|
 Vendég: 88
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_ MM
"Korunk egy társadalmi korszak is lehet, meg a saját életünk éveit is jelentheti. Mindkettőben sok ellentmondást látok...
Naponta szembesülünk avval, hogy mindenki mást csinál, mint amit kellene… Pontosabban, nem azért a munkáért kapja a fizetést, amivel a legtöbb hasznot hajtaná, amivel a legtöbb jót adná az országnak, és amiben legnagyobb örömét is lelné, NEM! Valami olyanért kap fizetését, amit szükségből, vállalt, csak azért, hogy rendszeres jövedelme legyen.
Itt van mindjárt Nórika, aki művészien varr: kézügyesség, fantázia, ruhaköltemények. Összeszorult a szívem, amikor láttam, hogy egy bevásárló központban árufeltöltés címén, ládákat emelget.
János a szobafestő jó munkát végzett nálunk. Elmondta, hogy holnaptól egy nagy cég áruszállítója lesz. Jóval szerényebb, de rendszeres jövedelmet fog kapni.
Reumatikus bajaim miatt, minap felkerestem kitűnő masszőr ismerősömet; aki ugyanilyen okból; ebédszállítói munkát vállalt valahol.
Gyöngyösi írótársam téli közmunkájában sem láttam semmi ésszerűséget, amikor mínusz tizenöt fokban, egy huzatos, fűtetlen folyóson kellett portáskodnia…
Időskorunknak is sok gondja-baja, ellentmondása akad.
Még alkoholt sem kell fogyasztanunk ahhoz, hogy néha megmagyarázhatatlan dolgok történjenek körülöttünk. A hűtőszekrényt kinyitva, meglepetten látom; hogy egy szép papírszalvétára helyezve, külön polcon foglal helyet az o l l ó. Olló? Hogy került oda…? Rejtély… Az egész házban jó ideje egyedül vagyok.
Barátnőm megkérte hetven feletti Anyukáját, hogy a hétvégi rakott káposztához vásároljon darált húst. Munkából jövet kérdi is, Anyukám hoztál húst? Anyuka néz, Kislányom, sajnos elfelejtettem. Semmi baj, Brigitta átszaladt, és vett a hentesnél, amit aztán, hét végén el is fogyasztottak. Hogy pontosan hány nap telt el a nyári melegben, nem derült ki, de mindenki körbejárt és szaglásztak, honnan jön ez a bűz?Végül a konyhaszekrény aljában bukkantak rá az Anyuka által vett húsra, ami már „majdnem megindult” mire rátaláltak!
A kilencven éves Manci néni remegve várta haza Lali fiát, s azon „imádkozott” hogy a nyugdíjjal nehogy betérjen a kocsmába, mert ott bizony meglophatják. Múltkor a rendelő fogasán zsebelték ki, mire az orvosnál végzett.
Manci kérdi:- Megvan a nyugdíj? - Hát persze, hogy meg! Mi jót főzött Anyám, olyan éhes vagyok! Legelébb a nyugdíjat rakd ki Fiam! Jó, majd…! - No tedd csak ki szépen, az, az első…! Lali ijedten kotorász…hol a fenébe van, hát itt volt…!
- Hát mégis bementél a Büdösbe, te mihaszna? Csak máma ne menj be! - megmondtam neked! Külső zseb, belső zseb, kis táska, nagy táska; a pénzt nem találja…
- Adj enni Anya, aztán visszamegyek! - mondja megtörten…
Manci szed a fiának, vagyis csak szedne……de, mi van a merőkanálban…?
A szemüveg! A szemüveg? Hogy kerül a levesbe a szemüveg, megmagyarázhatatlan!
Ha nem használom, mindig ott van, a tokjában. - mondja Manci
Mindketten odanéznek. A konyhaszekrényen, a szemüvegtok: ott van a helyén!
Oda indulnak…és mi van a szemüvegtokban…?
- Igen! Igen! A nyugdíj! Az utolsó fillérig, a papírral együtt!
|
|
|
- február 04 2012 11:20:29
Kedves Irénke!
Nagyon jó társadalomrajz írásod, mely hűen tükrözi mai világunkat.
Szomorú a tény, hogy mindenki más munkát kénytelen végezni, mint amit évtizedekkel ezelőtt tisztességesen megtanult.
Ugyanakkor nagyon jól rávilágítasz az idős emberek jellemvonásaira, a szenilitásra, mely sajnos megállíthatatlan folyamat.
Gratulálok és szeretettel olvastalak!
Évi.  |
- február 04 2012 15:51:35
Kedves Irénke!
Annyira örül megint ennek a "szomorú" történetnek, hiszen ha még humorosan is hangzik, mégis olyan tragikomikus az egész.
Sem az idősek, sem a fiatalok nem tudják sokszor, hogy mit csinálnak, az eszük nem ott van, ahol kellene. Az idősektől még el lehet nézni, hogy az ollót teszik a hütőszekrénybe, a szemüveget meg a levesbe, a pénzt meg a szemüvegtokba.
