernek nincs is ideje olvasni, és vannak templomok ahol rácsok vannak és nincsenek éjszakai ingyenes lelkisegély vonalak, csak nagyon kevés és alig elérhető,, sajnos cenzúra miatt pártoltam el egy kicsit az oldalról, én úgy érzem fontos tükörbe néznük és másoknak is tükröt kell mutatnunk néha, én senkinek a gyászát nem akartam megkérdőjelezni de az egyém se legyen az Édesanyám miatt, aki mégha rövid idejig is napkorongos volt, és tőle meg a nagyszüleimtől barátaimtól tanultam meg irni, most mindent visszakapok képekben és versekben csak érintésekben és mozdulatokban nem de én még ezt is megköszönöm, a fiaim grafikusnak, és közgazdásznak és plasztikai sebésznek készülnek, kár hogy megrontották őket, én meg sokfelé érdeklődöm jártam érsekségeket, pszihológusokat beszéltem tanárokkal de ők is tiszteletüket tehetnék nálam, a családsegitő központ pedig nézze egy anyuka érdekét is és ne tilsák a szabad párválasztást |
- január 28 2012 17:33:23
Akinek módja van az próbáljon meg segíteni, és köszönöm, szeretettel: Ildi |
- január 28 2012 18:38:32
És elküldtem az egész Írást egy kis kommentárral, a mi Orbán Viktorunknak, Utólagosan elnézést kérek de a hozzászólásokkal együtt |
- január 29 2012 13:31:47
Kedves Ildikó! Keserű sors és nem is tudom, mit írhatnék, ami egy kis vigaszt nyújtana. Sajnos, - más jellegű - én 1987 óta tolókocsiban élek. Még ebben az állapotban is azon igyekeztem, hogy akinek csak tudok, segítséget nyújtsak. Mára - megöregedve - csak a keserűség van velünk. Amikor nap mint nap rettegünk a reggeltől, hogy egyáltalán fel tudunk e kelni. Mindezek ellenére a remény mindig itt van. A szeretet mindig Veled van, mindig is legyen Veled. Szeretettel ölellek: Szomorúfűz |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 26. kedd,
Virág napja van.
Holnap Virgil napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
