|
 Vendég: 90
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_ V
Bágyadt napsugár pihen a tavalyi gyűrött leveleken. Erejét vesztve velem is szembe néz. Nem bántó a fénye. Langymelegen hozzám simul, karon fog. Egymásba kapaszkodva ballagunk. Zörög az avar. Sokszínű a levél még most januárban is. Hó helyett a sárosan tarka levélszőnyeg borítja a földet. Zöld levél, színes virágok, csak emlék mára.
Hosszabbodnak a nappalok, - a február leselkedik már az ablakon. Szürke szemében megbújik egy cseppnyi szomorúság.
Az éjszaka sötétjében hamar jön az álom. Az álmomban megjelenik minden évszak, - nyár - ősz – tél – tavasz… - fekszem a dombtetőn, rám borul a hatalmas kék ég. Közelinek érzem. Felettem az ég alattam a föld, s közte vagyok én. Azt hiszem, ébren álmodom. Szép a tavasz, kellemes meleg a nyár, az ősz elvarázsol a színeivel, aztán a tél, a frissen esett fehér hó, takarója alatt várakozik megint a tavasz. Képzeletem koszorút fon az évszakokból. A koszorú kerek, mint a Nap, s kerékként forog, körbe – körbe. Nincs kezdete, nincs vége. A kör végtelen, mint maga az élet. Érvényét veszti a volt és a lesz. Csak a most van, ez számít. A pillanat varázsa kábulatba ejt, - hagyom magam, jó ez az érzés. Semmihez nem hasonlítható nyugalom lesz úrrá rajtam. Eggyé válok a mindenséggel. A végtelen idő részeként lebegek. Hagyom, had sodorjon, mint gyűrött levelet az őszi szél.
Behunyom a szemem, így mindent látok. Ami kint van, az van belül is. „Amint felt úgy lent”. Örök igazság. Jó ebben hinni, így élni, ezt az érzést magammal vinni, - vinni végig az utamon örökké, míg egyszer - csak magam leszek az út.
2012. januárjában
,
,
,
|
|
|
- február 02 2012 15:17:48
Kedves Vali!
Nagyon kedves kis írás, jó érzéssel olvastam, legalább olyan jóval, ahogyan a Te testedet-lelkedet melengette a téli langyos napsütés!
Szeretettel: Zsuzsa
 |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