De hogy már a fiatalok sem emlékeznek arra, hogy egy röviddel azelőtt mit csináltak, mit hova tettek, az már kicsit furcsa.
Abban a korban, amiben ma élnünk kell, valóban már senki nem azt csinálja, amit kellene, amit szeretne, amihez ért.
Jól megírtad az elején, hogy milyen szaktudással rendelkezők milyen munkát végeznek!
Én is benne vagyok ebben a helyzetben, tapasztalom.
Gratulálok az írásodhoz!
Zsuzsa
|
- február 04 2012 15:56:06
Kedves Irénke!
A nagy ollót, amivel a hajamat vágtam le utoljára, én sem találtam a varrókosárban, ahol mindig is (általában) tartom. Már a szemeteskosárban és a kukában is kutattam utána, de aztán feladtam. Egy vagy két nap múlva aztán mégis csak megtaláltam, a fésütartóban, és utólag visszagondolva a hajnyírás után oda tettem, és nem a varrókosárba. Már nekem is nagyon oda kell figyelni, hogy mindent nagyon tudatosan csináljak, mert a "leépülés" úgy látszik nálam is elkezdődött. (59.-et töltöm márciusban)
Csak alá akartam támasztani az általad írtakat!
Szeretettel: Zsuzsa
|
- február 04 2012 16:59:01
Kedves Irénke!
Kitűnő, "Jókedvű" társadalomkritikádat – melyben leírod, hogy a megélhetés miatt az embereknek olyan munkát kell vállalni, amihez nem ért- érdeklődéssel olvastam és mindjárt egy ellenpélda jutott az eszembe! Ismertem egy nyugállományú gépészmérnököt, (nem nyugdíjast, az sértő!) aki emelőgépeket tervezett, nagyon szerette a műszaki rajzolást és a munkáját. Mikor nyugdíjba ment, egy ideig még vállalkozott, de aztán a sok adminisztrációt megunva, olyan munkát vállalt magára, amit addigi életében még nem, és ezt az észforgató munkát, amire az idő hasznos eltöltése kényszerítette, roppantul megszerette, elkezdett humoros novellákat írni. Ma már ott tart, hogy mérnöki munkájára még álmába sem akar gondolni, életét betölti ez az új foglalkozás. Hát ilyen fordítottja is akad a fönt leírtakkal szemben. Most, hogy a tükörbe nézek, látom, hogy félre van csúszva a nyakkendője. Helyre igazítom, és egy kicsit szorosabbra kötöm, nehogy megint elcsússzon és visszahajtom rá az inggallérom. Így ni!
Szeretettel Andy |
- február 04 2012 23:02:13
Kedves varika12!
Köszönöm kedves szavaidat! Az idős emberekről nem nehéz írni, csak a tükörbe kell néznem, meg a társamra, és a Barátainkra... Azt hiszem a Teremtő nagy ajándéka, ha öregen is szellemi frissességben élhetjük napjainkat. szeretettel Irénke |
- február 04 2012 23:22:16
Kedves Zsuzsanna! Köszönöm értékes véleményedet. Egyet értek vele. De a kilencven éves Manci : Lali fiát nem nevezném fiatalnak; hiszen közel hetven éves, helyenként talán szenilisebb, mint a kedves Mama, mert Ő még a sarki büdösben is rátesz egy egy "lapáttal"...
köszönöm a gratulációt szeretettel Irénke |
- február 04 2012 23:39:03
Kedves Zsuzsanna! Tetszett nekem, hogy hol keresgéltél...
Én nem voltam ilyen körültekintő, csak összekaptam a levágott növényi részeket, és durr... a kukába dobtam.
Legközelebb, amikor nem találtam sehol a metszőollót, kezdett csak derengeni, hogy az is közte lehetett... |
- február 05 2012 00:04:03
Kedves Andy! Ezt aranyosan megírtad! Már a harmadik sor után tudtam, hogy Te vagy az!!! Én is nygdíjasan kezdtem írni, és boldog vagyok benne... Az Élet nagy ajándéka ráadásul, ha az ember a humort is meglátja, észreveszi... Ebben az új foglalkozásban kívánok Neked nagyon sok örömet, sikeres alkotómunkát! Szeretettel Irénke |
- február 08 2012 11:54:42
Kedves Irénke!
Nagy szeretettel olvaslak és annyira örülök, hogy találkozom Veled.
Postásunk még elakadt - de hamarosan útra kel a kötet.
Szeretettel ölellek: Szomorúfűz |
- február 14 2012 17:04:31
Kedves Füzike! Köszönöm, hogy itt jártál!
Talán mostmár én is többször jövök... mert
rendeződnek a dolgaim. Leadtam egy nagy anyagot
egy újabb kötethez. Szeretettel ölel Irénke |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
